Mikor megírtam az alternatív böjtről szóló cikkemet arra gondoltam, hogy jó lenne nekem is egy ilyen megoldást beiktatni a mindennapokba húsvétig. Egyfelől azért, mert a télből tavasziasodás introvertált énemnek mindig nehezére esik, másfelől pedig azért, mert éreztem, hogy ami akkor volt (rendszertelen napok, túlvállalás, nem figyeltem magamra) az sem fizikálisan sem lelkileg nem lesz jó hosszútávon. A kundalíni jógával közel két éve ismerkedtem meg. Erről kicsit részletesebben itt olvashattok. Amit viszont ehhez a cikkhez fontos tudni erről a fajtáról, hogy a lelki és fizikai gyakorlatok egyenlő arányban oszlanak el benne. Egy ismerősöm csak úgy emlegeti, hogy „a sírós jóga”. Ezzel nem is vitatkozom, bennem is sok régi, elásott eseményt elevenített fel, ami viszont segített a gyógyulásomban. Tehát egy ilyen, 40 napig tartó kundalíni jóga gyakorlat és meditációra neveztem be, ami ezen a linken elérhető. Ahogy az elején elhangzik, ez segít abban, hogy szembe tudjunk állni a nehéz helyzetekkel, felismerjük benne a lehetőségeket, és áthidalásához kapjunk egy nagy adag bátorságot. Továbbá ahelyett, hogy az élet borongós oldalát lássuk, elkezdjük értékelni a pozitív dolgokat. Majd így leszünk képesek arra, hogy erre másokat is inspiráljunk. Ennél részletesebben angol nyelven még itt található róla információ.
Tehát 40 napon át minden reggel leültem a jógaszőnyegemre, felépítettem 1 percről 3 percre a gyakorlatokat, és kitartóan meditáltam. Nagy életmódváltásokról (remélem csak még) nem tudok írni, de a tapasztalásaimat szeretném megosztani veletek.
A kezdetek
Az első pár alkalom nem szólt másról, csak magam és az egész világ megkérdőjelezéséről, vagyis a „minek vágtam bele?” és „kell a francnak a mozgás” gondolatok hadairól. A tudatos lét, illetve a jóga is mindezt azzal magyarázza, hogy ilyenkor felébresztjük az egót, hiszen kimozdultunk egy addig megszokottból, ezért elkezd bombázni minket különböző szkeptikus gondolatokkal. Hogy miért? Azért, mert megtetted az első lépést annak érdekében, hogy felülkerekedj rajta. Ez most úgy hangzik, mint egy tenyérbemászó motivációs beszéd, de ígérem, nem az lesz a vége. Szóval az elején nagyon sokat küzdöttem emiatt magammal. De annak érdekében, hogy ez a 40 nap sikerüljön, megfogalmaztam egy célt. Egy olyan gondolatot, ami miatt érdemes volt kitartani, és ami miatt „küzdöttem”, és nem zavart, hogy már reggel 7-kor tocsogtam az izzadságban. Ja igen, merthogy én ébredés után jógáztam minden nap. Ez a cél egyébként személyre szabottan bármi lehet, gyógyulás, kitartás, pozitív szemléletmód és ehhez hasonló dolgok beépítésének a kérése. De akár másoknak is felajánlhatod a gyakorlást.
Minden alkalom után lejegyeztem a felszínre törő gondolataimat. Érdekes volt most visszaolvasni, hogy az első 10 nap környékén végig arról írok, hogy kevésbé vagyok fegyelmezett és úgy érzem, van egy blokk, ami egyelőre gátol abban, hogy teljesen belemerüljek a gyakorlatokba és a meditációba. Ez a blokk általában az aznap reggeli tengernyi gondolataim, „egy e-mailt el kell küldenem” „egy másikat elfelejtettem elküldeni”, „ma mi legyen az ebéd”, „jaj, a 14:00 órás meetingemre még készülnöm kell” egyvelege volt. Viszont a jegyzeteim is segítettek abban, hogy olvasgatásuk által mindezt felismertem, és következő alkalommal, mikor leültem a jógaszőnyegre, igyekeztem őket elengedni és figyelni arra, hogy ha a napi kötelezettségekkel kapcsolatos gondolatok nincsenek, akkor hova kalauzol el a tudatalatti. Mert a felszín bizony arról szól, hogy jól üzemeljünk egy nap. Viszont alatta már olyan dolgokat találunk, hogy adott helyzetekben miért úgy reagálunk, bizonyos dolgok miért triggerelnek minket, milyen régi traumák irányítják a reakcióinkat, és ezeknek a társai. Aztán ahogy teltek a napok úgy éreztem egyre jobban, hogy feszegetem a határaimat, ezáltal egyre több kérdésemre is választ kaptam. Persze így csak még több kérdés merült fel bennem, ami viszont nem baj, hiszen ez még csak egy hosszú útnak az eleje.
Megjelenő fizikai tünetek is jó visszajelzések
Fontos először is megemlítenem, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy leültem a jógaszőnyegre. Előtte 1 évig, különböző kurzusokon és jógatanárokkal gyakoroltam a kundalíni jógát, és még mindezek előtt is volt lehetőségem, ha nem is túl mélyen, de belekóstolni az önismeretbe. Ezért én nagyon ajánlom, hogy először ne egyedül kezdjünk neki, hanem olyan személlyel, aki tanulta a kundalíni jógát, és van képesítése arra, hogy tanítson. Mert ennél a bekezdésnél nem arra gondolok, hogy meghúzódott a bokám vagy kiugrott a térdem, és azt orvosnak kezelnie kellett. Ezek a „fájdalmak” általában meditáció során jönnek, egy-egy nyilalló érzés, szúrás, ilyesmik. Érdemes beszámolni róluk a tanárodnak, aki segíteni tud abban, hogy mire utalhatnak, de fellapozhatsz hiteles online szakirodalmat is hozzá. Nekem többnyire jobb váll, bal fül, hátfájdalom jelentkezett. Ehhez most leegyszerűsítve a képlet annyi, hogy kopogtatta a túlvállalás a jobb vállamat, és kérte a belső hangom, hogy halljam meg őt, hiszen elmondaná, hogy mi a jó nekem.
Nőként a ciklus befolyása
Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a ciklusom mennyire befolyásolt mindebben. A vérzéshez közeledve például sokkal kevésbé voltam energikus, emiatt nem is tettem az elvárásaimat magasra. Viszont a ciklus első szakaszában, a vérzés után elképesztő fordulatszámmal pörögtem és vettem az akadályokat, mind a jógaszőnyegen, mind a nap többi részén. Ha tudatában vagy ennek, az segíthet a mindennapok során abban, hogy jól használd a ciklusod által benned lévő nagy vagy épp kis mennyiségű energiáidat. Erről részletesebben még itt olvashatsz.
Napi rutin segítése
Ha másért nem is, legalább ezért érdemesnek találom a reggeli gyakorlások bevezetését. Soha nem tudtam volna egészen ezidáig elképzelni magamról, hogy képes leszek 9 óra előtt felkelni az ágyból és aktívan eltölteni a reggeli órákat. Valahogy a futás meg a jóga ezelőtt mindig az esti órákra szorultak. Meg ezen kívül mindig is éjjeli bagolyként definiáltam magam, aki éjjel aktív, nappal alszik. De a jóga miatt most ezen változtatnom kellett, és így sikerült találkoznom morning person Julcsival, aki képes volt felkelni, és egészen tevékenyen eltölteni a délelőttjét. Azóta természetesen minden reggel kipattan a szemem ugyanúgy, még akkor is, ha szeretnék tovább aludni, de nem bánom, mert energikusabbnak is érzem magam. Sőt ezáltal kiderült, hogy a reggeli órákban sokkal hatékonyabb is vagyok.
Testem, immunrendszerem reakciói
Valószínűleg nem csak a jóga, hanem minden rendszeres sportnak köszönhetőek a következők. Illetve azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy az én immunrendszeremről van szó, a saját tapasztalataimat osztom meg, ami nem mindenkinél ugyanaz. Én már az első napoktól kezdve mélyen és jól tudtam aludni, és gyakrabban is ébredtem kipihenten. A sok folyadékfogyasztásnak és a mozgásnak köszönhetően pedig az emésztésem is jól működött. Ezen kívül felhagytam a stresszevéssel, kevésbé kívántam a cukros ételeket, vagy ha esetleg elcsábultam, mielőtt túlzásba vittem volna, tudtam nemet mondani. Ezen kívül a kilók sem jönnek mennek, hanem stagnálnak. Alapvetően egyébként nem alakformálás miatt kezdtem ebbe bele, de őszinte leszek, a lapos has is jó motiváció tud lenni.
Hozzáállás kérdése, vagyis annak a megtapasztalása
Talán ez volt a legmeghökkentőbb számomra, mert már száz meg száz könyvben elolvastam, hogy mennyire fontos a hozzáállás és hogy minden fejben dől el, de azt hiszem gyakorlatban ezt most először sikerült megtapasztalnom. Eleinte néztem a stopperórát és arra gondoltam, hogy „még csak 30 másodperc telt el”, és fájt, és ki akartam mozdulni a pózból, és azt éreztem, hogy ha nem teszem, felgyullad a testem. (spoiler alert: nem gyulladt fel) Aztán megfordítottam a dolgot, így elhangzott a fejemben az a gondolat, hogy „már csak 1 perc van hátra”, és ez segített. És segített még az is, hogy onnantól csak arra koncentráltam, hogy már itt tartok, már ennyivel kész vagyok. Ez határozottan a félig üres vagy félig tele pohár esete.
Útravaló
Számos gondolt megfogalmazódott még bennem, amikről amúgy napokig tudnék beszélni, de ebből végezetül még négyet szeretnék leírni. Az egyik, ami több jógaóra során is elhangzott, hogy amilyen a jógamatracon vagy, olyan legyél a matracon kívül is. Vagyis fegyelmezett, fókuszált, kitartó. Mindezzel csak annyi az üzenetem, hogy tényleg érdemes a jógaszőnyegen gyakorolni annak érdekében, hogy könnyítsünk az életünkön.
Ha valakivel vagy valamivel problémánk van az életünkben, akkor a felesleges és káros panaszáradat helyett egyrészt kezdjük el megkeresni rá a megoldást. Másrészt pedig legtöbbször érdemes mások helyett először magunkban keresni a hibát, mert sokszor ott találjuk meg a választ vagy épp hiányt, ami kivetült a környezetünkre.
Világéletemben hétvége-fan voltam, nem szerettem a hétfőket, péntekig rosszkedvű voltam, melankóliába estem vasárnaponként. Viszont a jógát a hét minden napján gyakoroltam, és ennek köszönhetően felismertem azt, hogy a hétköznapoknak is ugyanolyan jónak kell lenniük, mint a hétvégéknek. Vagyis olyan dolgokba kell fektetni hétköznapokon az energiát, ami számunkra a legjobb, nem belebetegedni a munkába, hanem szeretni azt, amit csinálunk.
A címmel pedig arra szerettem volna utalni, hogy mindenkiben ott van a saját maga felé irányuló nem bántó és nem mérgező tenni akarás, amit viszont nem tudatosan, de szeretünk jó mélyre eltemetni. Nem foglalkozunk magunkkal, keressük a kifogásokat, elbagatellizáljuk a problémáinkat, nem vagyunk hajlandóak változtatni, sőt még felismerni sem, ha a jelenlegi állapot káros. Elringatjuk magunkat egy tudattalan állapotban, hiszen azt megszoktuk már, és úgy tűnik, ez jó nekünk. Viszont az önmagunkért tett lépések – legyen szó önismereti gyakorlatokról, pszichoterápiáról, vagy jógáról – egytől egyig segítenek nekünk abban, hogy tudatos életet élhessünk és ne az általunk generált mókuskerék rabjai legyünk.
