fbpx

Dolgok a gyerekkoromból, amik nagy valószínűséggel kimaradnak a gyerekeim életéből

Nem célom amolyan „bezzeg régen minden jobb volt” hangulatú cikket írni. Viszont sokszor eszembe jutnak olyan tárgyak a gyerekkoromból, melyekről azt gondolom, hogy már aligha fognak bármit is jelenteni a gyerekeim számára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Kazetta

Órákat ülni a rádió előtt, várni, hogy megszólaljon a kedvenc számod, és te pont az elején le tudd nyomni a felvétel gombját. Majd elkészíteni a szeretett számaidból a saját kis válogatáskazettádat, az egyik legjobb dolog volt régen. Aztán amikor a magnó becsípte a szalagot, és az egész család azért imádkozott, hogy ceruzával vagy a saját ujjaddal sikerüljön visszatekerni, és a kazetta újra hallgatható legyen.

Filmkölcsönzés

Netflix, HBO Go adta kényelem ide vagy oda, tékába járni régen szó szerint rituálé volt. A filmkölcsönzőknek megvolt az a varázsa, hogy a filmnézést egy egyedülálló hétvégi programmá tette. Sok testvéres család esetén pedig igazán nagy élmény volt dűlőre jutni, hogy mit nézzünk meg.

VHS kazetták

Aztán ott voltak a VHS kazetták, amikből szerintem ma már senki nem használ egy darabot se, és lassan múzeumi tárgyak lesznek. Kedvenc emlékem ennek kapcsán, amikor annyi filmet vettünk fel egyre, hogy már nem fértek ki a címek a matricára. Na és az ismerős, amikor véletlenül vagy annyira nem is véletlenül rávetted egy tesó vagy szülő számára fontos filmre azt, amit te akartál megnézni?

Tamagocsi

Megannyi applikációval helyettesíthető már telefonon a tamagocsi játék, ami óriási sikert aratott nálam is. Egy saját virtuális kisállat, amiért felelősséget kell vállalni? Jobb találmány akkoriban nem is lehetett volna. Ráadásul egyetlen kis készülék volt az egész, amit praktikus méretének köszönhetően bármikor előhúzhattál titokban a zsebedből.

Diavetítés

Gyerekkorom másik legizgalmasabb tevékenysége a diavetítés volt. Amikor besötétítettük a szobát, feltettük a lepedőt a legnagyobb szekrény ajtajaira vagy elpakoltunk az egyetlen üres fehér fal elől, betettük a filmet, és elindult a vetítés. Egészen nagy diagyűjteményünk volt, de emlékszem, hogy mindig ugyanazt a kettőt akartam megnézni. Ráadásul a Vukból sok diarész hiányzott, és volt olyan is, ami meg volt repedezve, de mivel fejből tudtuk a történetet, ezért a minőségen ez semmit nem rontott.

Analóg fényképek

Beégett képek, piros szemek, ujjak a fotó szélén. De azért sok szép emléket tartogató kép is életre kelt a filmes fényképezőgépek által. Milyen más volt, hogy a képekből csak egyet, maximum kettőt lehetett csinálni, amiket nem láttunk egyből, csak miután betelt a tekercs. Akkoriban minden háztartásban volt egy fiók vagy polc, amit kizárólag fényképek tárolására használtak.

Kínos öltözék

Bár lehet, hogy ezt a mai gyerekek annyira nem bánják, de engem mindig meglep, amikor összehasonlítok egy most ovis kislány képét az én akkori képeimmel. Mi gyakran viseltük a nagyobb tesók ruháit vagy mástól megörökölteket. És tény, hogy visszatért az akkori kor divatja, de nekünk a ’90-es ’00-es években annyira mégsem sikerült menőn hordani, mint most a tinédzsereknek a számukra már vintage ruhákat.

Hirdetés

Instagram

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek


Warning: Undefined variable $posts in /home/bodizhu1/public_html/_sites/kollektivmagazin/wp-content/themes/hello-theme-child-master/functions.php on line 32