fbpx

A féltékenység valódi háttere és a megoldás

A féltékenység érzését szinte kivétel nélkül mindenki átéli életében legalább egyszer. Legyen szó külsőségekről, gazdagságról, sikerről, vagy éppen párkapcsolati szegmenséről. Cikkünkben elsősorban az utóbbira térünk ki.

A féltékenységnek számtalan formáját ismeri a tudomány, mértéke pedig a social media elterjedésével csak nőtt. Hiszen 0-24-ben nézegethetjük mások életének alakulását, megjelenését, mindennapjait, kapcsolatait. Nem csoda, hogy a párkapcsolati féltékenység a technika fejlődésével gyakoribbá és mélyebbé vált. Mindenki képeket oszt meg, kommenteket írogat, és elég egyetlen értesítés felvillanása a telefonon, hogy valakiben gyanút ébresszen. De mindez egészséges ránk nézve? Valójában miért vagyunk folyamatosan éberek, és miért leszünk féltékenyek?

A megalapozott és az alaptalan féltékenység

Általánosságban negatív érzésként beszélünk magáról a féltékenységről, ám vannak esetek, mikor a gyanú beigazolódik, és ösztöneink megmenekítenek minket. Ilyen, mikor valójában rossz kapcsolatban élünk, és a rengeteg intő jel után eljutunk oda, hogy tényleg lelepleződik hűtlen társunk. Ez esetben aggodalmunk hasznos számunkra, hiszen beigazolódtak gondolataink és a történtek után végre talán képesek leszünk kilépni a valójában addig is rombolónak nevezhető társas létünkből.

Azonban amikor egy alapvetően szeretetteljes kapcsolatban élünk – amit boldogság és valós érzelmek táplálnak -, mégis bizonytalanságot érzünk, akkor nagy eséllyel a problémát inkább magunkban kell keresnünk. A hűséges társunk szempontjából alaptalan féltékenységünk sok dologból gyökerezhet. Okozhatja gyerekkori trauma, például ha megcsaláson értük egy közeli hozzátartozónkat, ismerősünket, és ez mély nyomot hagyott bennünk. De a féltékenységünk hátterében állhat rossz kötődési minta is, mely szüleinkhez csatolható, a velük való kapcsolatunkhoz és a szocializációnkhoz. Sokszor említettük már, mennyit számít életünkben az első kapcsolatunk, édesanyánk és édesapánkhoz kötődő érzéseink. Ha valamiért bizalmatlanságot keltettek bennünk, akkor könnyen előfordulhat, hogy az adott nemmel kapcsolatban egész életünkben bizonytalanságot fogunk érezni. Mert ez a minta ivódott belénk, a zsigereinkbe. De fakadhat ez abból is ha a múltban minket csaltak meg, vagy esetleg mi tettük ezt mással, illetve ha mi voltunk a harmadik fél.

Származhat féltékenységünk önértékelési problémáinkból is. Ha valaki saját magával nincs rendben, kicsinek, kevésnek, gyengének, kevésbé szépnek vagy formásnak érzi magát, akkor folyton attól retteghet, hogy nem lesz elég párjának. Ennek mélyebb gyökere fakadhat onnan, ha nem akarták őt gyerekként, vagy abból is, ha sok rossz tapasztalat érte, és emiatt képtelen már elhinni azt, hogy valakinek igazán csak ő kell.

Alaptalan féltékenység az úgynevezett retrospektív féltékenység is, mikor párunkkal korábbi kapcsolatairól beszélgetünk és hirtelen feltör bennünk, hogy előttünk is volt már boldog, vagy szerelmes, vagy mással is élvezte a szexet. Ilyenkor nem a jelenben keressük a problémát, hanem a múlt fogságába esünk. Ez a változat pedig ugyancsak eredhet saját magunkban való bizonytalanságból.

Általánosan elmondható tehát, hogy az az ember, aki magával jó viszonyt ápol, szereti, elfogadja önmagát, elégedett, és a társas kapcsolatokban megfelelő mintákat hozott, sokkal kevésbé hajlamos a féltékenységre, mint az, akinek ezek valamelyikében hiányossága van, esetleg mindegyikében. A többség pedig sajnos az utóbbi két kategóriába esik. Mit tehetünk ilyenkor?

Az alaptalan féltékenységre a megoldást magadban keresd

Először is honnan tudjuk, hogy féltékenységünk alaptalan? Ha egy pillanatra objektíven, kívülről szemlélve nézzük a kapcsolatunkat, meg tudjuk állapítani, hogy az egy egészséges párkapcsolat vagy nem. De amennyiben úgy érezzük, túlságosan elfogultak vagyunk, kérjük meg egy barátunkat – akiről tudjuk, hogy nem azt mondja, amit hallani akarunk, hanem maximálisan őszinte -, hogy segítsen nekünk. Egy igaz barát meg fogja mondani, ha valamit túlreagálunk, de azt is, ha romboló kapcsolatban vagyunk. Sok esetben egy kívülálló ezt jobban látja nálunk.

Azt azonban azért magunk is érezzük, ha egy szeretetteljes, odafigyelő, boldog kapcsolatban vagyunk, amiben alapvetően számíthatunk a másikra. Ez esetben pedig kezdjük el monitorozni magunkat. Mikor és miért kerül felszínre a bizonytalanság, a féltékenység? Mit érzünk ilyenkor valójában, mitől félünk? Sokszor érdemes ezzel a problémával szakemberhez is fordulni, aki a megfelelő kérdéseket teszi fel, és segít nekünk, hogy felszínre hozzuk szorongásaink igazi gyökereit.

Amit pedig még magunkért megtehetünk ezekben a szituációkban, hogy megpróbálunk megnyugodni és józanul átgondolni a helyzetet. Hajlamosak vagyunk ugyanis belevinni magunkat egy spirálba, ami során mintegy hallucinációk jelennek meg előttünk arról, hogy a másik mit csinál éppen. Tudatosítsuk ilyenkor magunkban, hogy mindez nem a valóság, hanem az agyunk szüleménye. Sokat segíthet, ha ilyenkor kiírjuk magunkból, amit érzünk, de ami talán a legfontosabb, hogy emlékeztessük magunkat rá, nem egymás ellenségei vagyunk a párunkkal. Mikor az ember elkezd bizonytalankodni, előfordul, hogy hibákat keres a másikban, és ellenségként gondol rá, akit le kell leplezni vagy győzni, meg kell büntetni a rossz cselekedeteiért. Miközben a másik egészen valószínű, hogy el sem követett semmit. Ezért mikor idáig jutunk, emlékeztessük magunkat, hogy mi egy csapat vagyunk, nem ellenségek, hanem szerelmesek. És miért akarna bármi rosszat tenni velünk az, aki szeret minket? Miért okozna nekünk fájdalmat? Miért akarna bántani? Majd fordítsuk magunk felé a kérdést: Mi tennénk bármi rosszat a kedvesünkkel? A válasz nagy valószínűséggel nem. Akkor miért feltételezzük, hogy ő tenne ilyesmit velünk? Ha mindezeket végiggondoljuk, magunk is rájövünk, hogy a félelmeink valótlanok. Próbáljuk inkább erősíteni magunkat, akár meditáció során, tenni érte, hogy elhiggyük, vonzóak, kívánatosak, szerethetőek vagyunk annyira, hogy a párunknak nem kell más.

Kommunikáció és megértés

Mikor alaptalanul eluralkodik rajtunk a kételkedés, beszéljünk erről a párunkkal. Ezt azonban ne úgy tegyük, hogy letámadjuk, hanem az asszertív kommunikáció eszközeivel. Ne essünk neki azzal, hogy bizonyára megcsal minket, vagy mással volt, stb.! Helyette mondjuk el, hogy milyen bizonytalanságok vannak bennünk, és ha van amiben tud nekünk egy picit segíteni, akkor bátran kérjük meg rá. Ugyanis, ha érezzük, hogy fontos a másiknak a mi jóllétünk, a lelki fejlődésünk, az sokat segíthet a negatív tapasztalatok felülírásában.

Viszont fontos, hogy sose várjuk el kedvesünktől azt, hogy megoldja helyettünk a problémánkat. Ahogy korábban említettem, ez sok esetben egy saját, belső frusztráció, egy feldolgozatlan trauma, vagy rossz önértékelés miatt létrejövő szorongás, amin bizony magunknak kell rengeteget dolgozni. Ezt az önmagunkra fordított munkát kiegészítheti szerelmünk megértése, ami egyfajta biztonságot nyújthat számunkra. Ám a munka oroszlánrésze a mienk. Keressünk ehhez bátran szakmai segítséget, ugyanis egy pszichológus a többéves tapasztalatával képes olyan eszközöket nyújtani számunkra, amik kihozhatnak minket ebből az állapotból. Mindezen túl pedig figyeljünk nagyon sokat belülre, töltsünk időt magunkkal, egyedül. Ez lehet a leghatékonyabb kiút a féltékenység ördögi köréből!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek