fbpx

“Egyelőre ez a legfontosabb dráma számomra” – interjú Vadász Krisztával, A szecsuáni jólélek színdarab rendezőjével

A 2016-ban alakult, Y-csoport nevet viselő különleges színháztársulat egyik új darabjának rendező-koreográfusa Vadász Kriszta. A szerző a vele készült interjúban munkásságáról, a színdarabról, a környezettudatos lehetőségekről beszélgetett.
herczeg design
HIRDETÉS
herczeg design
HIRDETÉS

tartalmi együttműködés
Szerző: Székács Linda

Az Y Csoport Facebook oldalát nézegetve rádöbbentem, hogy tulajdonképpen én már találkoztam ezzel a csoporttal, és vannak is ismerőseim a tagok között, bemutatnád nekem néhány szóban, hogy mi ez az egész?

Én is többször találkoztam velük, illetve ismertem néhányukat, mielőtt velük dolgozhattam. Ők egy 2016-ban alakult társulat, akiknek minden tagja az Y generáció képviselője, ez köti össze őket. És persze mindenki foglalkozik színházzal. Mindig más rendezőt hívnak magukhoz dolgozni, ez figyelemreméltó, ettől is dinamikus a működésük, nem egy zárt rendszer. Én is így kerültem ide rendezőként, tavalyi felkérésre.

Hogyan döntitek el, hogy mely művek érdemesek arra, hogy színpadra állítsátok őket?

A darabválasztásban azt hiszem, teljesen szabad kezet kaptam, de persze folyamatosan egyeztetve a társulat művészeti vezetőjével, Móga Piroskával mind a darab ötletről, mind a szereposztásról. Általában a színészeken és az aktuális gondolataimon múlik, hogy milyen darabra esik a választásom.

"Egyelőre ez a legfontosabb dráma számomra" - interjú Vadász Krisztával, A szecsuáni jólélek színdarab rendezőjével
Fotó: Győrfi Forgács Beáta

Egy Brecht darabot mutattatok be online, miért pont erre esett a választás?

A szecsuáni jólélek már többször is megtalált vizsga előadásként a tanulmányaim során, egy ideje tudom, hogy szeretnék az anyaggal rendezőként is foglalkozni, és tavaly tavasszal az első hullám karanténja alatt jutottam arra, hogy most jött el az idő. Volt egy eredendő vágyott szereposztásom, amiben Kazári András, és Hermányi Mariann is benne volt már, aztán később, a nyár folyamán jött a lehetőség, hogy az Y csoporttal közösen hozzuk létre az előadást. Így természetesen változtatni kellett a szövegen, és a szerepösszevonásokon is, ez az előkészület folyt ősszel. Egyelőre ez a legfontosabb dráma számomra, ami az életről szól, egy olyan megoldhatatlan helyzetről, amiben sokan szenvedünk, bárhol és bármilyen korban is éljünk.

Ha jól tudom te rendező-koreográfusként veszel részt a darab elkészítésében, ez pontosan mit foglal magába?

A szak, amin tavaly végeztem az SZFE-n, a színházrendező-fizikai színházi koreográfus szak. A képzésünk magába foglalt rendezési gyakorlatot, illetve színészmesterséget is. Ami közös volt benne, hogy az alkotás nyelve legtöbbször a mozgás, a fizikai színház volt. Amikor egy előadást rendezek, és nem kérek fel külön alkalmazott koreográfust, akivel együttműködünk a próbafolyamat során, akkor rendező-koreográfus vagyok, hiszen a mozgásokat is én találom ki. Ezen a nyelven a mozgás egyenértékűvé válik a szöveggel, és a kettő párbeszéde nagyon értékes felszín alatti érzékiséggel tudja dúsítani a színészi játékot, magát az előadást.

A Pinkponilo készítette el a darabhoz a jelmezeket, miért pont minket választottatok? Fontos számotokra a környezettudatosság?

Tavaly nyáron kezdtem el a Pinkponiloban dolgozni, így amikor Bognár Eszter látványtervezővel a megbeszéléseinken felvetődött, hogy ki legyen a jelmezek kivitelezője, ragaszkodtam hozzá, hogy itt készüljenek el. Ezáltal a próbafolyamat alatt tudtam követni a jelmezek készülését is, nem csak a végeredménnyel szembesültem. A környezettudatosság még tavaly tavasszal jött fel ötletként, hogy mennyire költséghatékony tud lenni, ha a látvány nagy része újrahasznosítással készül, így a kellék és díszlet is ehhez alkalmazkodik az előadáson belül. Amellett, hogy sokat lehet spórolni vele, rendkívül hasznos tevékenységnek tartom. A Pinkponilo szemlélete egyéb hétköznapi cikkek tervezésében is inspirált.

Az előadás legközelebb október 28-án a Bethlen Téri Színházban látható.

Az Facebook esemény itt elérhető.

Kiemelt kép: Jekken Péter

A Pinkponilo egy kreatív alkotóműhely, célkitűzése 2017-es indulása óta a fast fashion üzletek által meghatározott hazai öltözködéskultúra átalakítása, a divatról és öltözködésről való gondolkodás elmozdítása a tudatosság irányába. A Pinkponilo tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik, hazai tervezőkkel működik együtt, és olyan workshopokat szervez, melyeken a résztvevők saját ruháikat elkészítve vagy megjavítva alakíthatnak ki egy fenntarthatóbb ruhatárat. A műhely emellett befogadótérként, események helyszíneként és szakmai partnerként is működik, legyen szó kulturális, művészeti vagy divatprojektekről. Tudj meg róluk többet itt.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek