fbpx

Beszélgetés lelki egészségről, irodalomról – a Sharing Circle podcast vendége: Szabó T. Anna

A Sharing Circle nem más, mint emberléptékű beszélgetések mentális egészségről, önismeretről, pszichológiáról, egyszerű életmódról, az életről. Aki kérdez: Vági Zsolt egészségtudományi- és mentálhigiénés szakember.
herczeg design
HIRDETÉS
herczeg design
HIRDETÉS

tartalmi együttműködés

Szabó T. Anna költő, író volt a Sharing Circle podcast legújabb vendége. Zsolt és Anna az alkotásról, az irodalomról és a lelki megélésekről beszélgettek.

Már az adás megtervezése is kalandos és kissé nehézkes volt. Anna végül a koronavírussal kapcsolatos szigorítások miatt nem utazhatott szülőföldjére, Kolozsvárra.  Ennek köszönhetően jött létre ez a beszélgetés.

Egyébként a vírus, elmondása szerint főleg a gyerekei életét nehezítette meg a digitális oktatás miatt, ő abból a szempontból hálás volt, hogy több ideje jutott az alkotásra.

Anna munkája során sokat jár irodalmat népszerűsíteni, felolvasni vagy közönségtalálkozóra. Nagyon fontosnak tartja a beszédet, és a gyerekei nevelésében is ez az egyik fő eszköz.

A beszélgetés során elmondta, hogy a megnyíláshoz számára hozzátartozik, hogy saját magunkat is megnyitjuk. Ez sokszor nagyon fájdalmas tud lenni, hiszen nem várt dolgokat hozhat felszínre.

“Az irodalomnak a legnehezebb feladata az, hogy a szavak nem feltétlenül az igazat fogják mondani. Nekem a legnehezebb pedig azt a gomolygó sűrűséget, azt az elemi nyers indulatot szavakká alakítani.”– fejtette ki Anna. Versírás, alkotás közben nagy kihívás ezt az indulatot egyszerre hagyni folyni, miközben szavakká kell törni őket.

Az alkotás folyamatáról is beszélgettek az epizódban. Anna szerint a kamaszkorhoz kell visszatalálni, ehhez az elemi erőhöz, ami akkor munkál bennünk, ha írni akarunk. 

“Ha az ember úgy nevet, hogy az egész világ vicces, beleértve a saját botladozása is, akkor halhatatlan”. – Anna szerint sokkal könnyebb lenne így élni, de nekünk, embereknek valamiért szükségünk van a szenvedéseinkre is.

Szóba kerültek még a rítusok, és azok szerepe Anna életében. Kifejtette, hogy ő családi ember, viszont nem közösségi, és talán a diktatúrában töltött hosszú évek miatt, de taszítják a keretek és az ilyesfajta kötelező rítusok. Neki az egyik legfontosabb rítusa az éneklés, ami a szövegei ritmusán is érezhető. Szerinte így lehet felemelni a lelket. Vannak persze olyan fontos, például családi hagyományok, mint a gyertyagyújtás, a közös éneklés, amelyek nélkül nem tudná elképzelni a mindennapjait. 

Felmerült még, hogy kötelessége-e egy írónak, költőnek a társadalmi felelősségvállalás. Anna szerint egy írónak hatalma nincs és nem is kell, hogy legyen. De szava van, ami sokszor erősebb, mint a múló szólamok. 

“Ha emberek akarunk maradni, akkor bizony szükségünk van a szóra, és akkor nem felesleges, hogy alkotunk” – zárta a gondolatait.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:

Borítókép: Szabó Ági

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek