fbpx

“Jó megmutatni, hogy milyen kincseket rejt az erdő” – interjú Priksz Gáborral, a Banyaerdő egyik alapítójával

A Banyaerdő nevű társadalmi vállalkozás Dencsházán karolja fel a hátrányos helyzetű embereket, és velük együtt olyan finomságokat hoznak létre, amik környezetileg fenntarthatóbbak az átlagosnál. Priksz Gáborral beszélgettünk.
herczeg design
HIRDETÉS
herczeg design
HIRDETÉS

Honnan indult a Banyaerdő? Mi volt az az ötlet, ami megfogalmazódott bennetek, és szerettétek volna megvalósítani?

A Banyaerdőt hárman alapítottuk. Nagy Krisztinának szakács, Mihályi Edinának szociális munkás, nekem pedig biológus végzettségem van, de én jelenleg pályázatírással foglalkozom. Korábban is szociális területen dolgoztunk, nehéz sorsú cigány gyerekekkel tanodákban. Mikor ez a projekt egyre inkább beindult, észrevettük, hogy fontos lenne a szülőkkel egyaránt foglalkozni. Ekkor szembesültünk azzal a jelenséggel, hogy Dencsházán az asszonyok kimennek az erdőbe, és a leszedett gombát nagyon olcsón eladják az út szélén. Többek között ebből az alapötletből született a Banyaerdő. Majd anno az indulásához elnyertünk egy pályázatot, ami már több, mint másfél éve lezárult. Az utóbbi két évben pedig már pályázati támogatás nélkül tudjuk kis üzemünket működtetni. 

Pár mondatban meg tudnád fogalmazni hogy mit képvisel, illetve mi a célja a Banyaerdőnek?

Itt három fő irányt fontos megemlíteni. A fenntartható fejlődéssel kezdeném. Az egyik célunk, hogy helyi adottságoknak megfelelő gazdálkodási formákat tudjunk úgy megvalósítani, hogy közben óvjuk a természetet és innovatív megoldásokat nyújtsunk, például az üvegház hatású gázok kibocsátásának területén. Emellett másik törekvésünk a társadalmi felelősségvállalás. Szeretnénk bevonni azokat a hátrányos helyzetű, nehéz sorsú embereket a környékről, akiknek nincs munkája vagy végzettsége. Velük együttműködve egy pénzügyileg fenntartható, szociális alapokon nyugvó munkahelyet teremtünk. Vagyis igyekszünk a velünk dolgozókat partnerként kezelni, bevonni a működésbe, meghallgatni és megvalósítani az ötleteiket. Továbbá arra is figyelünk, hogy olyan családbarát munkahelyet alakítsunk ki, ahol a nőket egyenrangúként kezeljük, és amely munka akkor is elvégezhető, ha valakinek nagy családja, több gyereke van. A harmadik irány pedig az egészséges, állati eredetű összetevőktől és adalékanyagoktól mentes termékek eljuttatása a fogyasztókhoz

Milyen lehetőségeket nyújt az erdő a Banyaerdőnek termések tekintetében?

Szezonalitástól függően dolgozunk medvehagymával, burgonyával, mentával, csipkebogyóval, kökénnyel. De ami a legjobban tetszik az embereknek, azok az ehető virágok. Salátához nagyon népszerűek!

Ezeken kívül elkezdtünk dolgozni a gombafogyasztás népszerűsítésén. A piacokra más termékkel együtt szoktunk magunkkal vinni a termesztett gombákból, csiperkét vagy laskát. Azzal szembesültünk, hogy még a nagyobb pincészetekben előállított gombák ökológiai lábnyoma is jóval kevesebb, mint például a búzatermelésé. Hihetetlenül kevés energiaforrással és vízfogyasztással fenntartható módon lehet gombát termeszteni. 1 kilogramm gomba előállításához 5-10 liter víz szükséges, miközben a nagyüzemi mezőgazdaságok esetében akár 100 literekről is beszélünk, hús előállításánál pedig több tízezer literes mennyiségről. Véleményem szerint ez lehetne a jövőben egy pozitív irány a fenntartható élelmiszer-fogyasztás tekintetében. 

banyaerdő
Fotó: Banyaerdő

A környezeti fenntarthatóság kapcsán milyen további törekvések jelennek meg a működésben?

A legfontosabb üzenetünk, amire szeretnénk felhívni a vásárlóink figyelmét, hogy helyi és szezonális termékeket fogyasszanak. Emiatt sok esetben a rendelések tavaszra időzíthetőek. De folyamatosan fejlesztjük azokat a hagyományos tartósítási technológiákat, amelyek tartósítószermentesek, mégis lehetővé teszik, hogy az év más időszakában is fogyaszthassuk az ezzel készült termékeket. Olyan régi hagyományokon nyugvó technológiákat használunk, mint a szárítás, aszalás, savanyításban való tartósítás. 

Környezeti szempont még, hogy helyi adottságokat alkalmazunk. Nem szeretnénk banánt ültetni a kertben, bár lehet, hogy előbb-utóbb az is meg fog nőni. De a viccet félretéve, azokat a tájfajtákat hasznosítjuk, amik helyben honosak. Szorosan együttműködünk az erdészettel, vagyis folyamatosan figyeljük, hogy az erdő melyik területén tudunk termést gyűjteni, és hogyan tudjuk fenntarthatóan gondozni, ápolni.

Emellett megújuló energiával, vagyis napcellával dolgozunk, ami elektromos áramot állít elő. A csomagolásnál is lebomló és újrahasználható alternatívákat használunk. Üvegben tároljuk a termékeket, illetve lebomló celofánba, ami eggyel környezetbarátabb. 

Továbbá bár az előállított termékünk fő fogyasztási helye Budapest, törekszünk arra, hogy helyben az adott környező településeken is tudjuk értékesíteni 50 kilométeres távolságon belül. Illetve dolgozunk azon, hogy a szállítási tevékenységeket a lehető legkörnyezetkímélőbb módon hajtsuk végre. Amit lehet biciklivel, teherbiciklivel szállítunk.

Hogyan látod itthon a társadalmi vállalkozások helyzetét? Érzékelsz növekedést?

Jelenleg a covid miatt nem, de korábban tartottunk tudásmegosztó fórumokat más társadalmi vállalkozásokkal együtt. Abból jól látszott, hogy egyre nagyobb a piac ezen része, és egyre többen tudnak megjelenni. De az is megállapítható, hogy a társadalmi vállalkozásokban gyakoriak a kézműves termékek és a szociális szempontok, ezáltal a termékek drágábbak. Viszont az egyaránt érzékelhető, hogy egyre több fogyasztó hajlandó fizetni a termékeinkért.

Amit még észrevettünk általánosságban, hogy ahogyan mi sem vállalkozóként kezdtünk bele a Banyaerdő projektbe, hanem szociális munkásként és biológusként, más társadalmi vállalkozás is hasonlóan épül fel. Vagyis a menedzsmenti és vállalkozói tudás hiányzik. Véleményem szerint ez akadályozhatja a társadalmi vállalkozások bővülését, de szerencsére azért megjelennek pozitív példák.

banyaerdő
Fotó: Banyaerdő

Mit gondolsz az elmúlt évek tapasztalatai alapján, a hátrányos helyzetűeket hogyan lehet segíteni társadalmi vállalkozásként?

Az látszik, hogy van munkaerő a kevésbé fejlett településeken, akiknek nincs lekötve az ideje. Néha közmunkát kapnak, de az minimális pénzt jelent. A probléma lényege, hogy ezzel párhuzamosan szaktudás viszont nincs. Azt gondolom, hogy a társadalmi vállalkozások úgy tudják a nehéz sorsú embereket bevonni, hogy lehetőséget adnak nekik arra, hogy részt vegyenek a termelésbe és folyamatba integrált képzésekbe. Nem pedig úgy, hogy a munkaügyi központ elküldi őket tanulni, mert az nagyon ritkán eredményes. De tény, hogy nagyon sokat kell tanulniuk, és el kell fogadnunk munkáltatóként, hogy nem lehet bármit elvárni ettől a célcsoporttól. 

A korlátok viszont látványosak. Mi szeretnénk, hogy minél több munkafolyamatot ők tudjanak ellátni, de például az IT vagy menedzsment területre már nehéz bevonni őket. A nehézség az, hogy míg mi meg tudjuk oldani a saját szaktudásunkkal a vállalkozás indításával kapcsolatos tennivalókat, egy hátrányos helyzetű településen induló vállalkozás lehet, hogy csak kétkezi feldolgozó munkatársakat talál, akik például a webáruházat nem tudják üzemeltetni. Hiszen ezek a személyek nagyrészt elköltöznek ezekről a településekről.

A Banyaerdő esetében abból a szempontból szerencsénk volt, hogy a már említett tanodából ismertük az ottani szereplőket. Bár így is szükség volt toborzásra, és be kellett mutatnunk magunkat, amit követett egy betanítás. És persze voltak lemorzsolódások, de jelenleg négy-öt asszonnyal dolgozunk, akik már három, négy éve nálunk vannak. Amennyiben tudunk rájuk figyelni, képességeiket értékelni, és aszerint megfelelő munkát adni nekik, abból hosszú távú együttműködés születhet

banyaerdő
Fotó: Banyaerdő

Mennyire újdonság az alkalmazottak számára, hogy ilyen szinten be vannak vonva egy kooperatív szervezetbe?

Eleinte egyértelműen újdonság volt számukra, de mára már gyakorlattá vált. Ezzel párhuzamosan korábban nagyon kevés felelősséget éreztek a vállalkozás iránt. Úgy gondolták, hogy majd jönnek, megkapják a fizetést havonta, és ennyi. Mostanra viszont eljutottak odáig, hogy pontosan érzik, hogy van összefüggés az ő ötleteik, illetve befektetett energiájuk és a cég fenntarthatósága között. Ez mindenképpen egy pozitív változás, de mivel mindannyian mások vagyunk, ez nem mindenkinél jelenik meg ugyanolyan mértékben. Viszont összességében elmondhatom, hogy egytől egyig tudnak élni a lehetőséggel, és aktív részesei a folyamatoknak.

Azon kívül, hogy megvásároljuk a termékeiteket, magánszemélyként hogyan tudunk titeket támogatni? 

Leginkább arra koncentrálunk, hogy az előállított termékeket értékesítsük, de idővel szeretnénk fejleszteni olyan egyéb társadalmi lehetőségeket, mint például az adományozás. Most például egy könyvön dolgozunk. Illetve tavasszal helyben és Budapesten tervezünk rendezvényeket szervezni. 

A honlapon egyébként elérhető a Banyaerdő összes viszonteladója, jelenleg a fővárosban a tűzoltó utcai Pancs és a Római parti piacon lehet velünk találkozni.

Végezetül van olyan emléked, élményed a Banyaerdő kapcsán, amit megosztanál az olvasókkal?

Számomra önmagában az egész folyamat érdekesség és újdonság, hiszen előtte íróasztalnál ültem és pályázatokkal foglalkoztam. Az, hogy kimegyünk az erdőbe, ott valamit gyűjtünk, amiből lesz egy termék, és az piacra kerül, óriási élmény. Mindenkinek tudom ajánlani! Meg persze jó megmutatni, hogy milyen kincseket rejt az erdő. Ami izgalmas még szerintem, hogy hogyan lehet összekapcsolni a hátrányos helyzetű távoli, szegény sorban élő személyeket budapesti fogyasztókkal. Bár a covid miatt nem valósítottunk meg idén, de korábban volt egy túránk, melynek keretein belül az asszonyok találkozhattak azokkal a Michelin-csillagos éttermek chefjeivel, akik dolgoznak a termékeinkkel. Mind a két félnek nagyon pozitív élményt adott.

Kövesd a Banyaerdő Facebook oldalát!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek