fbpx

And just like that kritika – vigyázat, spoiler alert!

A napokban debütált a Szex és New york reboot évada az And just like that. Rendesen fel is robbant az internet, nagy volt a meglepetés és a felháborodás egyaránt. Nos, azt hiszem ha választani kell, talán én is inkább a második csoporthoz tartozom.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Őszintén szólva, nem is igazán tudom, hogyan kezdjem, mert még mindig ül rajtam a döbbenet súlya. Pár hónappal azelőtt, hogy megérkezett az új évad, én végignéztem az előző, és eredeti hatot, így viszonylag friss volt az élmény. Ugyan a filmekbe nem kezdtem bele újra, de nagyjából azért meg volt az emlékeimben, hogy mi is történt a négy nő 30-as évei végén. And just like that fejre állt minden…

Az első döbbenetem Charlotte volt. Mielőtt belekezdtünk volna barátnőmmel az első premier részbe, éppen azt ecsetelgettem neki, hogy néztem egy karácsonyi filmet, amiben Kristin Davis volt a főszereplő, és olyan jó volt látni, hogy természetes az arca. Kijöttek már a szeménél ráncok, de a film nem követelt sok sminket sem, és egyébként sem tűnt plasztikázottnak, egyszerű és naturális volt és tetszett, hogy ilyen szépen öregszik, ha lehet ilyet mondani. Aztán a sorozat első percében megjelenik Charlotte and just like that az egészet felejtsd el, amit az elmúlt sorokban írtam. Nem tudom, hogy a brutál mennyiségű smink, vagy egy érdekesen alakult műtét az oka, de nem ismertem rá Kristin-re. 

Ez ugyan még nem egy nagy sztori, sőt egészen általános történés manapság, és ha ő így tetszik magának akkor szíve joga,de számomra egy picit sokkoló volt a különbség. Valamint azért is emelem ezt ki, mert az egész sorozatból az sütött, hogy az öregedés nem jó dolog. Carrie agyon lett szolizva, Charlotte szét lett sminkelve, és közben Mirandát szapulja, hogy miért hagyja meg az ősz haját. Persze felfoghatjuk ezt úgy is, hogy az embernek az életben is nehéz megbarátkoznia az öregedéssel, de olyan természetellenesen hatott az egész. Olyan erőltetettnek, mintha próbálnának az előző évadok harmincasaiként létezni 50 felett is.

Mindeközben pedig szöges ellentétként enyhén túltolták a rendezők az öregedési kérdést. Egy dolog, hogy Miranda őszül, hiszen az bárkivel, szinte bármilyen korban megtörténhet. De hogy Steve hallókészülékkel tud csak létezni, hát ez nem tudtam eldönteni, hogy nevetséges, vagy szomorú, de szerintem borzasztó kínos volt. És közben azon filóztam, vajon mit raktak volna ebbe a sorozatba, ha a 70 éves énjüket kellett volna bemutatni. 

Majd jött a nagy bumm, amin kikészült mindenki. És amihez Carrie csak annyit fűzött: and just like that, Big died. Ez most komoly? Gondoltuk magunkban mindannyian, de nem csak én, és az addigra már három másik barátnőm, hanem még Jonah Hill, színész (Jump street 21) is, aki instagramján csak annyit posztolt egy sztoriban, hogy Miért nem hívta Carrie a 911-et? Ugyanis az történt, hogy Carrie elment Lily zongora bemutatójára, ezalatt pedig Big infarktust kapott otthon a szobabiciklin. A plot twist pedig az, hogy kedvenc újságírónőnk hazaért, és az akkor még élőnek tűnő férjéhez nem hívta ki a mentőket, hanem konkrétan két perc fagyott állapot után leroskadt hozzá és ölelgette a testet kétségbeesetten. 

Nos, bár valóban létezik ilyen a való életben, hogy az ember sokkot kap, mikor ez a látvány fogadja otthon, mégis annyira szerencsétlenül jött ki az egész, hogy nem csoda, hogy a fél világ hőbörög. Mert ha már kinyírták az első rész végén az egyik főszereplőt, akkor már tették volna úgy, hogy közben ne akadjon ki mindenki Carrie-re. Ugyanitt köszönjük Chris Noth-nak a kemény 45 percnyi szereplést az új sorozatban. Azért ő hiányozni fog.

És ha már hiányt említettem, nem tudok elmenni Samantha kiírása mellett sem. Rendkívül kíváncsiak voltunk rá, hogy hogyan oldják ezt meg az új részekben, tesznek-e bármi említést róla. Nos, tettek. És bárcsak inkább megölték volna. Az, hogy Samantha megsértődött Carrie-re mert kirúgta, mint a publicistája, elég érdekes megoldás. Főleg, hogy aztán még savazzák is, hogy semelyiküknek nem válaszol semmire. Erre a világ másik fele azt mondja, hogy az élet természetes velejárója, hogy barátságok átalakulnak, vagy megszűnnek. Ezzel tökéletesen egyet is értek, ám ez egy sorozat, amiben tudjuk, hogy miért került ki egy szereplő. Illetve megismertük a karakterét, és az a Samantha, aki a Szex és New York egyik főszereplője volt, mindent félredobott volna, hogy Carrie mellett legyen, mikor meghalt John, és nem intézte volna el csupán egy rakat virággal a dolgot. Értem én, hogy ezzel akarták szépíteni az előtte levő savazást, de részemről ez nem jött össze.

Egy szó mint száz, mindenki máshogyan éli meg ezt az egészet, én csalódott vagyok egy kicsit. Samantha kiírása, Big halála, és a számomra már túltolt 2021-es gender és szexualitás téma, amit belenyomtak, egyszerűen erőltetetté tette az egészet. Ha megkérdezné valaki miről szólt az első két rész: nos, percekig tartó beszélgetés Miranda hajáról, majd a maszturbációról, aztán megint valaki hajáról, és kiderült, Steve süket. Samantha Londonba költözött, Big meghalt, Carrie pedig nem tudja lereagálni az egészet. 

Hogy mit lehet ebből még kihozni? Nyilvánvalóan én is meg fogom nézni, és remélem valamit javul a véleményem az egészről. Egyelőre úgy érzem, igazuk volt a Jóbarátok rendezőinek hogy ők nem csináltak új évadot. Ahogyan ők is mondták: vannak dolgok, történetek amiket jobb úgy hagyni, ahogy végük szakadt. And just like that, megőrizni őket az emlékeinkben, és a nosztalgia érzésével a régi évadokat újranézni.

Borítókép: imdb.com

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek