fbpx

Rejtélyes bíbor bevonatot találtak a Mars szikláin

Ez a szín szinte mindenhol felbukkant, ahol a NASA kutató robotja, a Perseverance rover körülnézett - ez pedig segíthet feltárni a bolygó ősi életét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

A vörös por a Marsot vörös színárnyalatokban festi, a felszíntől az égig. De a NASA Perseverance rovere más színeket is észlelt a rozsdás árnyalatok között. Szinte minden helyszínen, ahol a robot geológus megfordult, felfedezhető volt egy lilás-bíbor színvilág is.

Ez a szín vékony, sima bevonatot képez egyes köveken, és festékszerű foltokat hagy másokon. “Egyes kőzetek úgy néznek ki, mintha részben megfagytak volna és bíbor jeges árnyalatuk lett” – mondja Ann Ollila, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium geokémikusa, aki bemutatta a bevonatok korai elemzését az Amerikai Geofizikai Unió (AGU) közelmúltbeli konferenciáján.

A szín különböző formájú és méretű sziklákat érint – még az apró kavicsok sem úszták meg. De hogyan alakultak ki ezek a bevonatok? Arra még nincs pontos válaszuk a kutatóknak.

A titokzatos jelenség eredete segíthet feltárni a Mars múltjára vonatkozó kérdéseket, beleértve azt is, hogy lehetett-e ősi élet a bolygón. Ahogy a bevonatok kialakultak, kódolhatták a környező körülményekre vonatkozó információkat, segítve a tudósokat a már rég eltűnt környezet rekonstruálásában. Közvetlenebb bizonyítékokat is tartalmazhatnak az életről: ugyanis a Földön a mikrobák sok hasonló jelenséget okoznak.

Az ilyen típusú elváltozások tanulmányozása segíthet a tudósoknak abban is, hogy jobban megértsék, hogyan működnek más világok. “Mennyire univerzálisak a geológiai folyamatok, és hogyan változnak bolygóról bolygóra?” – teszi fel a kérdést Cassandra Marnocha, a New York-i Niagara Egyetem környezeti mikrobiológusa.

Bíbor-lila színnel festve

A lila marsi bevonatokat a Jezero kráterben találták meg, egy 28 mérföld széles tómederben, amelyet egy meteorit becsapódása robbantott ki több milliárd évvel ezelőtt, és amely egykor egy ősi tónak adott otthont. A robot 2021 februárjában landolt a kráterben, és azóta is rajta kóborol. A rover útvonalának szinte minden megállójában lila villanások bukkantak fel a képein.

“Ezeket a lila foltokat nem igazán láttuk a korábbi rover küldetéseknél” – mondta Bradley Garczynski, a Purdue Egyetem kutatója, aki a legutóbbi AGU konferencián mutatta be a bevonatok elemzését.

Ezeknek az elemzéseknek a korai eredményei azt mutatják, hogy a lila szín lágyabb és kémiailag különbözik a szikla mélyebb rétegeitól. “A Mastcam-Z képek arra utalnak, hogy a bevonatok vas-oxidot tartalmazhatnak” – mondja Garczynski. Olilla állítása szerint pedig a SuperCam elemzések  azt sugallják, hogy hidrogén és esetenként magnézium is fellelhető bennük.

A hidrogén jelenléte arra utal, hogy a víz szerepet játszott a lila foltok kialakulásában. A vas-oxid is vízre utal, hasonlóan az esőben kint maradt kerékpáron képződő rozsdához. 

A további vizsgálatok számos információt adhatnak a vörös bolygó “vizes” múltjáról – beleértve azt is, hogy mennyi ideig maradt víz a Jezero kráterben, és talán magának a tónak a kémiai összetételéről is.

Az, hogy a sziklák hogyan kerültek jelenlegi helyükre, a kráter aljára – és mikor és hogyan kerültek kapcsolatba a vízzel – továbbra is bizonytalan. 

A csapat eddig csak néhány mintát elemzett, és még mindig sok kihívással küzdenek. A bevonatok, a mögöttes kőzet és a marsi felszínen lévő por kémiai jeleinek elválasztása összetett feladat.

A Földön az ilyen jelenségek gyakran kötődnek az élethez, ami azt jelenti, hogy a marsi kőzetbevonatok reményt jelenthetnek az asztrobiológusok számára. A Marson ezek a bevonatok még az ősi mikrobák bizonyítékainak megőrzésében is segíthetnek jóval a haláluk után azáltal, hogy megvédik őket a Marsra jellemző intenzív napsugárzástól.

Bár a bíbor bevonatok törékenyek, Ollila reméli, hogy néhányan ellenállnak a mintavételi folyamatnak, így a tudósok közelebbről is megvizsgálhatják a jövőben.

Forrás

Kapcsolódó cikkek