fbpx

Úgy sincs neked semmi bajod! – Az a fránya hipochondria  

Sosem voltam titkolózós fajta így azt is gond nélkül megosztom bárkivel, hogy ciki vagy nem ciki, de hipochonder vagyok. Depresszióval jobban jártam volna, azt valahogy jobban kezeli a társadalom, de sajnos nem tudtam válogatni, amikor mentális betegségért kellett sorbaállni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Valószínüleg én vagyok az egyetlen ember ezen a földkerekségen akit az instagramon nem azért idegesítenek a különböző fitnesz őrült egészségguru lányok merthogy mennyire jól néznek ki, hanem, hogy milyen egészségesnek tűnnek… 

“A hipochondria olyan szomatoform zavar, amelynél az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, holott szervi baja többnyire nincsen. Az érintett gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. A hipochondria leggyakrabban szorongást okoz.” Írja le tökéletesen ezt a betegséget a házipatika egyik cikke.

Tízből kilenc ember tuti mondta vagy hallotta már életében azt, hogy “Csak hipochonder vagy, úgy sincs neked semmi bajod”, nevetnek egyet és megy tovább az élet. Sajnos sokaknak a hirtelen pánik  nem “csak” egy butuska reakció egy heves szívdobogásra, ez bizony rendesen meg tudja keseríteni sok ezer embertársam életét. Beindul az agy, diagnosztizál az egyén magán minimum 3 súlyos betegséget, túlél legalább 2 ‘szívinfarktust’ miközben bújja a webbeteg és házi patika oldalait, hogy ugyan 3 kávé után mi okozhatja a hirtelen fellépő magas pulzus számot, majd végül teljesen megnyugszik, hiszen ő előre megmondta, a végső diagnózis nem más, mint halál. 

Mindig viccelek azzal, hogy a sírkövemre majd az lesz vésve: Ugye megmondtam, hogy beteg vagyok?  

A hétköznapok azonban nem mindig ilyen vidámak, hisz az állandó szorongás és rettegés a haláltól teljesen beárnyékolja egy-egy nap hangulatát. Ez egy olyan mentális betegség, amit az elszenvedő cikinek érez felvállalni, hiszen sem a családja, sem a társadalom nem fogadja el, vagy veszi komolyan, így segítség nélkül marad a maga gondolataival. Saját bőrömön tapasztaltam mindezt, az évek során a pajzsmirigy betegségemnek köszönhetően és annak, hogy évekig nem tudták kideríteni, mik okozzák a tüneteim, ezért rengeteget aggódtam az egészségemért. Ha fájt a fejem, ha szúrt az oldalam, ha hullott a hajam vagy csak remegtek a végtagjaim, mindig és megkérdőjelezhetetlenül is a legrosszabbra gondoltam. 

Szerencsére ezen a kognitív terápia rengeteget segített. Erről a módszerről részletesen itt olvashattok.

Az évek alatt elfogyasztottam pár pszichológust és módszert (szerencse, hogy Angliában ingyen van, lehet hajléktalan lennék amennyibe kerülnek) mire találkoztam Dr. Adammel és ezzel a viselkedésterápiával. 

Dr. Adam mindig lökött egy újabb akadály felé, ami újra és újra bebizonyította, hogy nem fogok leesni a bicikliről a konditeremben, és halok meg mindenki szeme láttára. Vagy azért mert néha elbambulok még nem azt jelenti, hogy tumor van az agyamban, ahogy egy-két ital után a pubban sem fogok szívinfarktust  kapni. 

(Szerintem lassan mindenki kezd rájönni, hogy a legnagyobb félelmem a hirtelen fellépő szívleállás…)

Dr. Adam arról is meggyőzött, hogy azért nem olyan könnyű meghalni, valamint azt is beleverte nagy nehezen a buksimba, hogy ha az orvos azt mondja 6 vizsgálat után, hogy nincsen semmi bajom, akkor valószínűleg tényleg nincs is semmi bajom. 

Le lettem tiltva a különböző orvosi oldalakról, hiszen annyira eldurvult a helyzet, hogy már fejből tudtam a legtöbb betegség kórismertetőjét. A gyakorlat viszont hetek után csodát művelt az agyammal és annyira megmaradt, hogy valószínűleg nem venném észre azt sem, ha covidos lennék, mert már nem nyomozok (nyomozhatok!!) különböző tünetek után.

Helyette viszont egészségmegőrző cikkek után kutatok, hogy mivel tudnék többet tenni magamért, mert az agyturkászat mellett az sem gond, ha tesz az ember az egészségéért. Nekem sokat segített az, hogy letettem a cigit, hisz az lényegesen javított az egészségemen és a fizikumomon. 

Rengeteget sétálok a közeli erdőkben a kutyáimmal munka előtt télen-nyáron és idén kitűztem célnak azt is, hogy igyekszem megválogatni,  mi és honnan kerül a tányérra legyen az hús, zöldség vagy gyümölcs. 

Igyekszem magamra is szánni időt a sok dolog mellett (talán ez a legnehezebb mind közül) de azért belefér egy nyugtató meleg kád vízben való ücsörgés. 

Sokszor fordulok már a természethez is – amit régebben teljesen indokolatlan hülyeségnek tartottam – hogy melyik gyógynövénytől tudom magam jobban érezni. 

Nem egy egyszerű menet, sőt hatalmas meló, hiszen ennyi év után is van, hogy túlreagálok dolgokat és mérgelődöm, amikor senki nem érti meg azt, amin abban a pillanatban keresztül megyek és mi az, hogy ők nem látják, hogy nemsokára értem mentőt kell hívni. Ettől egy kicsit eluralkodik rajtam a pánik, de aztán veszek pár mély levegőt (vagy harmincat), majd felidézem Dr. Adam szavait, (amikben lehet némi igazság, hisz még mindig itt vagyok) miszerint meghalni nem is olyan könnyű! Megrázom magam és megyek tovább vagy épp édesanyám próbálja elmagyarázni nekem telefonon keresztül, hogy úgy sincs nekem semmi bajom…

Nem volt újévi fogadalmam, nem terveztem maratonokat futni és megváltani se akarom a világot, de amit mindenképp el szeretnék érni ebben az évben, hogy ne minden napom úgy éljem, mintha az lenne az utolsó mert nekem ez nem hangzik olyan baromi jól, mint a sablonos facebook motivációs oldalakon. 

Kapcsolódó cikkek