fbpx

Nem baj, ha 18 évesen még nem tudod, hogy mi szeretnél lenni

Idén lesz 10 éve, hogy érettségiztem, és azt hiszem, ennyi idő távlatából sikerülhet pár kézzelfogható tanácsot adnom azoknak, akik hozzám hasonlóan úgy adták be a felvételi jelentkezésüket, hogy nem biztosak abban, amit csinálni szeretnének.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Jelenleg újságíró és tartalomgyártóként dolgozom, szeretek olvasni, írni, és igyekszem követni a kortárs irodalmat. Mégsem voltam bölcsészkar hallgató, sőt még kommunikáció és média szakra sem jártam. Közgazdász diplomám van, ráadásul turizmus szakon. Hogy mit keresek én most a klaviatúra felett? Sok munka, ismeretségek, lelkesedés, és egy kis önismeret árán sikerült azt csinálnom, amiről jelenleg azt érzem, őszintén szeretem.

Ha visszaemlékszem a 18. életévemre és az akkori környezetemre, nagyjából két részre tudom osztani. Voltak, akik nagyon határozottan tudták, hogy hova mennek továbbtanulni. Ők talán már gyerekkori álmokat dédelgettek, de az is lehet, hogy a gimnáziumi évek alatt fogalmazódott meg bennük az a hivatás, amibe szívesen beletanultak. Aztán volt a társaság másik fele, ahova én is tartoztam. Bennem a februári jelentkezési határidő előtt pár hónappal körvonalazódott, hogy milyen szakokat lenne érdemes megjelölnöm. A turizmus felé azt hiszem, az utazás, külföldi országok és a nyelvismeret vonzott, meg a teljesíthetőnek tűnő ponthatár. Miután felvettek és a fővárosba költöztem, alapból azzal a változással is meg kellett küzdenem, hogy hirtelen milliós lakossággal rendelkező városban találtam magam. Közben pedig vettem a főiskolai és magánéleti akadályokat, amiket szó se róla, élveztem, és szorgalmasan végigjártam azt a 7+1 Erasmus félévet. Viszont amikor már dolgoztam ezen a területen, akkor kezdtem egyre kevésbé magaménak érezni. Szerencsére a szakdolgozatom sokat segített abban, hogy a környezetvédelemhez közel kerüljek, majd nem sokkal később elhelyezkedtem a szövegírás területén. 

Az elmúlt 5 évben viszont nemcsak én váltottam szakmát a környezetemben, és nemcsak a korosztályom beliek. Sok inspiráló történettel találkoztam, akiknek hangot is adtunk a Hangszedő Magazinon, és azóta is motiválónak találom azokat a személyeket, akik be merték vállalni a szakmai váltást annak érdekében, hogy azzal foglalkozzanak, amivel őszintén szeretnének.

De hogy a lényegre térjek. Amit ezzel a cikkel mondani szeretnék, hogy a középiskola végén elérkező pályaválasztással nem életed teljes hátralévő részét fogod meghatározni. Tény, hogy ez egy kardinális időszak, de ha utána meggondolod majd magad, bátran képviseld az érzéseidet.

Én azt gondolom, hogy minél többet tapasztalsz, annál jobban lehetsz biztosabb abban, hogy mit szeretnél, miben vagy jó, mi áll hozzád a legközelebb. És ha erre 18 évig nem jöttél rá, semmi baj, valószínűleg később rá fogsz. Csak adj időt és esélyeket magadnak. Informálódj, tájékozódj a környezetedben, hogy ki mivel foglalkozik. Kérdezd meg őket, hogy őszintén mit gondolnak a munkájukról. 

Amire viszont mindenképp bátorítalak, hogy ha nem is érzed 100%-ig teljesnek valamiben magad, de egy kicsit is érdekel, és nincs más irány ezen kívül, amit választanál, akkor vágj bele. Legyen ez munka, szakma, felsőoktatás valamilyen formája. Kezdd el bontogatni a szárnyaidat, megtapasztalni az életet, az önállóságot, mert ez fogja magával hozni az érdeklődési köreidet is. Legyél bátor, kitartó, nyitott. És az is lehet, hogy számodra nem a munka lesz az életed középpontjában, hanem például a család, ami szintén teljesen rendben van. Csak teremtsd meg a megfelelő körülményeket hozzá. Mert ha jó úton haladsz, érezni fogod magadban az erőt a kitartáshoz annak érdekében, hogy elérj a célodhoz 20 vagy akár 50 évesen. Sose késő tanulni, és tény hogy több erő és energia teljesen a nulláról felépíteni egy szakmát, de azt gondolom, ha igazán szeretjük, akkor van esély arra, hogy fenntarthatóvá tegyük. Hiszen olyankor megtalálnak minket a projektek, feladatok, az emberek, akik kellenek ahhoz, hogy lépésről lépésre haladjunk az általunk kiszemelt területen.

Én időközben egyébként a marketing mesterképzést is elkezdtem, mert vonzott a szak, de egy félév után abbahagytam, mivel akkor egy elég kemény időszak volt az akkori munkahelyemen, és a kettőt együtt nehezen kiviteleztem eredményesen. De ezt nem élem meg kudarcként. Hiszen megismertem egy olyan területet, amiben mégsem szerettem volna elmélyedni. Ez is benne van a pakliban. És ha már képzésekről beszélek. Rengeteg van belőlük! Online, offline, mindenféle. Manapság egy szakmát – nyilván nem az orvosit -, sokkal könnyebben elsajátíthatunk, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ezekről a lehetőségekről itt olvashatsz részletesen

Nem vettek fel elsőre? Ilyen is előfordulhat. Ha nagy vágyad egy bizonyos szak egy bizonyos egyetemen, de nem sikerül elsőre a felvételi, próbálkozz tovább! Lehet, hogy másodjára, vagy harmadjára már simán bejutsz. Az addigi évek pedig lehetőségeket adnak arra, hogy megismerj más szakokat, vagy elkezdj dolgozni. Nem lesz egyszerű, és lehet, hogy a környezeted kevésbé támogat az újrapróbálkozásban, de te ne térj le az általad megálmodott útról.

Ami a lényeg, hogy ha 18 évesen még nem tudod, mi szeretnél lenni, ne keseredj el. Hátravan még az életed nagy része, és hidd el nekem, bőven lesz időd kitalálni, mivel foglalkozz. 

Ha érdekel, hogy hogyan találhatod meg a szenvedélyed, kattints ide.

Még több személyes továbbtanulós történetről pedig itt olvashatsz.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek