fbpx

Bridgerton 2. évad – kritika

A Bridgerton az elmúlt évek egyik legfelkapottabb sorozata, mely elrepít minket a 19. századba, ahol egészen másképp zajlottak a hétköznapok, főleg a nemesi körökben. Kijött nemrég a második évad, amit mi sem tudunk szó nélkül hagyni!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

A Bridgerton első évada fülledt, erotikus hangulatban játszódott, néha már-már úgy érezhettük, valójában egy soft pornó oldalra tévedtünk. Emellett azonban meg volt a maga bája az egésznek. Nyújtott valamiféle friss és újszerű élményt, de tény, hogy nem azért nézte az ember, hogy utána mélyen szántó gondolatai szülessenek, inkább afféle kikapcsolódásként. Ettől függetlenül egy érdekes világba vezette be a nézőt. 

A második évadban sem vették el tőlünk ezt a hangulatot, bár a szexualitás minimum a felére, de inkább a harmadára csökkent. Ezzel mondjuk nekem személy szerint nem volt problémám. Mert helyette kaptunk egy izgalmas szálat Eloise részéről, akit egyre jobban foglalkoztatott a feminizmus. Valamint tanúi lehettünk annak, hogyan képes fenntartani Penelope titkos kis újságíró életét. Érdekes, hogy pont ezt emeltem ki az új évad kapcsán, nemdebár? Ennek oka, hogy számomra a fő vonal kissé túl szenvedősre és sok ponton értelmetlenre sikerült az Anthony és Kate-féle fogócskával. 

Nem állítom, hogy nem drukkoltam nekik, de volt mikor már csak a szememet forgattam egy-egy jelenetüknél. És sokkal inkább drukkoltam Eloisnak és a nyomdász fiúnak. Persze aztán megsimogatta kicsit a lelkemet a befejezés, bár egyik szemem sírt másik nevetett, mert azért nem egészen így képzeltem. Nem szeretnék sokat spoilerezni ezért inkább rátérek néhány másoktól olvasott kritikára és ezzel kapcsolatos saját véleményemre.

Rasszok és nemi identitások a Bridgertonban

Két negatív értékeléssel találkoztam, amin megakadt a szemem, ezek közül az egyik az, hogy a sorozat mennyire eltér a valóságtól. Célozva ezzel a fekete bőrű királynőre és a nemesi világba csöppent további színes bőrű karakterre. Néhányan úgy gondolják, hogy a sorozat meggyalázza a brit történelmet és nem tiszteli azt. Nos, én egy kicsit úgy érzem, már tényleg mindenbe bele kell kötni. Ha nincsenek színes bőrű szereplők egy filmben vagy sorozatban, akkor azt azért vetjük meg. Kikiáltjuk rasszistának, meg odavágjuk, hogy nem “píszí”. Ha pedig belekerülnek ilyen karakterek, akkor fordított nácizmusról beszélgetnek egyesek, meg az angol történelem kiforgatásáról.

Én valahol értem ezt az oldalt. De őszintén szólva a királynő és Megan Markle közötti feszültség után én nem csodálkozom egy ilyen fordított fricskán. Persze lehet az egészhez ennek semmi köze nincsen, hiszen más származásokról beszélünk. De miért ne játszhatnánk el a gondolattal, hogy milyen lehetett volna a világ ilyen formában? 

Azt gondolom, a Bridgerton egy mese, nem egy dokumentumfilm, ami hamisan mutatja be Anglia történelmét. Felépít csupán egy világot, ami hajaz a letűnt korok mindennapjaira.

A rasszokkal kapcsolatban egyetlen dolgot érzek jogosnak a kritikák közül, hogy az indiai kultúra helytelenül van megjelenítve. Gondolok ezalatt olyanokra, minthogy nem létezik hindusztáni nyelv, csak hindi, és ez csak egy a sok szó közül, amit felcseréltek. Továbbá a Sharma család a sorozatban Bombay-ből származik, itt azonban senki nem hívja az édesapját appának, ez egy egészen más kultúra. Kérdés, hogy a megejtett hibák szándékosak voltak vagy tényleg nem volt öt perc ideje a készítőknek, hogy egy gyors Google keresés után helyesen jelenítsék meg ezeket a dolgokat.

A másik kritika, ami számomra kicsit nonszensz kezd már lenni, hogy nem volt a második évadban (sem) queer személy, vagy kapcsolat. Én tényleg, őszintén, teljes szívemből tisztelem a queer közösséget és abszolút elismerem, hogy nagyon nehéz dolguk van rengeteg szempontból, és megannyi fájdalom éri őket. De egyszerűen úgy érzem, az alkotói szabadság mindenkit megillet. És ha éppen a sorozatban, amit xy készít, nem jut eszébe, vagy nem akar beletenni egy ilyen szálat, attól még az illető nem feltétlenül homofób, és nem feltétlenül utálja a queer közösséget. Valahogy egyre inkább az az érzésem, hogy a világot a szélsőségek uralják. Hogy akármit is alkot valaki, az valamelyik oldalról bírálva lesz.

Ahogyan fentebb már említettem, szerintem a Bridgerton egy mese. Megvannak a maga tökéletlenségei, idegesítő momentumai, de szokták volt mondani, hogy csak abba lehet belekötni, aki csinál is valamit… Úgy gondolom a sorozat hozott egy kis színt a szórakoztatásba, és érdemes megnézni a második évadot, még ha picit más is mint az első.

Borítókép: Netflix.com

Hirdetés

Instagram

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek


Warning: Undefined variable $posts in /home/bodizhu1/public_html/_sites/kollektivmagazin/wp-content/themes/hello-theme-child-master/functions.php on line 32