Húsvéti locsolás
Ha már ezzel kezdtem a cikket, akkor úgy ildomos, hogy beszélünk erről az országszerte ismert népszokásról. Ugyan napjainkban kellemes vagy kevésbé kellemes kölnikkel támadnak az urak, ezt régen bizony jó hideg vízzel kivitelezték. A népszokás szerint ilyenkor a férfiak a még hajadon lányokat locsolták meg, sőt, akár egy közeli patakba is megmártoztatták őket (ugye, hogy máris barátibb a papa pacsulija?). Az alapja valahol a keresztelésből jön, illetve a víz tisztító és termékenyítő erejében keresendő. Valamint, arra a legendára is visszavezethető, hogy a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással próbálták elhallgattatni.
Azonban a hölgyeket sem kell félteni. Sok helyen az volt még a szokás, hogy másnap, kedden a lányok visszaadták a locsolást a legényeknek.
Barkaszentelés
Mivel egy vallási ünnepről beszélünk, így nem maradhatnak el a szakrális elemek sem. Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvétot megelőző virágvasárnap. A 6. századtól kezdve ilyenkor körmenetet tartottak, ahol akkor pálmaágat hordtak körbe, nálunk ezt testesíti meg a szentelt barka. Az egyházi vonal mellett, ennek van egy kissé népi, hiedelmekre alapuló vonulata is. Miszerint a barka megvéd a rontástól, gyógyít és a villámlástól is megóv.
Kiszehajtás vagy villőzés
Ez virágvasárnapi szokás, amikor egy jellemzően szalmabábut menyecske ruhába öltöztetnek. Ez a kisze, vagyis banya a tél, a betegség, valamint a böjt megtestesítője, amelyet a fiatal lányok énekelve visznek végig a falun, majd vízbe dobják, vagy elégetik azt. Ezzel ér véget a böjti időszak, illetve a tél, és kezdetét veszi a tavasz és a bőség időszaka. A kiszehajtást sok helyen követi a villőzés, amikor a lányok villőnek nevezett faágakkal járják a házakat, amelyeket aztán a kapott díszes tojásokkal díszítenek. Ezzel is szimbolizálva a tavaszt.
Nagyhét vallási szokásai
Nagycsütörtök:
- nagycsütörtöki lábmosás hagyománya, ami az alázatra nevel
- valamilyen zöld ételt esznek, ezért zöldcsütörtöknek is hívják
- a templomban a harangok utoljára szólalnak meg Nagyszombatig
- Jézus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedésének kezdetét jelöli
Nagypéntek
- tilos húst enni
- tilos volt bármilyen háztáji munka: állattartás, földművelés, fonás, szövés, tüzet sem gyújtottak
- úgy hitték, aki még napfelkelte előtt megfürdik, az nem betegszik meg
- ezen a napon maximum háromszor esznek, amiből csak egy alkalommal lakhatnak jól
- akeresztútjárás során megemlékeznek Jézus szenvedésének 14 állomásáról.
Nagyszombat
- véget ér a negyvennapos böjt
- szokás volt az első harangszóra megrázni a gyümölcsfák törzsét, hogy a régi rossz termés lehulljon, és az új ne legyen férges
- a tűz hamuját, parazsát eltették és gyógyításra használták és a földeken elszórták
- este körmeneteket tartottak
- új tüzet gyújtottak a templomban
- ezen a napon feküdt Jézus teste a sziklában és várt a feltámadásra.
Húsvétvasárnap
- a feltámadás napja
- tilos volt a munka: állat befogása, föld művelése, nem főztek, nem söpörtek, stb
- ételszentelés hagyománya; a délelőtti misére étellel, itallal mentek, amit egy letakart kosárba vittek
