fbpx

Próbáltál már felfelé zuhanni? – Hu-Yang Kamilla írása az alkotó áramlásról

Kamilla a Kisképzőben, azt követően pedig a Glasgow School of Art-on tanult grafikusként. Jelenleg Budapesten él, nemrég kezdte el illusztrációs projektjét, melynek során többnyire pszichológiai témákkal foglalkozik, multidiszciplináris megközelítéssel.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Tér.

Terül. Tágul. Terjed…

Ülök a szobában és gondolatban végigjárom. Fejben elemeire bontom az egészet. Szememen át beszűrődik a falak fehérsége, simasága, a mennyezet sík felülete, a formák színe, fonákja. Fenn és lenn, oldalirányban tér. Terül, tágul, terjed… Hűs, és sima felületek, fény és árnyék játékának váltakozása a domborzaton. Gondolatban végigsuhanok a padlón, falakon, mennyezeten. Rétegeken át kaptatok, éleken, csücskökön át bukfencezem. Újraértelmezem a keret határait, táncot járok a könyvek közt, lecsúszok a gerincen. Tekintetem megkapaszkodik az üvegen, amin keresztül áttetszik az ablakon túli világ. Mikor szellőztetek, egybenyílnak a határok. Friss fuvallat átjár, „kinn és benn” találkozik. 

Gyere velem te is gondolatban! Járd be ezt a képet. Találkozzunk ott, ahol az ég kékje és a mező sárgasága egybefut. Valahol a horizonton. Látod fenn, ahogy az ég kékell, és rajta felhők úsznak? Próbáltál már felfelé zuhanni? 

Hoztam egy témát magammal az újrafelfedezés öröméről. Sokat foglalkoztat a boldogság gondolata, amit egyfajta alkotó áramláson, mint teljesség megélésén keresztül értelmezek. 

Hu-Yang Kamilla, fotózta: Faludi Kornél

A mindennapok szintjén rengeteg inger ér minket, főképp nagyvárosi életmódunkat tekintve. Idegrendszerünk folyamatos ostromlása közben figyelmünk összes „szabad kötése” telítődik. Ez az információ túltelítettség folyamatos szűrésre és sok kis rögtönzött reakcióra szorul, ebben pedig alapvetően elfárad az elme. Ilyenkor a világhoz inkább reaktív tudati síkon kapcsolódunk. Ebbe a működési módba könnyű beleragadni, pedig pszichénk, szellemünk igényli a kreatív, teremtő tudati folyamatokat.

Az alkotó áramlásról

Alkotó szemlélet alatt azt a tiszta jelenlétet és nyitott eszmeiséget értem, ami a felfedezés, tapasztalás örömének teret ad, ötleteket, konstruktív gondolatokat teremt. Ebben a jelenlétben cél és eszköz összefonódik, a világ dolgai, személyei egyszerre több funkcióval rendelkeznek, teljességükben vizsgálhatók.

Hasonló ez a jó értelembe vett gyermeki kreativitással, hiszen ez a világ nem ismeri azt a nézetet, hogy valami csupán egyetlen funkcióval rendelkezne, minek érdekében az összes többi benne rejlő potencia lehasítható. Ez pedig egy alapjaiban organikusabb, teljesebb kép. Egy „nem eldobható”, újrahasznosítható és újraalakítható világ tapasztalása, amit kevesebb töréspont barázdál. Ebből kifolyólag pedig teljességéből eredően gyógyító.

Úgy vélem, ennek a jelenlétnek a képessége bennünk rejlik, csak sokszor nehéz hozzáférni. Gyerekként keressük a titkot, fejben gyakoroljuk a tágasságot. Eget álmodunk a mennyezetre. Nem árt néha szabadjára engedni gondolatainkat, újra és újra felfrissíteni a tágasság effajta érzését. Ha másért nem, mentális egészségünk érdekében. 

alkotó művészet, Fotó: Alain Laboile
Fotó:: Alain Laboile

Hiszen olyan könnyű benne ragadni a síkban, összesűrűsödni egy gombostűfejben a hétköznapokon. Olyan ez, mint mikor egy pontban ülve nem látjuk, hogy a síkból domborzat nő, és van élet az adott helyzeten, perspektíván túl is. Ebben a összesűrűsödött állapotban pedig olyan könnyű beleszakadni egy-egy nehéz helyzet gravitációjába. Nincs feloldó, megtartó erő. Bárcsak tovább tartana a lélegzet/lélekzet. Sietségünkben hol az a belső középpont, békés világhoz kapcsolódás, amit úgy vágyunk?

A természet gyógyító ereje

Sokat utaztam, jártam különböző helyeken, építgettem világom az elmúlt időben. Néhány ehhez fűződő felismerés pedig azóta is meghatározó számomra, szinte spirituális meggyőződéssel bír. Az egyik ilyen ráeszmélés a természetben eltöltött idő, egy-egy hosszabb séta, vagy utazás fontossága. Tapasztalatom szerint ilyenkor születik az az egyszerű, letisztult jelenlét és ihletett állapot, ami felszabadító energiával bír kreatív, teremtő folyamatokra nézve és egy békés boldogság érzést hoz magával. 

Van valami hihetetlenül effektív tudatmeghatározó erő a séta kinetikusságában, a mozdulat egyszerűségében. Ahogy jársz és körülötted változik a környezet. Nem A-ból B-be sietősen, célirányosan. Egy-egy szabad órában, délutánon, hétvégén, „menve”, tapasztalva, felfedezve, elidőzve, beengedve, megélve. Ez az érzés az iránymutató. Egy idő után visz a lábad, a beszűrődő tájon, növényeken, kis élőlényeken keresztül meglátod mennyi élet vesz körül utadon. Felold. 

alkotó művészet, Fotó: Alain Laboile
Fotó: Alain Laboile

Az eddig bontogatott képek párhuzamával élve – ahogy a tér megnyílik, úgy tisztulnak le a gondolatok is. Érdemes átszellőztetni magunkat, természetben járva tapasztalni. Oldja azt az erős belső gravitációt, amitől összeszorulsz. Valahogy tágasabb leszel te is ott belül. A letisztulással pedig elérhetőbbé válnak, elkezdenek „meghallódni” azok a gondolatok, ötletek, érzések, amiket eddig elnyomott a zaj. Kevesebb a nyomás, feszítés. 

Tágas tér. Mély lélekzet. Tiszta teljesség. 

Kinn-benn.

Ahogy Kierkegaard írja:

„Mindenekelőtt ne veszítsd el a séta iránti szeretetet: minden nap jó közérzetbe sétálom magam, és megszabadulok minden betegségtől. A legjobb gondolataim is séták során születtek, és nem ismerek olyan megterhelő gondolatot, amelytől ne lehetne elsétálni.”

(saját fordítás)

Kamilla alkotásai itt elérhetők.

Fotókredit: Alain Labiole

Hirdetés

Instagram

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek


Warning: Undefined variable $posts in /home/bodizhu1/public_html/_sites/kollektivmagazin/wp-content/themes/hello-theme-child-master/functions.php on line 32