Valahol megértem azokat, akik a tudatosság szó hallatára már felszisszennek. Hiszen lassan ebből is egy trend lesz, felhígult jelentéssel. Egyes márkák, szolgáltatások kisajátítják, kihasználják és címkeként kezelik. Hasonló érzések mozognak bennem ennek a témának a kapcsán is, pont mint amikor a környezettudatosságról beszélünk.
Általánosságban nézve életünk megannyi területén lehetünk tudatosak. Ilyenek a pénzügyeink, a munkánk vagy a munkahelyünk, a környezetünk, illetve lelki és testi egészségünk.
Azt hiszem, az én tudatosságom i betűjére az rakta fel a pontot, hogy elkezdtem pszichológushoz járni. Valahol azt gondolom, hogy egészen addig minden más területen csak ügyetlenkedés és próbálkozás volt a tudatosságom. Így ezen a téren jelenleg most a terápiám kapja tőlem a legnagyobb fókuszt, és próbálok ebből táplálkozni.
De ez nem tegnapról mára történt. Ahogyan Fehér Zsuzsi pénzügyi védőháló tervező nagykövetünknél, nekem is a környezettudatosság volt az első, ami az életem része lett.
Szaporán kezdtem beiktatni az ezzel kapcsolatos rutinokat, amiről már beszámoltam nektek. Még a munkahelyeimet is ennek mentén választottam. De mindeközben más területeken egyáltalán nem voltam tudatos, ami miatt azt gondolom, hogy valójában nem volt egy stabil, biztos alapja úgy általánosságba véve a tudatosságomnak.
Teltek az évek, kerestem önmagam, sok zsákutcába futottam, amiket egy cseppet sem bánok, de visszatekintve akár csak a 2-3 évvel ezelőtti Julcsira, mindig meglepődök, hogy mennyire nem ismertem magamat és a határaimat. Így viszont már érthető, hogy miért estem át még a környezettudatosság területén is a ló túloldalára.
És míg ezalatt éreztem, hogy valami nem oké, kerestem a lehetőségeket a változásra, így kapott helyet az életembe a jóga, mint a tudatos élet és jelenlét egyik forrása. És bármennyire is unalmas már ez a kijelentés, de a fejlődésben nekem a covid is segített. Az, hogy bezártak a 4 fal közé, esélyt adott arra, hogy átgondoljam, mi történik körülöttem. Először munkát és szakterületet váltottam, ami által kezdtem felismerni, hogy mi a jó nekem.
Mellette párhuzamosan jógáztam és meditáltam, és elindultam önállóan (ami nem feltétlenül pozitív) egy önismereti úton. Ez a háromszög segített abban, hogy megbizonyosodjak az érzéseimről és az igényeimről. Mindeközben a környezetem is organikusan úgy alakult, hogy olyan személyek kerültek az életembe, akik támogatnak ebben és elfogadják, aki vagyok. De ennek az útnak még koránt sincs ám vége.
El kellett telnie majdnem két évnek még, hogy felkeressek egy pszichológust. Addig folyamatosan csekkoltam online az adatbázisokat, és kértem javaslatokat, hogy kihez jelentkezhetnék be, de úgy igazán nem éreztem a motivációt. Volt egy rossz tapasztalatom is korábban, ami hátráltatott. Majd rátaláltam online egy pszichológusra, akinél első blikkre úgy tűnt, hogy jó helyen leszek én és a problémáim is. Februárban elkezdtem a terápiát.
Azóta fogalmazódtak meg a tudatosság kapcsán a következő gondolatok:
Minden, ami a környezetem, valójában én is vagyok. Mindenre, ami körülöttem vagy velem történik, én vagyok hatással, mégpedig a döntéseimmel. Vagyis mindennek az alapja mi vagyunk és mi is kell hogy legyünk.
Itt jön képbe a tudatos jelenlét, ami szerintem minden terület tudatosságának az alapköve. Ezt bevallom, nehéz elérni és nem is tudjuk folyamatosan fenntartani.
Viszont érdemes belőle elsajátítani minél többet és gyakorolni minél többször, ugyanis a tudatos jelenlét segít döntéseket hozni, segít abban, hogy hogyan állj az érkező feladatokhoz, segít megtartani a mindennapokban, mégpedig a saját erődből! Ebből táplálkozol, ez kerül előtérbe. Ennek rengeteg eszköze van: kirándulhatunk a szabadban, meditálhatunk, elmehetünk egy kiállításra, kapcsolódhatunk másokkal. Olvashatunk, írhatunk, rajzolhatunk, sportolhatunk A lényeg, hogy benne legyünk. Őszintén és teljesen. Találjuk meg, amiben tudunk érvényesülni.
A tudatosság számomra éppen ezért a fejlődést is jelenti. Továbbá azt, hogy kíváncsian és elfogadóan álljak a világhoz, de ne hagyjam, hogy a környezetem túlzottan befolyásoljon. Inspirálódni, figyelni, érezni, érzékelni, de közben egyben maradni.
Mindezzel pedig az is jár, hogy a tudatosságban ki lehet fulladni. Úgyhogy ne féljünk szünetet tartani vagy megengedni magunknak azt, hogy hibázzunk.
Sokan azért nem kezdenek bele – bármelyik területről is legyen szó – , mert kívülről azt látják, hogy milyen tökéletes életmód is ez. A tökéletes pedig annyira relatív, hogy már-már elérhetetlennek tituláljuk. A hónap során a magazinnal ebben szeretnénk segíteni. A cikkekkel az a célunk, hogy bemutassuk, hogyan közelíthető meg a tudatosság. Én ezzel kezdeném:
Ha lerajzolnád a tudatosságot, mi kerülne a papírra?
Fotó: Bach Viktória,
a kép a School of Disobedience táborában készült. A tábort szervezte: Ádám Anna
