A fejemben a tudatos emberek mind nagyon kiegyensúlyozottak, már-már tökéletesek. Sokat jógáznak, piacra járnak és öko, zero waste életmódot folytatnak. Nem költenek hülyeségre, és mindig turkálóból vásárolnak vagy másodkézből veszik a ruháikat. A nagyon menők maguk varrják, szövik azt. Vagyis a tudatosság a második nevük.
Rá kellett jönnöm, hogy ez bullshit. A nyomasztó social media agyszüleménye, ahol tökéletesen szerkesztett képeken néznek vissza ránk, a tökéletesen kamu tudatossággal felépített életek. Mert senki sem él így. Hazugság, hogy valaki minden területen tudatos, nincs semmi megingás. Emberek vagyunk, akik jobb esetben törekednek a szerintük legjobbra.
De nézzük, mik azok a pontok, amelyekben én tudatosnak látom magamat. Az első a listámon az az írás. Mindig is készültem arra, hogy ezzel akarok majd foglalkozni. Így választottam szakkört, nyári munkát, és végül főiskolát is. Amíg mások ellógták a szakmai gyakorlatot én tanulni és fejlődni akartam. Még ha ennek az is volt az ára, hogy ingyen, gyakornokként töltöttem jó pár évet újságoknál. Itt jelent meg először a tudatosság.
Tudtam, hogy mi a célom, mit akarok hosszútávon elérni. Ha pénzre volt szükségem ehhez, akkor elvállaltam akár gyárimunkát is, vagy fagyoskodtam télen szórólapot osztva. Nem, nem akarom úgy beállítani, hogy micsoda áldozatokat hoztam, csak érzékeltetni, hogy én mindig tudatosan azt nézem, hogy mi a távlati célom egy dologgal. Úgy érzem, így én az átlagnál egy picit könnyebben kezelem, ha egy adott időszak megterhelőbb, mert tudom, hogy meglesz a gyümölcse, ha keményen dolgozom.
Ha elértetek idáig a cikkben, akkor feltünhetett, hogy eddig főleg munka, karrier szempontból jött elő a tudatos énem. Hát igen, nem voltam az a lány, aki túl sokat törődött a lelki és mentális egészségével. Persze sokat agyaltam miérteken, és tökre meg voltam győződve arról, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Végül egy kellemes pánikrohammal, és depressziós időszakkal jelezte nem éppen finoman a lelkem, hogy Hello, én is itt vagyok.
Lassan, nagyon lassan, de elkezdtem nyitni ebbe az irányba is, legyőzve minden előítéletemet és ‘majd én azt tudom’ hozzáállásomat.
A tudatosság, ahogy Julcsi is írta, egy nagyon megfoghatatlan dolog. Ha bugyuta hasonlattal akarnék élni, akkor azt mondanám olyan, mint a lecsó, ahány ház, annyi szokás. Valaki spirituális úton indul el, van aki pénzügyileg tudatosabb, és akad, aki az önismeretben találja meg azt, amire neki szüksége van. A cél úgyis mindig ugyanaz: hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy azt tudd mondani, hogy igen, ez az én utam, mert ez fontos számomra. Hogy önazonos lehess abban, amit csinálsz, így egy idő után már olyannyira a részeddé válik a tudatos gondolkodás, hogy fel sem tűnik. A többi meg majd jön magától.
Az egészségtudatosságról szóló gondolataimat itt tudod elolvasni.
