fbpx

A klímaszorongást nem megszüntetni kell, hanem felhasználni!

Kevés olyan kifejezés van, ami ilyen gyorsan épült be a környezetvédelem szókincsébe, mint a klímaszorongás. Használjuk úton útfélen még akkor is, ha a jelentésével nem vagy nem egészen vagyunk tisztában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Nem csoda, hiszen még tudományos berkekben is folyik a vita arról, hogy miről lehet szó pontosan? És egyáltalán mit lehet vele kezdeni? De szépen sorjában.

Szerző: Csizmadia Máté

Mi az a klímaszorongás?

Maga a szorongás egy jól ismert jelenség a pszichológiában, amely még hasznosnak is tekinthető, amennyiben a túlélést szolgálja.  Egy jövőre irányuló aggodalom, amely segít felkészülni a cselekvésre, védekezésre, támadásra, menekülésre. Mikor ismert veszélyek miatt aggódik az ember azt hívhatjuk félelemnek. Mikor azonban ismeretlen veszélyek miatt, akkor már inkább szorong. Nagyon leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy félelem plusz bizonytalanság egyenlő szorongás.

A klímaválság tekintetében pedig nyugodtan mellé rakhatjuk a kontrollérzet elvesztését is. Ma már nemcsak a ránk váró jövő bizonytalan, hanem az is, hogy milyen eszközökkel küzdhetünk ellene. A megoldások ezerfélék lehetnek. Ráadásul az evolúciósan belénk kódolt „harcolj vagy menekülj” képlet sem igazan működik. Hiszen ki ellen harcolsz vagy hova menekülsz, ha mindenkit mindenhol érint?

Egyébként a hétköznapi tapasztalatok alapján a klímaszorongást leginkább, mint gyűjtőfogalmat használjuk a bűntudatra a pazarlás miatt, a félelemre a jövőtől vagy épp a gyászra a pusztulás miatt. Azonban ezek pszichológiai értelemben mind különböző jelenségek.

Összességében elmondhatjuk, hogy teljesen kiérlelt definíció még nincs, de egyfajta krónikus aggodalomról lehet szó, amit a fenyegető környezeti összeomlás miatt érzünk.

Kiket érinthet a klímaszorongás?

A Pew Research felmérése szerint Észak-Amerikában, Európában és az ázsiai-csendes-óceáni térségben a lakosság 72 százaléka aggódik a klímaváltozás személyes hatásai miatt. Egy másik, tízezer 16 és 25 év közötti fiatal körében végzett kutatás pedig azt mutatta, hogy 84 százalékuk legalább közepesen aggódott. Mondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden korosztályt érint, de bizonyos csoportokat, mint a nők, a fiatalok vagy a környezetvédők, jobban.

Mit tehetünk ellene?

Fontos leszögezni, hogy a klímaszorongást első sorban nem megszűntein kellene, hanem kézben tartani, illetve felhasználni. Persze ez a szorongás súlyosságától is függ. A szélsőséges szorongás bénító lehet. Olyan érzelmi instabilitáshoz vezethet, amely megakadályozza a hatékony cselekvést. Ilyenkor mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.

De hogyan tudjuk enyhíteni, illetve felhasználni a klímaszorongást?

Megfelelő tájékozódás

Ahogyan már utaltam rá a klímaszorongás kialakulásában fontos szerepe van a bizonytalanságnak, ami ellen leginkább tájékozódással védekezhetünk. Érdemes utánanézni mi az pontosan, amitől tartunk? Elpusztul a Föld? Nem fog. Elpusztul az emberiség? Erre már nagyobb az esély. A jövőről szóló jóslatokban bőven van mozgástér a megelőzésre, de ha ez nem megy, akkor még mindig ott az alkalmazkodás. (Az ember egy igen alkalmazkodóképes faj. Bizonyos nézőpontból ez is a problémák forrása is, de ez egy másik történet). Személy szerint Csányi Vilmos etológus mondatai, amelyeket ilyen esetben felidézek. Ő mondta egyszer, hogy nagyon nehéz a jövőről írni, hiszen nem beszéljük a jövő nyelvét. Ötven évvel ezelőtt nem nagyon lehetett volna megírni egy máról szóló sci-fit, hiszen se az okostelefon, se az internet, se a közösségi média szavakat nem ismertük. Most pedig azért elég komolyan áthatják a mindennapi életünket. Tehát ne veszítsük el a hitünket az emberi haladásban.

Fontosnak találom, hogy azt is átgondoljuk, mit tehetek én a fenyegető katasztrófa ellen? Egy európai uniós felmérés szerint az emberek leginkább a szelektív hulladékgyűjtéssel harcolnának a klímaváltozás ellen, pedig a Drawdown projekt által összeállított listán ez a tevékenység még az első 20-ben sincs benne.

Tájékozódni tehát akkor is javasolt, ha egyébként már rendelkezünk némi környezetbarát rutinnal. Életünk minden mozzanata hatással van a környezetre, de nem tudhatunk mindenről. Például nem mindegy, hogy valaki brazil vagy európai marhahúst eszik-e. A tartási körülmények akár többszörös kibocsátási különbségekkel is járhatnak. 

Az sem mindegy, hogy valaki eszik-e húst vagy nem. A húsalapú táplálkozás jelen tudásunk szerint magasabb üvegházhatású gázkibocsátással jár, mint a növényi alapú. De az sem mindegy, hogy mikor eszik valaki zöldséget, gyümölcsöt. Míg egy szezonális alma üvegházhatású gázkibocsátása 10 g, addig egy messziről szállított, hűtőházban tárolt almáé akár a tizenötszöröse is lehet.

De ott van még a divat, az utazás vagy a háztartási energia fogyasztása. Mind-mind olyan terület, ahol bőven létezik a megszokottnál zöldebb alternatíva. Csak mi nem ismerjük, vagy rosszul tudjuk, amit tudunk róla. Ahogy egyre több területen tapasztaljuk meg a változást úgy veszi át a bizonytalanság és a tehetetlenség helyét a tudás és a kontroll érzése. Ezek pedig csökkenti fogja a szorongást.

Közösségek újrafelfedezése

A másik nagyon fontos eszközünk lehet a közösségek újrafelfedezése. Legalább két okból.

Egyrészt ebben a bonyolult világban óriási segítséget nyújt a közösség a világ értelmezésében. A szavannán szelektálódott elménk még mindig erősen fogékony a társainktól származó információkra.  Hol érdemes vásárolni, melyik a jó sorozat vagy honnan indul a pótlóbusz. Az ember inkább szociális, mint racionális lény. Bombázhatjuk számokkal a szén-dioxid koncentrációról meg a hőmérsékletről, ami leginkább cselekvésre fogja sarkalni, azok a társak ítéletei, az általuk vallott normák, az, amit a másik is csinál.

Másrészt a társas támogatásnak kiemelt szerepe van a mentális jóllét kialakításában is. Azok az emberek, akiknek van kire támaszkodniuk még a betegségekből is gyorsabban gyógyulnak fel. A magányos ember mindig mintha egy kicsit stresszben lenne. Egyedül kell értelmeznie a világot, és figyelnie mindenre, ami egy állandó vészállapotot eredményezhet. Érdemes ezért erőfeszítéseket tennünk a kapcsolódásra és a kapcsolatok ápolására.

Márai szavaival élve: “Egyedül utazni kínos, feszengõ érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet.

Csizmadia Máté bemutatkozását a magazinon itt olvashatod. Előző cikkét a tudatos életmódról pedig itt.

Máté Zöld Pszichológia oldala, ahol több hasonló tartalmat is találsz itt elérhető.

Felhasznált irodalom:

1. Csilla Agoston et. al. The psychological consequences of the ecological crisis: Three new questionnaires to assess eco-anxiety, eco-guilt, and ecological grief

2. Csizmadia Máté: Élet a klímaszorongás árnyékában. MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA 2021/KÜLÖNSZÁM Élet a klímaszorongás árnyékában – Zöld Pszichológia (blog.hu)

3. Csizmadia Máté: Haláltudat és környezetvédelem. https://zoldpszichologia.blog.hu/2019/03/21/halaltudat_es_kornyezetvedelem

4. https://drawdown.org/

5. https://www.gasztrohos.hu/

6. Judson Bewer: A szorongás feloldása

7. Márai Sándor: Az utazásról (Füves könyv)

8. Pihkala Panu: Anxiety and the Ecological Crisis: An Analysis of Eco-Anxiety and Climate Anxiet

9. BrandChannel: Klímaszorongás helyett megoldások – a legfiatalabb generáció zöld elvárásai | hvg.hu

10. Még mindig a szelektív hulladékgyűjtéssel harcolnánk a klímaváltozás ellen – Zöld Pszichológia (blog.hu)

Kapcsolódó cikkek