fbpx

Műanyagmentes július tanulságok egy év távlatából

Tavaly vettem részt először úgy igazán a műanyagmentes július kihívásban. Minden napom arról szólt, hogy minél kevesebb műanyag kerüljön a környezetembe, és erről még blogoltam, illetve vlogoltam is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

De miért írok július végén és egy év távlatából a műanyagmentes július kihívásról egy cikket? Na nézzük.

Tavaly izzasztóan és teljesítmény kényszeresen vettem a műanyagmentes akadályokat. Néha még idegeskedtem is miattuk. De voltak benne természetesen jó pillanatok egyaránt, főleg, hogy egy kedves barátommal csináltam végig, és a végeredménnyel egyébként elégedett voltam.

Viszont ebben az évben úgy éreztem, hogy annyi dolog történik körülöttem, hogy nincs energiám kiszorítani a műanyagokat a lakásból. Maradtak a megszokott, már rutinná vált környezetvédő lépések, amik a szelektív hulladékgyűjtés, tömegközlekedés, húsmentes étkezés, tudatos vásárlás, természetes anyagokkal való takarítás. Utóbbit egyébként pont a tavalyi kihívásnak köszönhetem.

Aztán július elején azon kaptam magam, hogy egyik péntek este ahelyett, hogy valahol kipihenném a hét fáradalmait, padlizsánkrémet és humuszt gyártok, amit tavaly nyáron csináltam utoljára. És a hónap során egyre szorgalmasabban kezdtem el piacra járni, mert kecsegtetett a sok szezonális termés. Illetve kevesebb lett a műanyaghulladék is a szelektív kukában. Például azzal, hogy újra előkerült a szappan és a samponszappan a tusfürdő és a flakonos sampon helyett. Pont egy hajmosás közben ébredtem rá arra, hogy július van, és mintha tudat alatt előtérbe kerültek volna a műanyagmentes praktikák.

Nem nagyon találtak meg online a műanyagmentes július tartalmak, szóval még arra se fognám. Inkább arra gondolok, hogy ha a test és az agy emlékszik mindenre, beleértve traumákat, jó és rossz élményeket, akkor arra miért ne emlékezne, hogy tavaly ilyenkor milyen céllal telt 31 napon?!

Miután ezt realizáltam, csak épphogy egy leheletnyivel jobban kezdtem odafigyelni a műanyagmentességre. Viszont most nem az volt a célom, hogy a lehető legtöbb területet teljesen mentesítsek. Hanem az, hogy a közvetlen környezetemben található lehetőségeket használjam ki.

Így került fókuszba a tőlünk 3 percre lévő piac és a megengedés. Olykor persze a szupermarketekben vásárolt termékek csomagolásból származott némi műanyaghulladék, de a piac rengeteg lehetőséget adott arra, hogy lecsökkentsem ennek a számát, azáltal, hogy felhasználtam az ott vásároltakat. Így nem kellett még több előre csomagolt ételt vennem.

Átfordult bennem az is, hogy nem úgy töltöttem egy napot, hogy minden döntésemet műanyagmentesen hoztam. Ehelyett maradt a kényelem, mint szempont, és ha ebbe belefért egy természetesebb alternatíva, akkor örömmel konstatáltam, hogy megoldottam.

A legnagyobb tanulság számomra pedig – azon túl, hogy ezek szerint 1 év alatt beidegződött pár mozdulat, amiket örömmel fogadtam – hogy ha felcimkézünk időszakokat és a célt tekintve a maximalizmus, teljesítménykényszer motoszkál bennünk, sokkal hamarabb elfáradunk az egészben. Legyen szó bármiről. Ellenben ha a saját tempónkban, számunkra komfortosan csináljuk, türelemmel magunk felé, lépésről lépésre, sokkal eredményesebb leszünk. Vagyis a konklúzió: semmit ne külső nyomásra, hanem belső indíttatásra tegyünk. 

A tavalyi kihívásban készült videók még mindig elérhetők a Ligetibolt Instagram oldalán, a szöveges beszámolóimat pedig itt olvashatod:

Csatlakozz velem a műanyagmentes július kihíváshoz!

Elstartolt a műanyagmentes július!

Műanyagmentes július harmadik felvonás – a vásárlás

Konyhai eszközök, amikkel műanyagmentessé válhat a konyhád

Így legyen a fürdőszobád is műanyagmentes

Mit tanultam a műanyagmentes július során

Kapcsolódó cikkek