fbpx

Az igaz barátság nem köthető országhoz, valláshoz, bőrszínhez, nemi hovatartozáshoz 

Anyukám elmondása alapján már az óvodában is barátkozós kislány voltam. A halak csillagjegyűek már csak ilyenek. Emlékszem, hogy az általános iskolában kezdődött el igazán a barátnősdi. Azóta pedig töretlenül fontos maradt számomra az igaz barátság, akármekkora legyen is a távolság.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Az élet sok mindenre megtanított. Többek között, hogy nyissam ki a szemem és lássak tisztán. Eleinte nehéz volt, mert én kifejezetten társas lény vagyok, imádok új embereket megismerni, meghallgatni, segíteni, majd, ha az élet is úgy hozza életre szóló barátságokat kötni. 

A külföldre költözés hátránya

Persze velem is -mint mindenkivel – sajnos többször megtörtént, hogy barátok jöttek, majd mentek. Eleinte fájt és próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy megmentsem ezeket a barátságokat, de idővel, amikor már csak az én oldalamról szólt az érdeklődés és odafigyelés, be kellett, hogy lássam van amit el kell engednem. 

Az őszinte barátságban nem indok a távolság

Azonban a sok csalódás ellenére szerencsésnek mondhatom magamat. 12 éve ismertem meg a legjobb barátnőmet. A mi barátságunk az élő példája annak, hogy a külföldre költözés nem indok arra, hogy eltávolodjunk egymástól. Azóta is töretlenül tart ez a kapcsolat. Jóban, rosszban egymás mellett voltunk/vagyunk. Életem legnehezebb pillanataiban is tudtam, ha csak telefonon, de megfog tudni nyugtatni. Így is volt. Mindig. De persze ez a részemről is így van a mai napig. Bármikor számíthat rám. Megesik mostanában, hogy kevesebbet beszélünk, ami érthető, hiszen neki már családja van én pedig próbálom az életem jobbá tenni itt Hollandiában. De minden héten hétvégén már mondhatom, hogy rituálé szerűen felhívjuk egymást és olyankor órákon át beszélgetünk. De ha nem is tudunk telefonálni, üzenetet mindig hagyunk a másiknak. 

Londoni barátságok

2012-ben kiköltöztem Londonba. Az elején nagyon nehéz volt az ismerkedés. Eleve mivel én bentlakásos aupair voltam, a kezdetekben nem igazán volt lehetőségem barátokra lelni. Új volt minden, nem ismertem a várost, tőlem nem megszokott módon, de meg voltam illetődve. Majd felfedeztem a környéket, ahol laktam és egy idő után úgy gondoltam, itt az ideje új embereket megismerni. Elkezdtem zumbázni járni, ahol minden óra fantasztikus hangulatban, hatalmas nevetések közepette telt. Itt egy nagyon színes társaság részese lehettem, angol, arab, francia és latin társaim között egyedüli magyarként. Az edző társakból pedig idővel barátok lettek, én pedig nagyon élveztem, hogy ennyi különleges ember vesz körbe.Nem sokkal később – az akkori párom által –  aztán újabb csodás embereket ismerhettem meg. Majd az ő társaságában az egyik lány révén hozott össze az élet a körmösömmel, akivel később lakótársak lettünk. Életem legjobb 1 éve volt Londonban. Átéltünk nagyon mély dolgokat, amikor szó szerint egymást húztuk fel a földről, de voltak éjszakákon át tartó beszélgetések, és nagyon sok nevetések.  A sors pedig úgy hozta, hogy egyszerre költöztünk ki Svájcba és ott is 9 hónapig mindössze 15 percre laktunk egymástól. A barátságunk pedig azóta is ugyanolyan erős, mint ezelőtt 4 éve, amikor elkezdődött. 

Ha nem beszéled a nyelvet, nehezebb lesz a kapcsolódás

Igaz, hogy a londoni barátnőm ugye nem messze lakott tőlem, de szerettem volna új embereket megismerni. De Svájcban volt a legnehezebb kapcsolódnom. Elsősorban, mert nem beszéltem németül. De, nem adtam fel olyan könnyen, és láss csodát, ott is összebarátkoztam egy nagyon kedves, őszinte, segítőkész román lánnyal, aki beszélt a saját nyelvén kívül olaszul, franciául, svájci németül és angolul. Ő is gyerekekre vigyázott, mint én, és kb. 2 percre laktunk egymástól. Munka utáni séták, teák és hosszúra nyúlt beszélgetések, na meg a hétvégi túrák a csodaszép havas erdőkben. Ha a munka nem is volt a legjobb, de mégis szerencsésnek mondhatom magamat, mert kaptam egy életre szóló barátságot, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. 

Buenos dias, me amor, chicas, csak egy pár spanyol szó, amit már megtanultam Hollandiában

Tavaly nyáron pedig kiköltöztem a párommal Hollandiába. Na, itt él ám nagyon sokféle nemzetiség. Akik között szerencsére van számos rendes, segítőkész, őszinte ember. Már több mint 1 éve élünk itt, és rendkívül hálásnak mondhatom magamat, mert jobbnál jobb embereket ismertem meg eddig. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom mondani, spanyol és görög barátaim vannak. Akiket szívem minden szeretetével látok vendégül a házamban, és akiknek már kétszer főztem egy hatalmas fazéknyi babgulyást. Persze azt mondanom sem kell, hogy odáig meg vissza voltak a magyar ízektől. Látni a szemükben az őszinte hálát mindennél többet jelent. De azt sem fogom soha elfelejteni nekik bárhova is sodorjon az élet, hogy ők első perctől kezdve elfogadtak minket a párommal. Nem láttak bennünk riválist, nem volt irigység, nem akartak nekünk rosszat. Ellenkezőleg. Segítettek, ahol csak tudtak. Már nem dolgozunk sajnos együtt, de azóta is havonta egyszer összejön egy szombat esti spanyol-magyar-görög buli. Egytől egyig, mindenki egy csupa szív és őszinte ember. 

Egy szó, mint száz, amit el tudok mondani arról, hogy mennyire lehet külföldön barátokra lelni magyarként, nem egyszerű sajnos. Nem lehetetlen, de meg kell küzdeni. Megnyílni, hagyni, hogy ők is megbízzanak benned, segíteni ahol csak tudsz és nem ítélkezni. Ha ezekre odafigyelsz, hidd el nekem, rengeteg barátra lelhetsz. 

Mert az igaz barátság nem köthető országhoz, valláshoz, bőrszínhez, nemi hovatartozáshoz. Az igaz barátság tiszta, őszinte és szeretetteljes.

Kapcsolódó cikkek