A testünkkel való kapcsolódás egy nagyon érzékeny dolog, mind másképpen éljük ezt meg. Amikor pedig ebbe a kapcsolatba egy magzat is megérkezik, az sokat változtathat mindezen. Lehetőséget ad rá, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, miközben hozzá elkezdünk köztődni. A testi változások mellett pedig talán még fontosabb a lelki felkészülés. Lássuk, hogyan kapcsolódhatunk kisbabánkkal a várandósság alatt, így törekedve saját mentális egészségünk ápolására is.
Mit érez a magzat?
A várandósság első trimesztere az úgynevezett kritikus időszak, ami a 13. hétig tart. Ez az időszak a hatalmas változásoké, hiszen a babánk 2 sejtből pár hét alatt egy kis méretű, dobogó szívvel létező embrió lesz, míg anya teste szépen lassan átalakul, hogy kihordhassa azt a kis életet.
Bár az első időszakban a pici még nem hall és nem úgy érzékeli a körülötte történő dolgokat, az már egészen biztos, hogy átveszi az anya rezgéseit és érzéseit. Az idő előrehaladtával pedig már képes lesz hallani a hangokat is. Elkezdi érezni az ízeket, amiket anya eszik, mi több, kívánja is azokat. Egyes kutatások szerint van amikor az anya a baba miatt kíván meg ételeket.
Érdekes, hogy az épp „kialakulóban” lévő kisbaba már az anyaméhben tanul és tapasztal, valamint a születés után sokáig emlékszik a pocakban töltött időre. Majd ezek az élmények is fogják a későbbiekben formálni a kicsi személyiségét. Ezért rendkívül fontos már a pocakban szeretettel és gondoskodással kommunikálni a picivel.
A második trimeszter vége felé, de inkább a harmadik trimeszterben már képesek a picik reagálni a megszólításokra, simogatásra, finom ízekre, vagy épp az éneklésre, dallamokra. Megismerik anya és apa hangját, de még a közeli rokonok vagy barátokét is.
Tudatos kapcsolat babánkkal
Volt, hogy hallottam már azt a mondatot: „jaj minek beszélsz a hasadhoz, úgy sem érti az a gyerek?!” Nos, ez egyáltalán nem így van! Ahogy a fentiekben már leírtam, az a pici fejlődő magzat hall, érez, ízlel és reagál is. Így a lehető legfontosabb, hogy folyamatosan és tudatosan kommunikáljunk a „pocakkal”.
A kismamajóga és különböző relaxációs, meditációs órák segítenek abban, hogy az anya, de még az apa is jobban tudja alkalmazni a kommunikációt a pici felé, ezzel elmélyítve a kapcsolódást. Mindamellett, hogy a kisbabánkkal való kapcsolatot segíti, a kismamajóga végig kísérheti az anyukát a 3 trimeszteren, ezzel felkészítve testét és lelkét a szülésre és a gyermekágyi időszakra.
Mindennapi rutinunkká alakíthatjuk a kommunikációt kisbabánkkal. Reggel felkeléskor, vagy épp este lefekvéskor szánjunk egy kis időt a beszélgetésre, képzeletben kisbabánk minden porcikájának simogatására. De napközben, bármikor, mikor eszünkbe jut kis magzatunk, beszéljünk hozzá, vagy énekeljünk, a kicsi értékelni fogja! Az énekléssel, még ha hamiskás is, stimuláljuk a magzatot és ez hatással van intelligenciájának fejlődésére. Ez a módszer a kutatások szerint a 17-18. héttől a leghatásosabb. Összefüggés lehet egyébként a magzatunknak való éneklés és az esti altató dúdolásának nyugtató hatása között.
Manapság lehetőség van kapcsolatanalízisre is a szülőknek. Ez egy olyan módszer, mellyel megtanulhatjuk elmélyíteni kommunikációnkat és kapcsolatunkat a születendő babával. Az eljárás segít az anyává érés folyamatában, illetve abban, hogy egy kiegyensúlyozott, nyugodt babát hozzunk a világra.
Az állapotosság alatti mozgástól sok édesanya fél, nehogy rossz hatással legyen a terhességre. Ugyanakkor, ha a várandósság problémamentes és az orvos nem indokolja, érdemes a saját és a babánk érdekében mozogni, tornázni, intenzíven sétálni. Ezzel nem csak a saját egészségünket őrizzük meg, de erőt és állóképességet ad a szülés megpróbáltatásaihoz. Mozgáskor a pici hozzáér a méh falához, ami egy nagyon kellemes, biztonságot adó öleléssel ér fel a kicsinél. Tehát ne habozzunk, mozogjunk, de csak annyit, amennyi jól esik!
A fent leírt módszerek közül mindegyik tökéletes arra, hogy kötődjünk születendő gyermekünkhöz, ezzel megalapozva mind saját kapcsolatunkat vele, mind az életének kezdetét.
