Ahogyan már itt írtam, Észak-Izlandon dolgoztam szobalányként, vendégházakat takarítottam. Másfél éves turizmusos múlttal volt már ezen a területen egy kis tapasztalatom, ám a budapesti élményeket össze se lehet hasonlítani az ottanival.
8 faházat kellett takarítanunk, amiben a hálószoba mellett konyha és fürdőszoba is található. Ezek nagyon otthonos, kedves kuckók voltak, szívesen töltöttem volna ott pár napot vendégként. Az ide látogatók közül néhányan csak átutaztak és egy éjszakát töltöttek el, de voltak, akik több napig is maradtak és kirándultak a környéken. A nyári szezonban a cég egy hetes lovastúrákat is szervezett, emiatt a résztvevők is a faházakat bérelték ki. Voltak kifejezetten lazább és sűrűbb munkanapjaink, de mindig igyekeztünk kihasználni minden szabadidőnket.
Mivel ételt nem kaptunk, csak szállást, ezért minden nap főztünk. Körülbelül 15 percnyi sétára volt egy benzinkút, és egy ahhoz tartozó kis üzlet, ahol a legszükségesebb dolgokat mindig meg tudtuk venni. De általában a hozzánk legközelebb lévő szupermarketben tartottunk nagybevásárlást, ami 30 percre volt autóval. Ha pedig elmentünk messzebbre kirándulni, és tudtuk, hogy útba esik még nagyobb üzlet, ahol olcsóbbak a termékek, azokat mindig útba ejtettük. Ami az ételeket illeti, mindent megtaláltam, amit otthon egyébként enni szoktam. Vegetáriánus létemre a hússal nem kellett bajlódnom, de a körülöttem lévők például többnyire inkább halat ettek.
A környék, ahol éltem nagyon sokat segített abban, hogy igazán ki tudjak kapcsolódni. A hegyek, a kevés ház és az állatvilág igazán meseszerűvé varázsolta a mindennapokat. A környék évszázadok óta lovakkal van tele, az egyik fő iparága a lótenyésztés. Bármerre mentünk, biztosan láttunk legelésző patásokat.
Emellett ez az országrész bőséges geotermikus meleg vízzel rendelkezik, ennek köszönhetően sok gazdaság üvegházzal dolgozik, melyek szubtrópusi zöldségek és gyümölcsök termesztésére is alkalmasak. Egyébként ez a víz folyik a csapból is és látja el a fűtési rendszereket. Zuhanyozni és mosogatni lényegében olyan volt, mintha a hévízi termáltó vizét használnánk.
Voltak délutánok, amik pihenéssel és otthon üléssel teltek, de volt, hogy meglátogattuk a környéken található vízesést és felfedeztük a környéket. Erdők kevésbé, ellenben tengerpart és hegyek jócskán akadtak. Néha csak átmentünk a legközelebbi kisvárosba és beültünk a kávézóba, ahol péksüteménnyel jutalmaztuk magunkat a szorgos napok után. A boltokban ugyanis nem igazán kaptunk jó minőségű pékárut. Talán a legjobb programok egyike volt még az északi fény-lesés. Nagyon sokkal megajándékozott minket az égbolt, néha világossal, néha sötétebb árnyalatokkal, de még olyat is volt szerencsém látni, ami alul lila volt.
Szeptember első hetei arról szóltak, hogy a környéken élő gazdák hazatereljék a birkáikat a hegyekből. Mivel Izlandon nincsenek ragadozó állatok, a bárányokat nyárra szabadon engedik a hegyekbe, és a még a fagyok előtt lovakkal vagy autókkal, esetleg mindkettővel összegyűjtik őket. Ezt követően nagyobb farmokra terelik őket, ahol vannak a válogatáshoz szükséges eszközök, és egy hétvégi napon összegyűlnek a gazdák, illetve az ott lakók, hogy mindenki befogja a sajátját. Vannak ebből kisebb és nagyobb események, én egy pár óráson vettem részt, és két birkát a többszázból sikerült nekem is megfognom!
Pár héttel később ugyanez megtörtént a lovakkal is, csak mindezt sokkal nagyobb hepaj kísérte. Rengeteg lovas ember indul el a hegyekbe a nyárra otthagyott lovakért. Sok vendég külföldről utazik ide kifejezetten erre a pár napra, hogy segítsenek összegyűjteni az állatokat. Mi arra a napra mentünk el, amikor a csapat visszaért. Gyönyörű látvány volt, ahogyan több száz ló a hegy oldalában szalad lefelé. Az érkezést követően a lovakat beterelik egy nagyobb térbe, és a gazdák megkeresik a sajátjaikat. Itt voltak kitelepült ételt és italt biztosító cégek, nagyon hangulatos eseményre sikeredett, azt leszámítva, hogy 50 km/h szél fújt egész nap. De a résztvevőket ez nem zavarta, miután begyűjtötték lovaikat, boldogan daloltak egymás vállába kapaszkodva.
Apropó szél és időjárás. Volt szerencsém hóvihart is megtapasztalni! De erről már a következő cikkben fogok mesélni.
