Mi a franc az a FOMO és JOMO?
A FOMO valamivel talán ismertebb lehet számotokra, ez röviden az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből. Lemaradunk a város legjobb bulijáról, egy fontos eseményről vagy akár az egész életünkről.
A JOMO pedig pont a kimaradás öröméről szól. Hogy valaki nem is akar mindenhol ott lenni, mindennek a részese lenni. Jó neki úgy, ahogy van.
A legtöbb esetben a 20-as éveikben lévő fiatalokat érinti, de bárki át tudja érezni, hiszen nagyban köszönhetjük ezt a furdaló érzést a social médiának.
Beszéljünk a FOMO-ról
Ennek középpontjában sokszor a társadalmi összehasonlítások állnak, amit a közösségi média csak még jobban felgerjesztett. Hiszen mit látunk? Szétfilterezett csodaéleteket. Mindenki vékony, egészséges, sokat nyaral és gazdag, na meg boldog. Igen, a képeken, a valóságot persze sose tudjuk meg.
Mi pedig őrült módjára ragadunk a képernyőnk elé, és szívjuk magunkba azt a mérgező érzést: én is ilyen életet akarok. Csakhogy tökéletes nincs és nem is kell, hogy legyen. Akik pedig megrögzötten hajszolják, hogy mindig mindenben benne lehessenek, és ne maradjanak le semmi fontosról, egy idő után biztosan kiégnek.
Kismértékben azonban akár motiváló is lehet a FOMO, ha látunk egy valóban szép életutat. Persze mindig tudatosítani kell, hogy senki sem egyforma és nem szabad összehasonlítani magunkat másokkal. De ettől még jó lehet hallani, hogy semmi sem lehetetlen, ha nagyon akarjuk. A kérdés, amit mindig tegyünk fel ilyenkor magunknak, hogy valóban azt akarjuk? Tényleg erre vágyunk vagy külső nyomás motivál?
Így legyen a FOMO-ból JOMO
Nem kellett sokat várni, hogy létrejöjjön az ellenkultúra a JOMO képében. Ez egy igazi szemléletváltás, ami azt jelenti, hogy megelégszem és hálás vagyok a jelenért, ami éppen van.
Odafigyelek az igényeimre, és merek nemet mondani, ha valamihez éppen nincs kedvem. Nem baj, ha a város legjobb bulija helyett a kanapén pihenek, ha nekem ténylegesen inkább erre van szükségem. Egyfajta belső megelégedettség, ami nem összekeverendő a motiválatlansággal. Hiszen ettől még fontos, hogy legyenek céljaink, de kellő önismerettel meg tudunk állni és néha csak benne lenni abban, ami éppen van.
5 tipp a JOMO életérzéshez
Használd az érzékeidet
Lassulj le és figyelj a körülötted lévő hangokra, illatokra. Ez egy fajta meditáció is lehet, ami segít megtartani magadat a jelenben, és felfigyelni apró jó dolgokra, mint mondjuk a finom ebéd illata, vagy az eső egyenletes kopogása.
Egyszerre egy dolgot csinálj
Tudom, ma nagyon népszerű skill, hogy valaki egyszerre több dolgot is képes végezni, és biztos akad, amikor ez hasznos tulajdonság. De összességében eléggé stresszes, ha nem tudunk egyszerre csak egy folyamatra koncentrálni. Amikor eszel, ne kezdj el telefonozni vagy sorozatot nézni (tudom, én is imádom). Kicsit koncentrálj az étel ízére, a textúrára stb.
Gyakorold a hálát
Mikor voltál úgy igazán hálás valamiért? Hajlamosak vagyunk a jó dolgokat természetesnek venni, de néha nem árt kicsit megállni. Minden nap próbálj meg pár dolgot, akár apróságot is összegyűjteni, amiért aznap hálás lehetsz.
Legyen énidőd
Nyugi én is falramászok a szarrá csépelt “metime” kifejezéstől, pedig igenis van haszna. Ha egy nap találsz minimum 3 percet, amikor valami olyat csinálsz, amit szeretnél, már jó úton haladsz.
Napi séta
Azon kapod magad, hogy mindig mész valahova? Nagyon ritka az, hogy csak úgy céltalanul sétálunk, mintegy kikapcsolódásként. Lehet egyedül, zenét vagy a környezetet hallgatva, esetleg együtt valakivel, akivel jól esik. Ha tehetjük, minden nap legalább egy kicsit menjünk ki friss levegőzni.
Pszichológia témájú cikkek itt.
