Sok platform dobálózik a self-love, vagyis az önszeretet kifejezéssel. Hogy mennyire fontos, és minél hamarabb építsük be a mindennapjainkba. Valóban idillien hangzik ez az ötlet, de mi van akkor, ha fogalmam sincs hogyan csináljam, hiszen nem is tudom, hogy mi az az önszeretet? A jó eredményekért szeressem magam, a rossz döntéseimért, vagy a belső tulajdonságaimért? De még mielőtt jobban elmerülnék ebben a kérdés-zűrzavarban, lefektetném az első és talán legfontosabb gondolatot:
Az önszeretet mindenki számára máshogy nyilvánul meg és más jelentőséggel is bír. Viszont ahhoz, hogy elindulj az útján, fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy számodra mit jelent.
Nekem például az önszeretet annyit tesz, hogy elfogadom magam úgy, ahogy vagyok, nem ítélkezem a tetteim, döntéseim felett, és megengedem magamnak a hibákat.
Első lépésként tehát a legjobb, amit tehetsz, hogy te is megfogalmazod, számodra mit jelent ez a kifejezés. Aztán jöhet a további elemzés, ugyanis számtalan ok akadályozhat meg minket ebben.
Az egyik ilyen, amikor jobban érdekel, hogy más mit gondol rólad. Ha túl sokat aggódsz azon, hogy miként vélekedik rólad a környezeted, hogy az érzéseid validak-e, vagy épp számukra elfogadható dolgot csinálsz, azzal elvágod a lehetőséget saját magad szeretete előtt. Ezt a rengeteg energiát inkább próbáld meg abba fektetni, hogy legyőzd azokat a gondolataidat, hogy ha így vagy úgy teszel, arról mit gondolnak majd mások. Ez azért is fontos, mert amikor jelentős döntések elé kerülsz az életben, és nem úgy cselekedsz, ahogy szeretnél, hanem a környezeted befolyásol benne, ez esetben nagyon könnyen eltávolodhatsz önmagadtól és az őszinte vágyaidtól.
Motoszkálhat benned továbbá egy olyan érzés is, hogy nem vagy szerethető. Hibáztathatod magad múltbéli események, külsőd vagy eredményeid miatt. Hangoztatod, hogy nem vagy elég jók. De tudod mit? Ez teljesen rendben van. Értem és elfogadom, hogy nem szereted magad. Viszont ez nem egyenlő azzal, hogy ne lennél szerethető!
Az is előfordul, hogy nem tudod, hogyan szeresd magad, mert soha nem láttál rá példát vagy akár nem beszélgettél erről senkivel. Ez szerintem egy nagyon érdekes aspektusa ennek a kérdéskörnek. Ugyanis az önszeretet nem arról kell szóljon, hogy találjunk egy jó okot, amiért szerethetjük magunkat. Hanem arról, hogy pontosan úgy elfogadjuk magunkat, amilyenek vagyunk. És ehhez nem jó cselekedetekre van szükség. Hanem arra, hogy megértsd, mindenkinek van egy saját története, egy oka arra, hogy olyan legyen, amilyen. Hogy elfogadja magát a jó és a rossz oldalaival együtt.
Végezetül pedig jelentkezhet egy olyan érzés is, hogy nem fogadod el magad olyannak, amilyen vagy. Sőt, szeretnél másmilyen lenni! Olyan, mint az egyik barátod, a szomszédod, vagy a médiában a példaképed. Ezt az érzést nagyon hatékonyan át lehet forgatni egy motivációs eszközzé, ami segít, hogy olyan emberré válj, amilyen szeretnél lenni. De ilyenkor könnyen áteshetünk a ló túloldalára. Fontos, hogy először ismerd meg magad, és kezd el értékelni azt, amit szeretsz magadban. Lehet, hogy ezután már nem is akarsz senki másra hasonlítani?
Még sorolhatnám hányféle ok rejlik amögött, hogy nem szeretjük magunkat. Viszont ezek mindenkinek nagyon egyedi érzések. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy egyénileg hogyan érezzük magunkat a téma kapcsán, és elindulni a saját utunkon egészen addig, amíg őszintén szeretni tudjuk magunkat. Nem utolsó sorban pedig beszélgessünk a témáról bátran, mert ezekkel az érzésekkel nem vagyunk egyedül!
