Gyerekek esetében a strukturálatlan, szabadlevegőn töltött idő fejleszti a problémamegoldó képességet, a kreativitást, növeli az önbizalmat, pozitívan hat a szociális kapcsolatokra. Mégis rohamosan csökken az idő, amit a természetben töltünk. Ennek ellensúlyozására jött létre az „1000 óra a szabadban” kihívás.
A mozgalmat 10 éve indította el Amerikában egy anyuka, és azóta globálisan ismertté vált. 2013-ban egy átlagos amerikai gyerek évi 1200 órát töltött valamilyen képernyő előtt. Ez rengeteg…. A kihívás eredeti célja, hogy ezt az időt, vagy legalább egy részét átkonvertálja szabadlevegőn folytatott tevékenységgé, és kirándulásra, kinti játékra, mozgásra ösztönözze a családokat. De miért épp évi 1000 óra a cél?
Az eredeti ötlet Charlotte Masontól, egy a 20. század fordulóján élt brit oktatótól származik, aki szerint a gyerekek megfelelő fejlődéséhez napi 4-6 óra levegőzésre van szükségük minden olyan napon, amikor az időjárás tűrhető, vagyis április és október között. Ezt a gondolatot az azóta eltelt 120 évben számos kutatás és gyerekekkel foglalkozó pszichológus, pedagógus, gyógypedagógus alátámasztotta, vagy némileg finomította.
Vekerdy többször hangsúlyozta, hogy a gyerekeknek homokozásra, sarazásra, szaladgálásra, bújócskázásra van szükségük, amihez pedig tér és idő kell. Angela Hanscom gyermekgyógyász terapeuta szerint napi 3 óra szabadtéri tevékenység lenne az optimális, ami egész évre vetítve szintén épp kiadja az 1 00 órát.
Ez persze nagyon logikusan és szépen hangzik, de mégis hogyan illesszük ezt be a mindennapokba? Elsőre valóban rengetegnek tűnik az 1 000 óra, de ha lebontjuk napi szintre, az már talán nem olyan vészes. Főleg úgy, hogy nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni: nem csak az számít, ha elmegyünk kirándulni vagy ha a tóparton piknikezünk.
Ha autózás vagy tömegközlekedés helyett egy egy nap inkább besétálunk a munkahelyünkre vagy a gyerekekkel az oviba, azzal már simán nyerünk fél órát az oda, fél órát a visszaúttal. A legtöbb intézményben a gyerekek napközben kimennek játszani az udvarra, amiből szintén összejön egy óra. A hiányzó 60 perccel már nehezebb a dolgunk, sokszor valóban változtatni kell a prioritásainkon ahhoz, hogy ez is beleférjen a napunkba.
Jó ötlet lehet, ha nem mindennap törekszünk a 3 óra elérésére, hanem inkább tartunk heti szinten egy-két olyan napot, amikor jóval hosszabb időt töltünk a természetben. Például egy hétvégi napon elmegyünk kirándulni, vagy nyáron az udvaron készítjük el és ott is esszük meg az ebédet vagy kerti munkákat végzünk. Összeköthetjük a levegőzést önkénteskedéssel is: elmehetünk szemetet szedni a környéken vagy megsétáltathatjuk a menhelyi kutyákat, és így rögtön két legyet ütünk egy csapásra.
Elsőre nehéz lehet a gyerekeket kicsábítani az erdőbe egy egész napra, ha eddig ez kevésbé volt rendszeres a mindennapjaitokban, de ha már ott vagytok, meglepően gyorsan el fog telni az idő. A gyerekek villámgyorsan feltalálják magukat a természetben, ami rengeteg szenzoros ingert nyújt számukra úgy, hogy közben mégsem telítődnek túl. Fára mászás, bunkiépítés ágakból, sarazás, gátépítés a pataknál, őszi falevélgyűjtés, hógolyózás. Egyszerű tevékenységek, mégis mély nyomot hagyó emlékek, élmények egy gyerek számára. Ráadásul ez az idő szülőként sokszor jóval pihentetőbb, mint ha otthon ülnétek és a gyerek folyamatos szórakoztatást igényelne. Személyes tapasztalatom, hogy a gyerekek a szabadban nagyon hamar feltalálják magukat, villámgyorsan válik egy bot láncfűrésszé, amivel fát lehet vágni és a „levágott” gallyakból pedig szuper tábortüzet lehet rakni vagy tipit építeni. Nekem a gyerekeim ilyen fajta elmélyült játéka az én-idő egy speciális formája, mert én is ki tudok kapcsolni, élvezni a nyugalmat, az erdő csendjét, és van időm és lehetőségem a saját gondolataimra figyelni.
Mindez jól hangzik, amikor süt a nap és legalább 15 fok van, de mi legyen a téli hónapokkal? Különösen akkor, ha még hó sincs, csak latyak, köd és szürkeség? Ilyenkor nyilván kevésbé élvezetes órákat az esőben odakint rostokolni, és nem is kell ehhez ragaszkodni. Fontos, hogy ne egy kipipálandó feladat legyen a szabadban töltött idő, hanem tényleg élvezni is tudd. Nem jött össze ma csak fél óra? Semmi gond, ez is több, mint a semmi, legalább egy kicsit levegőztél, sétáltál egyet. Egyébként nálunk a gyerekekkel esős időben jó program szokott lenni, ha kimozdulunk egy órára és megkeressük a környék legnagyobb pocsolyáit, amibe ugrálni lehet, a sötét délutánokat pedig a fejlámpás játszóterezés szokta megmenteni.
A kulcs szerintem az, hogy ne megváltani akard a világot, és ne nézd kényszeresen az órát. Próbálj priorizálni és mindennap lehetőséget teremteni a kimozdulásra, váljon ez egy szokássá az életedben, amit élvezel. Ha pedig a végén nem jön össze 1000 óra, sebaj, minden szabadlevegőn töltött perccel valójában tettél magadért és a gyerekeidért.
Ha kedvet kaptál a kihíváshoz, érdemes megnézni a Facebookon a 1000 hours outside oldalt, ami a hivatalos, eredeti mozgalomhoz tartozik, vagy a magyar 1000 óra a szabadban csoportban is kaphatsz hasznos tippeket. Hajrá!
Fotók: saját képek
