Szeptember 5-én kezdődött izlandi kiruccanásom, ahonnan 2 hónap után már haza is tértem. Ebben a cikkben elmesélem nektek, általában mivel teltek a napjaim ezen a varázslatos szigeten.
Ez nem egy amolyan régen minden jobb volt, vidéken bezzeg típusú cikk szeretne lenni. Nekem Budapest legalább annyira az otthonom lassan, mint Keszthely és a Balaton. De mégis, azok a vidéki nyarak…felejthetetlenek.
Mivel a tavasz már elkezdte csiklandozni nyakunkat, és márciusban a természet témát járjuk körbe, mesélek nektek a vidéki tavaszokról. Mert bár minden évszaknak megvan a maga szépsége, számomra ez az egyik legkiemelkedőbb.
Lehet, már unalomig ismételtem, de én a Balaton mellett, Keszthelyen születtem és éltem is 19 évet. Ebből táplálkozom, ez adja a személyiségem és az identitásom színe javát. De nem volt ez mindig ennyire egyszerű.
Amikor végleg eldöntöttük, hogy vidékre költözünk, az állattartás mellett azonnal a to do listánk élére került a veteményes kert létrehozása. Csak egy kis ásás, tereprendezés, kapálás, még több ásás és még több kapálás és már kész is volt a föld a magok fogadására.
Páran talán már tudjátok, hogy balatoni lány vagyok és Keszthelyen nőttem fel. Lassan 9 éve élek a fővárosban, így azért már van összehasonlítási alapom a vidéki lét és a fővárosi élet között. Mostanában pedig egyre többször húz vissza a szívem.
Bár én magam egy egész nagy városból származom, de hát a vidék az vidék, még ha az élet sohasem ennyire fekete vagy fehér. Merem remélni, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, hogy a főváros szülöttei nem nézik buta parasztnak a vidékit, és fordítva sem gondolják, hogy azok a pestiek azt hiszik lila a tehén.
Mondta nekem mindenki másfél éve, amikor közöltük, hogy márpedig mi falura költözünk. Cikksorozatomból kiderül, vajon igazuk lett-e!
Eltévesztett közlekedési irányok, furcsa emberek, olcsó kocsmák, főiskolás klikkek, rántott hús illatú távolsági buszok, hetente hazajárás, zero koránkelés, folytonos felfedezés – nagyjából ezekből állt az első pár évem a fővárosban.
30 éve lakom a fővárosban, itt születtem, és nőttem fel, ide köt szinte minden. Mégis, ha megkérdezik, hol szeretném leélni a következő 30-at, már nem biztos, hogy Budapest lenne a válaszom…
Szeptember 5-én kezdődött izlandi kiruccanásom, ahonnan 2 hónap után már haza is tértem. Ebben a cikkben elmesélem nektek, általában mivel teltek a napjaim ezen a varázslatos szigeten.
Ez nem egy amolyan régen minden jobb volt, vidéken bezzeg típusú cikk szeretne lenni. Nekem Budapest legalább annyira az otthonom lassan, mint Keszthely és a Balaton. De mégis, azok a vidéki nyarak…felejthetetlenek.
Mivel a tavasz már elkezdte csiklandozni nyakunkat, és márciusban a természet témát járjuk körbe, mesélek nektek a vidéki tavaszokról. Mert bár minden évszaknak megvan a maga szépsége, számomra ez az egyik legkiemelkedőbb.
Lehet, már unalomig ismételtem, de én a Balaton mellett, Keszthelyen születtem és éltem is 19 évet. Ebből táplálkozom, ez adja a személyiségem és az identitásom színe javát. De nem volt ez mindig ennyire egyszerű.
Amikor végleg eldöntöttük, hogy vidékre költözünk, az állattartás mellett azonnal a to do listánk élére került a veteményes kert létrehozása. Csak egy kis ásás, tereprendezés, kapálás, még több ásás és még több kapálás és már kész is volt a föld a magok fogadására.
Páran talán már tudjátok, hogy balatoni lány vagyok és Keszthelyen nőttem fel. Lassan 9 éve élek a fővárosban, így azért már van összehasonlítási alapom a vidéki lét és a fővárosi élet között. Mostanában pedig egyre többször húz vissza a szívem.
Bár én magam egy egész nagy városból származom, de hát a vidék az vidék, még ha az élet sohasem ennyire fekete vagy fehér. Merem remélni, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, hogy a főváros szülöttei nem nézik buta parasztnak a vidékit, és fordítva sem gondolják, hogy azok a pestiek azt hiszik lila a tehén.
Mondta nekem mindenki másfél éve, amikor közöltük, hogy márpedig mi falura költözünk. Cikksorozatomból kiderül, vajon igazuk lett-e!
Eltévesztett közlekedési irányok, furcsa emberek, olcsó kocsmák, főiskolás klikkek, rántott hús illatú távolsági buszok, hetente hazajárás, zero koránkelés, folytonos felfedezés – nagyjából ezekből állt az első pár évem a fővárosban.
30 éve lakom a fővárosban, itt születtem, és nőttem fel, ide köt szinte minden. Mégis, ha megkérdezik, hol szeretném leélni a következő 30-at, már nem biztos, hogy Budapest lenne a válaszom…
