Ez nem egy amolyan régen minden jobb volt, vidéken bezzeg típusú cikk szeretne lenni. Nekem Budapest legalább annyira az otthonom lassan, mint Keszthely és a Balaton. De mégis, azok a vidéki nyarak…felejthetetlenek.
Mivel a tavasz már elkezdte csiklandozni nyakunkat, és márciusban a természet témát járjuk körbe, mesélek nektek a vidéki tavaszokról. Mert bár minden évszaknak megvan a maga szépsége, számomra ez az egyik legkiemelkedőbb.
Lehet, már unalomig ismételtem, de én a Balaton mellett, Keszthelyen születtem és éltem is 19 évet. Ebből táplálkozom, ez adja a személyiségem és az identitásom színe javát. De nem volt ez mindig ennyire egyszerű.
Amikor végleg eldöntöttük, hogy vidékre költözünk, az állattartás mellett azonnal a to do listánk élére került a veteményes kert létrehozása. Csak egy kis ásás, tereprendezés, kapálás, még több ásás és még több kapálás és már kész is volt a föld a magok fogadására.
Páran talán már tudjátok, hogy balatoni lány vagyok és Keszthelyen nőttem fel. Lassan 9 éve élek a fővárosban, így azért már van összehasonlítási alapom a vidéki lét és a fővárosi élet között. Mostanában pedig egyre többször húz vissza a szívem.
Bár én magam egy egész nagy városból származom, de hát a vidék az vidék, még ha az élet sohasem ennyire fekete vagy fehér. Merem remélni, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, hogy a főváros szülöttei nem nézik buta parasztnak a vidékit, és fordítva sem gondolják, hogy azok a pestiek azt hiszik lila a tehén.
Mondta nekem mindenki másfél éve, amikor közöltük, hogy márpedig mi falura költözünk. Cikksorozatomból kiderül, vajon igazuk lett-e!
Eltévesztett közlekedési irányok, furcsa emberek, olcsó kocsmák, főiskolás klikkek, rántott hús illatú távolsági buszok, hetente hazajárás, zero koránkelés, folytonos felfedezés – nagyjából ezekből állt az első pár évem a fővárosban.
30 éve lakom a fővárosban, itt születtem, és nőttem fel, ide köt szinte minden. Mégis, ha megkérdezik, hol szeretném leélni a következő 30-at, már nem biztos, hogy Budapest lenne a válaszom…
Azt már tudjátok rólam, hogy nagy családban nőttem fel, de számos dolgot még azért nem teregettem ki az online térnek. Úgyhogy itt az idő, hogy beszámoljak még egy fontos területről az életemben.
Ez nem egy amolyan régen minden jobb volt, vidéken bezzeg típusú cikk szeretne lenni. Nekem Budapest legalább annyira az otthonom lassan, mint Keszthely és a Balaton. De mégis, azok a vidéki nyarak…felejthetetlenek.
Mivel a tavasz már elkezdte csiklandozni nyakunkat, és márciusban a természet témát járjuk körbe, mesélek nektek a vidéki tavaszokról. Mert bár minden évszaknak megvan a maga szépsége, számomra ez az egyik legkiemelkedőbb.
Lehet, már unalomig ismételtem, de én a Balaton mellett, Keszthelyen születtem és éltem is 19 évet. Ebből táplálkozom, ez adja a személyiségem és az identitásom színe javát. De nem volt ez mindig ennyire egyszerű.
Amikor végleg eldöntöttük, hogy vidékre költözünk, az állattartás mellett azonnal a to do listánk élére került a veteményes kert létrehozása. Csak egy kis ásás, tereprendezés, kapálás, még több ásás és még több kapálás és már kész is volt a föld a magok fogadására.
Páran talán már tudjátok, hogy balatoni lány vagyok és Keszthelyen nőttem fel. Lassan 9 éve élek a fővárosban, így azért már van összehasonlítási alapom a vidéki lét és a fővárosi élet között. Mostanában pedig egyre többször húz vissza a szívem.
Bár én magam egy egész nagy városból származom, de hát a vidék az vidék, még ha az élet sohasem ennyire fekete vagy fehér. Merem remélni, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, hogy a főváros szülöttei nem nézik buta parasztnak a vidékit, és fordítva sem gondolják, hogy azok a pestiek azt hiszik lila a tehén.
Mondta nekem mindenki másfél éve, amikor közöltük, hogy márpedig mi falura költözünk. Cikksorozatomból kiderül, vajon igazuk lett-e!
Eltévesztett közlekedési irányok, furcsa emberek, olcsó kocsmák, főiskolás klikkek, rántott hús illatú távolsági buszok, hetente hazajárás, zero koránkelés, folytonos felfedezés – nagyjából ezekből állt az első pár évem a fővárosban.
30 éve lakom a fővárosban, itt születtem, és nőttem fel, ide köt szinte minden. Mégis, ha megkérdezik, hol szeretném leélni a következő 30-at, már nem biztos, hogy Budapest lenne a válaszom…
Azt már tudjátok rólam, hogy nagy családban nőttem fel, de számos dolgot még azért nem teregettem ki az online térnek. Úgyhogy itt az idő, hogy beszámoljak még egy fontos területről az életemben.
