Amikor belekezdtem az elfogadás keretein belül a mozaikcsaládokról írni, nem is gondoltam, hogy ennyi mindent IS érint ez a téma. Eddig írtam már a gyerekről, felnőttekről, majd egy kedves ismerősöm kérdezett rá, hogy, mi a helyzet a családi eseményekkel?
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Manapság egyre több felületen olvasni az elfogadás fontosságáról. Számomra kezdetben ez egy meghatározhatatlan fogalom volt. Most már tudom, milyen fontos szerepe is van az elfogadásnak a mi családunk életében – és azt kell mondjam, néha mi, felnőttek, példát vehetnénk a gyerekekről.
A gyermekáldás folyamataiba olykor olyan akadályok gördülnek, melyekről eleinte nem is tudunk. Ha ti is úgy érzitek, egy helyben toporogtok a téma kapcsán, gyertek el a programra!
Lovai Szilvia karácsonyi felhívásunkra küldött novellája igazán szívmelengető. Története bemutatja, hogy miről is kéne szólnia az ünnepeknek: az önzetlen szeretetről.
Horváth Krisztián Gábor karácsonyi írói felhívásunkra küldött rövid prózája az ünnepi hangulatról, a hazaérkezés öröméről mesél.
Szabó-Vincz Dóra karácsonyi írói felhívásunkra küldött novellája az ünnepekr izgalmairól, szép pillanatairól, valóban nagycsaládos formában.
A mese sokkal többet jelent a gyerekek számára a puszta szórakozásnál. A színes történetek hozzájárulnak a kisgyerek érzelmi fejlődéséhez, növelik a kreativitását, fejlesztik önállóságát.
Van egy téma, amiről keveset beszélek, és még amikor ezeket a sorokat írom, sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. Csak reménykedni tudok, hogy apa nem fog haragudni érte. De ez most neki, róla szól.
Ikreket várni, két kis életet hordani a szíved alatt különleges érzés. Ketten vannak!- mondta az orvos izgatottan az első ultrahangon. Mi pedig döbbenettel kevert örömmel tántorogtunk ki a rendelőből.
Amikor belekezdtem az elfogadás keretein belül a mozaikcsaládokról írni, nem is gondoltam, hogy ennyi mindent IS érint ez a téma. Eddig írtam már a gyerekről, felnőttekről, majd egy kedves ismerősöm kérdezett rá, hogy, mi a helyzet a családi eseményekkel?
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Manapság egyre több felületen olvasni az elfogadás fontosságáról. Számomra kezdetben ez egy meghatározhatatlan fogalom volt. Most már tudom, milyen fontos szerepe is van az elfogadásnak a mi családunk életében – és azt kell mondjam, néha mi, felnőttek, példát vehetnénk a gyerekekről.
A gyermekáldás folyamataiba olykor olyan akadályok gördülnek, melyekről eleinte nem is tudunk. Ha ti is úgy érzitek, egy helyben toporogtok a téma kapcsán, gyertek el a programra!
Lovai Szilvia karácsonyi felhívásunkra küldött novellája igazán szívmelengető. Története bemutatja, hogy miről is kéne szólnia az ünnepeknek: az önzetlen szeretetről.
Horváth Krisztián Gábor karácsonyi írói felhívásunkra küldött rövid prózája az ünnepi hangulatról, a hazaérkezés öröméről mesél.
Szabó-Vincz Dóra karácsonyi írói felhívásunkra küldött novellája az ünnepekr izgalmairól, szép pillanatairól, valóban nagycsaládos formában.
A mese sokkal többet jelent a gyerekek számára a puszta szórakozásnál. A színes történetek hozzájárulnak a kisgyerek érzelmi fejlődéséhez, növelik a kreativitását, fejlesztik önállóságát.
Van egy téma, amiről keveset beszélek, és még amikor ezeket a sorokat írom, sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. Csak reménykedni tudok, hogy apa nem fog haragudni érte. De ez most neki, róla szól.
Ikreket várni, két kis életet hordani a szíved alatt különleges érzés. Ketten vannak!- mondta az orvos izgatottan az első ultrahangon. Mi pedig döbbenettel kevert örömmel tántorogtunk ki a rendelőből.
