Jó néhány cikket már megírtam különböző életmód és lelki egészség témájú magazinoknak, sokszor mondtam véleményt vagy próbáltam az adott témában a tudomány és/vagy szakmai gyakorlat éppen aktuális állásfoglalását átadni.
Nem régen futottam bele Vági Zsolt Facebook bejegyzésébe ebben a témában. Akkor gondolkodtam el először, milyen stigmaként ég rá az antidepresszánsokat szedőkre ez a bélyeg. Egy újabb tabu, amit ideje lerombolni.
Mindannyian vágyunk a szabadság élményére, sőt egy igazi szabad életre, ami nem csak átmeneti, hanem tartós. Azonban a szabadság fogalma, amit általában gondolunk róla és hozzá társítunk, ezáltal amire vágyunk: illúzió, mítosz. De milyen lehet a valódi szabadság?
Érezted már, hogy miután vége a karácsonynak és túl vagyunk a szilveszteri bulin, úrrá lesz rajtunk egy üres érzés? Ezt az ünnepek hiánya teheti, ami a szürkeség és egyhangúság bélyegét nyomja a januári hónapunkra.
Egy külső-belső fájdalommal teli zarándokút lebilincselő történetét meséli el a cikk szerzője, Magasházi Virág, aki minden őszinteségével ír az El Camino útjáról. Ahogyan ő fogalmaz: eltérés a megszokottól – női életérzés koszosan, büdösen, szőrösen.
Az év elejei új kezdet hulláma sokunkban éleszti fel a vágyat, hogy új irányokat vegyünk, friss célokat állítsunk fel vagy életünket megváltoztató új szokásokat vezessünk be.
Bacsinszki Petrával egy kedves ismerőse beszélgetett. Petra újraalkotta a kereteit, hogy valódi értékek mentén segíthesse szakpszichológusként a hozzá fordulókat. Önazonosan és hitelesen vállalkozásának egy beszédes értékű nevet választott és létrehozta a Lehetőség Fókuszú Tanácsadást.
Még nyáron lapozgattam Az elveszett lélek című könyvet, amit egyik barátnőm polcáról emeltem le. A történet egy folyton utazó üzletemberről szólt, aki miután a következő idegen országban ébredt, belenézett a tükörbe, és nem emlékezett arra, hogy ki ő.
Nem tudom, de fél kettőkor az instagramon nézegetem, hogy vajon Salma Hayeknek mindig ekkora mellei voltak-e, Julcsi pedig a körömlakkjaimat probálgatja éppen. Cikket ma még nem írtam. És ez szerintem mindent el is mond a motivációmról.
Tudom, most biztos te is legyintettél egyet, hogy már megint egy évértékelő, tele unalmas gondolatokkal. Mégis fontosnak tartom a visszatekintést személyes és üzleti életben egyaránt. Akit érdekel a magazin, meg esetleg kicsit én is, neki jó olvasást.
Jó néhány cikket már megírtam különböző életmód és lelki egészség témájú magazinoknak, sokszor mondtam véleményt vagy próbáltam az adott témában a tudomány és/vagy szakmai gyakorlat éppen aktuális állásfoglalását átadni.
Nem régen futottam bele Vági Zsolt Facebook bejegyzésébe ebben a témában. Akkor gondolkodtam el először, milyen stigmaként ég rá az antidepresszánsokat szedőkre ez a bélyeg. Egy újabb tabu, amit ideje lerombolni.
Mindannyian vágyunk a szabadság élményére, sőt egy igazi szabad életre, ami nem csak átmeneti, hanem tartós. Azonban a szabadság fogalma, amit általában gondolunk róla és hozzá társítunk, ezáltal amire vágyunk: illúzió, mítosz. De milyen lehet a valódi szabadság?
Érezted már, hogy miután vége a karácsonynak és túl vagyunk a szilveszteri bulin, úrrá lesz rajtunk egy üres érzés? Ezt az ünnepek hiánya teheti, ami a szürkeség és egyhangúság bélyegét nyomja a januári hónapunkra.
Egy külső-belső fájdalommal teli zarándokút lebilincselő történetét meséli el a cikk szerzője, Magasházi Virág, aki minden őszinteségével ír az El Camino útjáról. Ahogyan ő fogalmaz: eltérés a megszokottól – női életérzés koszosan, büdösen, szőrösen.
Az év elejei új kezdet hulláma sokunkban éleszti fel a vágyat, hogy új irányokat vegyünk, friss célokat állítsunk fel vagy életünket megváltoztató új szokásokat vezessünk be.
Bacsinszki Petrával egy kedves ismerőse beszélgetett. Petra újraalkotta a kereteit, hogy valódi értékek mentén segíthesse szakpszichológusként a hozzá fordulókat. Önazonosan és hitelesen vállalkozásának egy beszédes értékű nevet választott és létrehozta a Lehetőség Fókuszú Tanácsadást.
Még nyáron lapozgattam Az elveszett lélek című könyvet, amit egyik barátnőm polcáról emeltem le. A történet egy folyton utazó üzletemberről szólt, aki miután a következő idegen országban ébredt, belenézett a tükörbe, és nem emlékezett arra, hogy ki ő.
Nem tudom, de fél kettőkor az instagramon nézegetem, hogy vajon Salma Hayeknek mindig ekkora mellei voltak-e, Julcsi pedig a körömlakkjaimat probálgatja éppen. Cikket ma még nem írtam. És ez szerintem mindent el is mond a motivációmról.
Tudom, most biztos te is legyintettél egyet, hogy már megint egy évértékelő, tele unalmas gondolatokkal. Mégis fontosnak tartom a visszatekintést személyes és üzleti életben egyaránt. Akit érdekel a magazin, meg esetleg kicsit én is, neki jó olvasást.
