Pár napja a kishúgom Szalagavatóján tűnődve néztem ezeket a fiatal lányokat, barátnőket és nosztalgiáztam kicsit. Majd elgondolkodtam azon, hogy a felnőtté válás során mennyit változik bennünk a barátságról alkotott kép.
Folyton kibújnál a felelősség alól? A döntéshelyzet gondolatától is kiráz a hideg? Azt mondják, a felnőttség egyik alapfeltétele, hogy felelősséget vállalunk a döntéseinkért, sőt, akár másokért is. De miért ilyen nehéz ide eljutni?
Végignézni egy csajos sorozatot 15 évesen vagy 30 évesen, két külön dolog. Olyannyira, hogy fiatalon példaképeket látsz benne, érettebben pedig csak egy kérdés kavarog a fejedben: Jézusom, én is ilyen lettem?
Bár úgy érezhetjük az idei nyár egy kis boldogságot, megnyugvást hozott az előtte álló másfél év káoszába, de valójában lelkünk nem felejt. Ha a korábbi történéseket nem dolgoztuk fel, akkor minden rá érkező későbbi ingert hatványozottabban fogunk megérezni.
Az elengedést gyakran a gyásszal hozzuk párhuzamba. A gyászt pedig a halállal, szeretteink elvesztésével. Ennek ellenére ez egy sokkal szerteágazóbb jelenség. Más oldalról megközelítve, beépítve a mindennapjainkba pozitív kicsengése is lehet.
Talán nincs még egy olyan pszichológiai fogalommá avanzsált szó, amiről ennyi közhellyé koptatott mondás létezne. “A változás maga az élet.” “Csak a változás állandó.” “Légy te magad a változás, amit látni szeretnél a világban!”
A pszichoterápia hozzájárulhat ahhoz, hogy teljes életet éljünk. Mégis sokan tévesen negatívan vélekednek róla. Ebben a cikkben szeretném a leggyakoribb sztereotípiákat eloszlatni.
Észrevetted már magadon, hogy ha elérsz valamit, akkor csak szerénykedsz, míg miko valamit elrontottál, egyenesen ostorozod magadat? Pedig önmagunk dicsérete nagyon is fontos lenne!
Ahogy beköszönt a szürke, esős, hideg idő, úgy változik meg egyik napról a másikra a hangulatunk is. Észrevehetjük, hogy nem csak környezetünk, hanem mi magunk is komorabbá válunk. Ezen azonban képesek vagyunk segíteni, mutatjuk hogyan!
Február óta Európa és Norvégia északi csücskében dolgoztam, egy kempingben, először még csak két – három órát alamizsnáért (hozzátéve, hogy ez egyenlő volt az otthoni jogászi, 8 órás béremmel), aztán májustól már teljes állásban.
Pár napja a kishúgom Szalagavatóján tűnődve néztem ezeket a fiatal lányokat, barátnőket és nosztalgiáztam kicsit. Majd elgondolkodtam azon, hogy a felnőtté válás során mennyit változik bennünk a barátságról alkotott kép.
Folyton kibújnál a felelősség alól? A döntéshelyzet gondolatától is kiráz a hideg? Azt mondják, a felnőttség egyik alapfeltétele, hogy felelősséget vállalunk a döntéseinkért, sőt, akár másokért is. De miért ilyen nehéz ide eljutni?
Végignézni egy csajos sorozatot 15 évesen vagy 30 évesen, két külön dolog. Olyannyira, hogy fiatalon példaképeket látsz benne, érettebben pedig csak egy kérdés kavarog a fejedben: Jézusom, én is ilyen lettem?
Bár úgy érezhetjük az idei nyár egy kis boldogságot, megnyugvást hozott az előtte álló másfél év káoszába, de valójában lelkünk nem felejt. Ha a korábbi történéseket nem dolgoztuk fel, akkor minden rá érkező későbbi ingert hatványozottabban fogunk megérezni.
Az elengedést gyakran a gyásszal hozzuk párhuzamba. A gyászt pedig a halállal, szeretteink elvesztésével. Ennek ellenére ez egy sokkal szerteágazóbb jelenség. Más oldalról megközelítve, beépítve a mindennapjainkba pozitív kicsengése is lehet.
Talán nincs még egy olyan pszichológiai fogalommá avanzsált szó, amiről ennyi közhellyé koptatott mondás létezne. “A változás maga az élet.” “Csak a változás állandó.” “Légy te magad a változás, amit látni szeretnél a világban!”
A pszichoterápia hozzájárulhat ahhoz, hogy teljes életet éljünk. Mégis sokan tévesen negatívan vélekednek róla. Ebben a cikkben szeretném a leggyakoribb sztereotípiákat eloszlatni.
Észrevetted már magadon, hogy ha elérsz valamit, akkor csak szerénykedsz, míg miko valamit elrontottál, egyenesen ostorozod magadat? Pedig önmagunk dicsérete nagyon is fontos lenne!
Ahogy beköszönt a szürke, esős, hideg idő, úgy változik meg egyik napról a másikra a hangulatunk is. Észrevehetjük, hogy nem csak környezetünk, hanem mi magunk is komorabbá válunk. Ezen azonban képesek vagyunk segíteni, mutatjuk hogyan!
Február óta Európa és Norvégia északi csücskében dolgoztam, egy kempingben, először még csak két – három órát alamizsnáért (hozzátéve, hogy ez egyenlő volt az otthoni jogászi, 8 órás béremmel), aztán májustól már teljes állásban.
