Hadilábon a felnőtté válással
Aktuális fő témánk révén gondoltam csak el kéne filóznom ezen a felnőtté válás – felnövés dolgon. Mondhatom, nem biztos, hogy túl sok jóra jutottam, ami számomra is nagy felismerés.
Aktuális fő témánk révén gondoltam csak el kéne filóznom ezen a felnőtté válás – felnövés dolgon. Mondhatom, nem biztos, hogy túl sok jóra jutottam, ami számomra is nagy felismerés.
Felnőtt életem egyik rendszeresen visszatérő nehézsége, hogy az agyamban pörgő ezer dolog miatt túlterheltnek érzem magam. Ha a férjem megkérdezi, hogy mit vegyen át, nem segít. Számomra nem maga a feladat elvégzése a nehéz, hanem mindennek az észben tartása, vagyis a mentális terhelés.
A mérgező szülők gyerekei számára sokkal nehezebb lehet a felnőtté válás. Nehéz és hosszú útra kell indulniuk, hogy kitörhessenek az „árnyéklétből”. Útjuk során felnőttként kell megtalálniuk és önmagunkban is felépíteniük azt a világot, amire gyerekként is szükségük lett volna, de sohasem lehetett benne részük.
Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeuta tematikus irodalomterápiás önismereti csoportot indít az irodalom területen alkotók számára.
A tarot kártya hallatán még mindig sokan a jövendőmondó gömbökre és boszorkányokra asszociálnak. Pedig ennél sokkal több aspektusokkal bír a pakli. Nézzük, hogyan tudod használni önismeret céljából.
Amikor gyerek voltam, volt olyan időszak, hogy nagyon vágytam már arra, hogy én is felnőtt legyek. Hogy senki ne mondhasson meg nekem semmit, és én dönthessek a saját életem felett. Aztán felnőttem.
Januárban a stresszkezelésen, alvás minőségen, és a rendszeres mozgáshoz való visszatérésen volt nálam a hangsúly. Ennek érdekében majdnem minden nap jógáztam és a CBD olajat is kipróbáltam.
Egyre gyakrabban találkozom a környezetemben olyan személyekkel, akik tarot kártyát használnak, mégis még mindig nagyon sok negatív történet kering róla és az olvasásáról. Ezzel a cikkel a célom, hogy ledöntsem a legáltalánosabb tévhiteket.
Manapság egyre gyakrabban hallani arról, mekkora szerepe van az önmagunkról alkotott képnek az életünkben, kapcsolatainkban, a viselkedésünkben és a más emberekhez való hozzáállásunkban. Nem vagyok pszichológus, azonban a magam példáján okulva én is osztom ezt a nézetet.
A hónap témája az elfogadás, így gondoltam illene írni valamit nekünk is a témában. Hiszen úgy hiteles igazán egy újságíró, ha ő is bele adja saját magát. Gondoltam én. Aztán napok teltek el és semmi.
Aktuális fő témánk révén gondoltam csak el kéne filóznom ezen a felnőtté válás – felnövés dolgon. Mondhatom, nem biztos, hogy túl sok jóra jutottam, ami számomra is nagy felismerés.
Felnőtt életem egyik rendszeresen visszatérő nehézsége, hogy az agyamban pörgő ezer dolog miatt túlterheltnek érzem magam. Ha a férjem megkérdezi, hogy mit vegyen át, nem segít. Számomra nem maga a feladat elvégzése a nehéz, hanem mindennek az észben tartása, vagyis a mentális terhelés.
A mérgező szülők gyerekei számára sokkal nehezebb lehet a felnőtté válás. Nehéz és hosszú útra kell indulniuk, hogy kitörhessenek az „árnyéklétből”. Útjuk során felnőttként kell megtalálniuk és önmagunkban is felépíteniük azt a világot, amire gyerekként is szükségük lett volna, de sohasem lehetett benne részük.
Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeuta tematikus irodalomterápiás önismereti csoportot indít az irodalom területen alkotók számára.
A tarot kártya hallatán még mindig sokan a jövendőmondó gömbökre és boszorkányokra asszociálnak. Pedig ennél sokkal több aspektusokkal bír a pakli. Nézzük, hogyan tudod használni önismeret céljából.
Amikor gyerek voltam, volt olyan időszak, hogy nagyon vágytam már arra, hogy én is felnőtt legyek. Hogy senki ne mondhasson meg nekem semmit, és én dönthessek a saját életem felett. Aztán felnőttem.
Januárban a stresszkezelésen, alvás minőségen, és a rendszeres mozgáshoz való visszatérésen volt nálam a hangsúly. Ennek érdekében majdnem minden nap jógáztam és a CBD olajat is kipróbáltam.
Egyre gyakrabban találkozom a környezetemben olyan személyekkel, akik tarot kártyát használnak, mégis még mindig nagyon sok negatív történet kering róla és az olvasásáról. Ezzel a cikkel a célom, hogy ledöntsem a legáltalánosabb tévhiteket.
Manapság egyre gyakrabban hallani arról, mekkora szerepe van az önmagunkról alkotott képnek az életünkben, kapcsolatainkban, a viselkedésünkben és a más emberekhez való hozzáállásunkban. Nem vagyok pszichológus, azonban a magam példáján okulva én is osztom ezt a nézetet.
A hónap témája az elfogadás, így gondoltam illene írni valamit nekünk is a témában. Hiszen úgy hiteles igazán egy újságíró, ha ő is bele adja saját magát. Gondoltam én. Aztán napok teltek el és semmi.