Ászijával a hónap témája, az elfogadás kapcsán beszélgettem arról, mennyire valósul meg ez a fogalom az LMBTQ közösség szempontjából ma hazánkban.
Manapság egyre gyakrabban hallani arról, mekkora szerepe van az önmagunkról alkotott képnek az életünkben, kapcsolatainkban, a viselkedésünkben és a más emberekhez való hozzáállásunkban. Nem vagyok pszichológus, azonban a magam példáján okulva én is osztom ezt a nézetet.
Hartyányi Panna kapcsolódás pályázatunk nyertese volt tavaly. Olyannyira meggyőzött minket, hogy első eseményünk tudósítására is őt kértük fel. Most pedig e havi témánkkal, az elfogadással kapcsolatban kértünk tőle egy írást, ő pedig küldött egy szuper slam-et.
Lukoviczki Réka, avagy Robotlány, a Lábatlan Blog szerzője, sportoló, és még egy csomó minden. 21 évesen, egy autóbalesetben veszítette el a lábát, de kapott egy új életet, amit ő nagyon is kihasznál. Terveiről és az elfogadásról beszélgettünk.
A hónap témája az elfogadás, így gondoltam illene írni valamit nekünk is a témában. Hiszen úgy hiteles igazán egy újságíró, ha ő is bele adja saját magát. Gondoltam én. Aztán napok teltek el és semmi.
Mindig ironikusnak tartottam, hogy a női magazinok legtöbbjében 2 oldalnyi fogadd el magad cikk után következett 3 oldalnyi hogyan fogyjunk le tartalom. Akkor most elfogadjuk magunkat vagy megváltoztassuk? Ez itt a kérdés, válasszatok!
Hihetetlen, hogy nemrég még nagyban készülődtem a karácsonyra, majd hirtelen lezártunk egy könnyekkel és fájdalmakkal teli évet. De ezzel egy időben új év, új korszak vette kezdetét. Alig várom, hogy fejest ugorjak a terveim tengerébe!
A mentális betegségekre a szakmai segítség mellett a társadalom elfogadó és segítő attitűdje volna a legfőbb orvosság. Az elfogadás által kialakulhatna az a bizalom, és megélhető lenne a valódi biztonság, melyben szorongással/depresszióval küzdő ember gyógyulni tudna.
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Manapság egyre több felületen olvasni az elfogadás fontosságáról. Számomra kezdetben ez egy meghatározhatatlan fogalom volt. Most már tudom, milyen fontos szerepe is van az elfogadásnak a mi családunk életében – és azt kell mondjam, néha mi, felnőttek, példát vehetnénk a gyerekekről.
Ászijával a hónap témája, az elfogadás kapcsán beszélgettem arról, mennyire valósul meg ez a fogalom az LMBTQ közösség szempontjából ma hazánkban.
Manapság egyre gyakrabban hallani arról, mekkora szerepe van az önmagunkról alkotott képnek az életünkben, kapcsolatainkban, a viselkedésünkben és a más emberekhez való hozzáállásunkban. Nem vagyok pszichológus, azonban a magam példáján okulva én is osztom ezt a nézetet.
Hartyányi Panna kapcsolódás pályázatunk nyertese volt tavaly. Olyannyira meggyőzött minket, hogy első eseményünk tudósítására is őt kértük fel. Most pedig e havi témánkkal, az elfogadással kapcsolatban kértünk tőle egy írást, ő pedig küldött egy szuper slam-et.
Lukoviczki Réka, avagy Robotlány, a Lábatlan Blog szerzője, sportoló, és még egy csomó minden. 21 évesen, egy autóbalesetben veszítette el a lábát, de kapott egy új életet, amit ő nagyon is kihasznál. Terveiről és az elfogadásról beszélgettünk.
A hónap témája az elfogadás, így gondoltam illene írni valamit nekünk is a témában. Hiszen úgy hiteles igazán egy újságíró, ha ő is bele adja saját magát. Gondoltam én. Aztán napok teltek el és semmi.
Mindig ironikusnak tartottam, hogy a női magazinok legtöbbjében 2 oldalnyi fogadd el magad cikk után következett 3 oldalnyi hogyan fogyjunk le tartalom. Akkor most elfogadjuk magunkat vagy megváltoztassuk? Ez itt a kérdés, válasszatok!
Hihetetlen, hogy nemrég még nagyban készülődtem a karácsonyra, majd hirtelen lezártunk egy könnyekkel és fájdalmakkal teli évet. De ezzel egy időben új év, új korszak vette kezdetét. Alig várom, hogy fejest ugorjak a terveim tengerébe!
A mentális betegségekre a szakmai segítség mellett a társadalom elfogadó és segítő attitűdje volna a legfőbb orvosság. Az elfogadás által kialakulhatna az a bizalom, és megélhető lenne a valódi biztonság, melyben szorongással/depresszióval küzdő ember gyógyulni tudna.
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Manapság egyre több felületen olvasni az elfogadás fontosságáról. Számomra kezdetben ez egy meghatározhatatlan fogalom volt. Most már tudom, milyen fontos szerepe is van az elfogadásnak a mi családunk életében – és azt kell mondjam, néha mi, felnőttek, példát vehetnénk a gyerekekről.
