Egy személyes írást, napló részletet hozok magammal az évszakváltás érzésével. Kapcsolódásról, veszteségről és emlékezésről szól. Valamint arról a háláról, ami ennek a kapcsolódásnak és emlékezésnek a kozmikusságában megjelenik, és amiben aztán az elengedés is létrejön.
Ha van valami, amit utálok, az a folyamatos ‘bezzeg régen…’, a ‘mi időnkben…’ és ehhez kapcsolódó sóhajtozások. Nem mintha nem vetemednék erre én is. Jó felütése ez egy cikknek, ami nagyjából erről fog szólni.
“Advent van, s átjárja a lelkem a szeretet és az emlékezés, most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra.” Az 1960-as években alsós tanulóként az osztálytársaimmal már izgatottan vártuk a Jézuska eljövetelét.
Onnan lehet tudni, hogy mi is öregszünk, hogy egyre többször hagyja el a szánkat az a mondat: bezzeg a mi időnkben! Régen olcsóbb volt a
Egy személyes írást, napló részletet hozok magammal az évszakváltás érzésével. Kapcsolódásról, veszteségről és emlékezésről szól. Valamint arról a háláról, ami ennek a kapcsolódásnak és emlékezésnek a kozmikusságában megjelenik, és amiben aztán az elengedés is létrejön.
Ha van valami, amit utálok, az a folyamatos ‘bezzeg régen…’, a ‘mi időnkben…’ és ehhez kapcsolódó sóhajtozások. Nem mintha nem vetemednék erre én is. Jó felütése ez egy cikknek, ami nagyjából erről fog szólni.
“Advent van, s átjárja a lelkem a szeretet és az emlékezés, most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra.” Az 1960-as években alsós tanulóként az osztálytársaimmal már izgatottan vártuk a Jézuska eljövetelét.
Onnan lehet tudni, hogy mi is öregszünk, hogy egyre többször hagyja el a szánkat az a mondat: bezzeg a mi időnkben! Régen olcsóbb volt a
