Amszterdam egy igazán sokoldalú város a maga sajátos építészetével és csatornarendszerével együtt. De kulturális lehetőségekben is bővelkedik, így rengeteg opciónk van igazán kikapcsolódni.
Hollandia a csatornák, a tulipánok, a marihuána, a fapapucsok és a függönytelen ablakok országa. Persze csak akkor, ha nem mélyülsz el benne! Idén 4. alkalommal jártam holland földön, elmesélem, miket láttam.
Az alkotás egy nagyon sokrétű folyamat, ami számos jelentős pozitív hatással bír, egyaránt alkalmas a múlt feldolgozására, a jelenlegi önkifejezésre és a jövő leképezésére, önmegvalósításra, az érzelmek, a gondolatok és a cselekedetek összehangolására.
Mindannyian vágyunk a szabadság élményére, sőt egy igazi szabad életre, ami nem csak átmeneti, hanem tartós. Azonban a szabadság fogalma, amit általában gondolunk róla és hozzá társítunk, ezáltal amire vágyunk: illúzió, mítosz. De milyen lehet a valódi szabadság?
365 napból 365 napot is szabadsággal tölthetünk, de ha annak nagy része stresszes, például munkahelyi aggályok miatt, akkor ne várjuk, hogy visszatérésünkre kisimuljanak a ráncaink. Ebben a cikkben olyan tippeket hoztunk, amik segítenek kikapcsolódni a nyaralás során.
A mögöttünk álló hét utolsó napján, amit egyébként még Isten is pihenéssel töltött anno, valami beakadt. Úgy a 37682-ik megtett lépésszámom környékén, cirka 60 ledolgozott és 10 leedzett óra, meg persze 1 megírt (nem mellesleg első körben visszadobott) cikk után egyszer csak úgy éreztem, felrobbanok.
Már régóta szemeztem Dragomán Györggyel, persze csakis írói mivoltával. Első kötetnek tőle a Máglyát választatottam, és kicsit sem bántam meg. Elkötelezett híve lettem az írónak. El is mondom miért.
A szabadság érzésétől előbb-utóbb mindenki szenved. Van, aki azért, mert soha nem tudja meg, mit jelent az – az igazi, mindenre kiterjedő, totális szabadság, csak a számítógép mögül vágyakozik rá mohón; van, aki pedig azért, mert túl sok jutott neki belőle, és a sok lehetőség hirtelen teherré, rémálommá vált.
Számomra nincs utazás botanikus kertek nélkül, és eddigi tapasztalataim alapján ezeket a gyönyörű helyeket még azok is értékelik, akik nem feltétlenül növényimádók. Ebben a cikkben bemutatunk párat, ahova legalább egyszer érdemes ellátogatni, ha az adott országban járunk.
Két hét pihenés után – még ha szeretjük is a munkánkat – előfordulhat, hogy a szabadságunk utolsó napját vagy a visszatérés előtti éjszakát nyakig elönti
Amszterdam egy igazán sokoldalú város a maga sajátos építészetével és csatornarendszerével együtt. De kulturális lehetőségekben is bővelkedik, így rengeteg opciónk van igazán kikapcsolódni.
Hollandia a csatornák, a tulipánok, a marihuána, a fapapucsok és a függönytelen ablakok országa. Persze csak akkor, ha nem mélyülsz el benne! Idén 4. alkalommal jártam holland földön, elmesélem, miket láttam.
Az alkotás egy nagyon sokrétű folyamat, ami számos jelentős pozitív hatással bír, egyaránt alkalmas a múlt feldolgozására, a jelenlegi önkifejezésre és a jövő leképezésére, önmegvalósításra, az érzelmek, a gondolatok és a cselekedetek összehangolására.
Mindannyian vágyunk a szabadság élményére, sőt egy igazi szabad életre, ami nem csak átmeneti, hanem tartós. Azonban a szabadság fogalma, amit általában gondolunk róla és hozzá társítunk, ezáltal amire vágyunk: illúzió, mítosz. De milyen lehet a valódi szabadság?
365 napból 365 napot is szabadsággal tölthetünk, de ha annak nagy része stresszes, például munkahelyi aggályok miatt, akkor ne várjuk, hogy visszatérésünkre kisimuljanak a ráncaink. Ebben a cikkben olyan tippeket hoztunk, amik segítenek kikapcsolódni a nyaralás során.
A mögöttünk álló hét utolsó napján, amit egyébként még Isten is pihenéssel töltött anno, valami beakadt. Úgy a 37682-ik megtett lépésszámom környékén, cirka 60 ledolgozott és 10 leedzett óra, meg persze 1 megírt (nem mellesleg első körben visszadobott) cikk után egyszer csak úgy éreztem, felrobbanok.
Már régóta szemeztem Dragomán Györggyel, persze csakis írói mivoltával. Első kötetnek tőle a Máglyát választatottam, és kicsit sem bántam meg. Elkötelezett híve lettem az írónak. El is mondom miért.
A szabadság érzésétől előbb-utóbb mindenki szenved. Van, aki azért, mert soha nem tudja meg, mit jelent az – az igazi, mindenre kiterjedő, totális szabadság, csak a számítógép mögül vágyakozik rá mohón; van, aki pedig azért, mert túl sok jutott neki belőle, és a sok lehetőség hirtelen teherré, rémálommá vált.
Számomra nincs utazás botanikus kertek nélkül, és eddigi tapasztalataim alapján ezeket a gyönyörű helyeket még azok is értékelik, akik nem feltétlenül növényimádók. Ebben a cikkben bemutatunk párat, ahova legalább egyszer érdemes ellátogatni, ha az adott országban járunk.
Két hét pihenés után – még ha szeretjük is a munkánkat – előfordulhat, hogy a szabadságunk utolsó napját vagy a visszatérés előtti éjszakát nyakig elönti
