A magyar tengertől körülbelül 40 kilométerre nőttem fel, és bár nem lógattam a lábam egyfolytában a partján, mégis balatoni gyereknek tartom magam. Életem meghatározó napjait töltöttem ott családom, osztálytársak vagy épp barátok társaságában.
Bár én magam egy egész nagy városból származom, de hát a vidék az vidék, még ha az élet sohasem ennyire fekete vagy fehér. Merem remélni, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, hogy a főváros szülöttei nem nézik buta parasztnak a vidékit, és fordítva sem gondolják, hogy azok a pestiek azt hiszik lila a tehén.
Eltévesztett közlekedési irányok, furcsa emberek, olcsó kocsmák, főiskolás klikkek, rántott hús illatú távolsági buszok, hetente hazajárás, zero koránkelés, folytonos felfedezés – nagyjából ezekből állt az első pár évem a fővárosban.
30 éve lakom a fővárosban, itt születtem, és nőttem fel, ide köt szinte minden. Mégis, ha megkérdezik, hol szeretném leélni a következő 30-at, már nem biztos, hogy Budapest lenne a válaszom…
A magyar tengertől körülbelül 40 kilométerre nőttem fel, és bár nem lógattam a lábam egyfolytában a partján, mégis balatoni gyereknek tartom magam. Életem meghatározó napjait töltöttem ott családom, osztálytársak vagy épp barátok társaságában.
Bár én magam egy egész nagy városból származom, de hát a vidék az vidék, még ha az élet sohasem ennyire fekete vagy fehér. Merem remélni, hogy egyszer eljutunk arra a szintre, hogy a főváros szülöttei nem nézik buta parasztnak a vidékit, és fordítva sem gondolják, hogy azok a pestiek azt hiszik lila a tehén.
Eltévesztett közlekedési irányok, furcsa emberek, olcsó kocsmák, főiskolás klikkek, rántott hús illatú távolsági buszok, hetente hazajárás, zero koránkelés, folytonos felfedezés – nagyjából ezekből állt az első pár évem a fővárosban.
30 éve lakom a fővárosban, itt születtem, és nőttem fel, ide köt szinte minden. Mégis, ha megkérdezik, hol szeretném leélni a következő 30-at, már nem biztos, hogy Budapest lenne a válaszom…
