A családról, az elmúlásról, a rosszkedvről, a gondolatok erejéről, a haragról, a barátságról és a válásról szóló kötetek után a legújabb segítőkönyv az önelfogadásról és az identitásról mesél Agócs Írisz érzékeny rajzaival kiegészülve. A népszerű Ölelj meg!-sorozat kötetei hiánypótló alkotások, mert egyszerűen, érthetően magyaráznak meg lényeges kérdéseket, maximálisan komolyan veszik a gyerekeket, nem bagatellizálják el a problémáikat, fontos beszélgetni, közösen megélni az érzéseket, hiszen a gyerekek ebből felnőtt életük során is profitálnak majd. Az ausztrál pszichológus sokféle komoly témáról írt már mesekönyvet, melyekben bőven akadnak hasznos tanácsok a szülőknek, és érdekes gondolatok a gyerekeknek. A sorozat köteteinek könnyed, érthető nyelvezete Agócs Írisz gyönyörű illusztrációval párosul.
Ebben a legújabb kötetben a szerző a külső és belső tulajdonságok elfogadása mellett elmagyarázza azt is, miért nem kell a gyerekeknek olyannak lenniük, mint mindenki más, így segítve őket már a nulladik lépésben, hogy nyugodt, önazonos, felszabadult felnőtt válhassanak. A könyv rámutat arra, hogy a kinézetünkön túl a belső, szabad gondolataink, érzéseink határoznak meg bennünket, senkit nem érdemes utánoznunk, és magunkat meghazudtolva bárkinek kedvébe járnunk. Gondolataink, elképzeléseink, cselekedeteink mind hozzánk tartoznak, ettől leszünk egyediek, és fontos, hogy akkor is elfogadjuk, szeressük magunkat, amikor épp rosszkedvünk van.
“Ez a könyv az identitásról szól. Arról, hogyan gondolkodunk önmagunkról. Óvodáskor körül kezd el tudatosulni egy gyerekben, hogy milyen, milyennek látják őt mások, milyennek szeretné, hogy mások lássák. Ahogy egyre fontosabb számára a másik véleménye (játszanak-e vele, elhívják-e születésnapi zsúrba), úgy egyre fontosabb az is, hogy közben önmaga maradjon.
Csakhogy az identitás nem egységes és statikus dolog. Van tulajdonságunk, amit öröklünk, van, amit választunk, van, amit szeretünk, van, ami megváltoztatható, és van, ami magától megváltozik. Vannak látszó és láthatatlan, eltitkolható és nem eltitkolható tulajdonságaink is. És az is lehet, hogy másképp gondolkodunk ezekről, amikor magunkban vagyunk, amikor a családunkban, barátainkkal, és amikor az utcán sétálunk, híreket nézünk, új emberekkel ismerkedünk. Előfordulhatnak olyan identitástartalmaink, amelyeknél ezek között a szintek között ellentmondást élünk meg. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy nem lehetünk teljesen önmagunk. Az első és legfontosabb kérdés mindig az, hogy mi elfogadjuk-e saját magunkat.
Ahogy azt eddig is megszokhattuk, ez a könyv nemcsak a gyereket segíti, hanem a szülőt is, hogy elfogadja a gyerekét. A maga komplexitásában. És hogy felismerje a szülő, hogy a gyerek valamiben nem fogadja el magát. Ha ez komoly, és hosszabb ideig fennáll, akkor érdemes lehet segítséget kérni.” – olvasható Szél Dávid, pszichológus, író könyvhöz írt utószavában.
3 éven felülieknek
Forrás: Pagony Kiadó
