Mielőtt a cukor szervezetre gyakorolt hatására kitérünk, fontos tisztázni a fogalmakat. Vannak természetes eredetű cukrok, mint például a gyümölcsökben található fruktóz, és van a hozzáadott cukor, ami a feldolgozott, finomított fehércukor. A kettő között az a különbség, hogy az utóbbi, vagyis a finomított az, amiben jobban mértéket kell tartani, legyen szó gyerekről vagy felnőttről. Cikkünkben is alapvetően erre a fajtára térünk ki, amit főként előre elkészített élelmiszerekben találunk meg.
Miért vágyunk édesre?
Ennek több oka is lehet, egyrészt az ősidőkben azt tapasztalta az ember, hogy az édes gyümölcsök biztonságosak, a fanyar bogyók pedig mérgezőek. Ennél fogva belénk ivódott, hogy az édes pozitív dolog. Hasonlóképpen a biztonságra apellál az is, hogy az anyatej, – vagyis a legelső táplálékunk – is édeskés ízű. Mindezek fényében nem is meglepő, hogy a komfort ételek nagy része cukros, édes ízű, és ez jelenti a megnyugvást.
Miért veszélyes a túlzott hozzáadott cukor bevitele a gyerekek esetében?
A túlzásba vitt cukorbevitel egyaránt káros mind felnőtt, mind gyerek esetében. A kicsiknél azonban pár fokkal még veszélyesebb, mert ekkor tanulnak mindent, és amihez hozzászoknak, az egész életükben elkíséri őket. Ahogyan a kapcsolataikra is hatással van a szüleik viszonya, ugyanannyira étkezési szokásaikat is ekkor alapozzák meg. Ennélfogva később nagyon nehéz lesz leszokniuk valamiről, ami egész gyerekkorukban jelen volt. Főleg, ha ezt esetleg érzelemmel is párosítják. Például ha sír/hisztizik egy kisgyerek és a szülőtől vigasztalásul mindig kap egy csokit, akkor felnőttként ezt a mintát fogja továbbvinni és sokkal könnyebben válik érzelmi evővé, mint azok a társai, akiket máshogyan nyugtattak meg. Hiszen a tudatában az él, hogy ha baj van, akkor csokihoz kell nyúlni, mert az fog megnyugtatni.
Az egészségre pedig egyértelműen káros hatással van a nagymértékű hozzáadott cukor bevitele. Fontos azonban itt rámutatnunk arra, hogy mindezt kizárólag a kontroll vagy annak hiánya teszi. Önmagában a cukor nem egy gonosz, ami leselkedik ránk, démonizálni felesleges is, hiszen természetes cukrokra szükségünk van. A probléma valójában azzal van, hogy nem tudunk mértéket tartani. És nem is kifejezetten könnyű, mert rengeteg élelmiszerbe tesznek belőle. Nem szeretnék összeesküvés elméletekbe belemenni arról, hogy direkt használnak cukrot, hogy minél jobban magukhoz édesgessenek – szó szerint – a termék gyártók, de valószínűleg ebben is van némi igazság. Emellett azonban tény, hogy a cukor egy nagyon jó tartósítószer is egyben, gondoljunk csak arra, hogy nagymamáink is ezt teszik a lekvárokba. Viszont, hogy mennyit fogyasztunk belőle mi, vagy a gyerekeink, arra kizárólag mi tudunk odafigyelni. Nem állítom, hogy ez könnyű , de mindenki egészsége érdekében érdemes kontrollálni, mert ha túlzásba visszük, akkor könnyedén rásegíthetünk arra, hogy gyermekünknek inzulinreziztenciával, 2-es típusú cukorbetegséggel, vagy vérnyomás problémákkal kelljen küzdenie, nem beszélve az elhízásról, ami már önmagában megannyi veszélyt rejt.
Mennyi az annyi
Az Amerikai Szív Egyesület szerint a legjobb eset, ha 2 éves kor alatt egyáltalán nem találkozik hozzáadott cukorral a gyerek. Ez egy igen szigorú megállapítás, ám valóban indokolt. De ha már azt elérjük, hogy a gyerek napi kalóriabevitelének maximum 10 %-a áll csak hozzáadott cukorból, akkor már megnyugodhatunk. A 2-18 évesek esetében a szakemberek úgy tartják, ez a mennyiség maximum 25 gramm lehet, ami 6 teáskanálnyinak felel meg, ez az érték még nem jelent különösebb veszélyt senki életére. Amit ilyenkor azonban érdemes figyelembe venni, hogy egy fél literes cukros, szénsavas üdítő ennek akár a többszörösét is tartalmazhatja. Sajnos a felmérések azt mutatják, hogy a gyerekek nagy százaléka gyakran túl is lépi ezt a meghatározott mennyiséget.
Rejtett cukrok – vagyis a nem gondoltuk volna kategória
Ahogy fentebb is jeleztem, sokszor tényleg nem könnyű nyomon követni, valójában mennyi cukrot fogyasztunk, hiszen szinte észrevétlenül, anélkül, hogy a kiskanalunkat az édes kristályok közé merítenénk is beviszünk belőle. Ott van például a mustárban, a ketchupban és a legtöbb szószban, pácban. De ha joghurtot adnánk a gyereknek, akkor is résen kell lennünk. És akkor még nem beszéltünk az előre elkészített, üveges bébiételekről, és a gyümölcslevekről. Vagy a gimisekről, akik a büfében nagy eséllyel valami péksütit fognak venni. Valószínűleg most már teljesen kardjába dőlt minden szülő, de azért van kiút a cukortengerből!
Hozzáadott cukor helyett, ezt adjuk a gyereknek
Talán a legjobb megoldás, ha minél több ételt magunk készítünk el. A bébiételek helyett turmixolhatunk például mi is otthon. Igen, ez több időt fog igénybe venni, de valamit valamiért… Ha a nagyobbaknak a reggeli gyümölcsjoghurtból és müzliből állt, akkor álljunk át a teljesen natúr joghurtra, amin ellenőrizzük, hogy cukormentes-e, és tegyünk hozzá gyümölcsöket, valamint natúr kukoricapelyhet. Ha ragaszkodnak az édes ízhez, adjunk hozzá banánkarikákat, vagy egy kevés mézet. Kísérletezzünk datolyával, ízesítsünk fahéjjal. A zabkását is magunk készítsük, ne az instant változatot vegyük meg! Kakaót is készíthetünk tiszta kakaóporral, és ezt szintén édesíthetjük egy nagyon kevés mézzel, az máris egy fokkal egészségesebb lesz, mint a finomított cukros változat. A gyümölcsleveket pedig felejtsük el, a legtöbb esetben szintén hozzáadott cukrot tartalmaznak. Sokkal jobban járunk, ha magunk készítjük el ezeket is. A vigasztalást pedig próbáljuk nem édességgel megoldani, hanem beszélgetéssel, aminek sokkal nagyobb értéke van.
Mindez nem azt jelenti, hogy mostantól szorongással kezeljük a cukor kérdését, inkább csak próbáljunk kicsit figyelni rá, hogy többségben legyenek az említett példák. Ha a hozzáadott cukrokat csak felére csökkentjük, már sokat tettünk gyermekünk egészségéért.
