tartalmi együttműködés
Szimbiózis
Amikor megismerkedünk valakivel, rendszerint abban a bizonyos rózsaszín ködben találjuk magunkat, ahol minden tökéletes, de különösen ő, a másik fél az. Nem akarunk mást, mint VELE lenni, hiszen MI egyek vagyunk, minket egymásnak teremtettek. Végeláthatatlan a „Tényleeeeeeg? Nekem is az a kedvenc filmem/ételem/zenészem/színem/boltom/márkám!” jellegű élmények száma, és úgy érezzük, benne megtaláltunk mindent, amire valaha szükségünk lehet.
Már nincs olyan, hogy „te” vagy „én”, mi már „MI” lettünk, innen is kapta a nevét ez a párkapcsolati szakasz: a szimbiózis.
Ráadásul a másiknak még csak idegesítő szokása sincs, milyen szerencsések vagyunk! Nos, ezúton mondjunk köszönetet a hormonrendszerünknek és a fenil-etil-aminnak, ami éppen bennünk termelődik. Ez egy amfetamin-származék, ez felel azért, hogy elpiruljunk, hogy hevesen dobogjon a szívünk, és feldobottak legyünk, akár csak a másik látványától is.
Jó és rossz hír egyben: nagyjából 3 év alatt hozzászokunk, ez pedig a szimbiotikus szakasz végét jelentheti.
Ez jó, mert lássuk be, ebben az összenőtt állapotban nem maradhatunk örökké, ráadásul, ha tovább akarunk lépni például a családalapítás felé, egy gyerkőc hogy is tudna így beférkőzni közénk? De rossz is, hiszen olyan jó volt így nekünk együtt ebben a békés lebegésben. Bárhogy is értékeljük, ez a szakasz rendkívüli jelentőséggel bír: a kapcsolat érzelmi alapját adja, itt gyűjtjük be azokat az erőforrásokat, amelyekhez később visszakanyarodhatunk, ha nehezebb időszakokon megyünk át. Márpedig biztosan lesz ilyen, hiszen csak most kezdünk felkészülni a közös életünkre.
Differenciáció
Visszatér a kapcsolatban az „én” és a „te”. Elkezdjük újrafelfedezni magunkat, a saját igényeinket, szükségleteinket, vágyainkat, újra megtaláljuk a saját hangunkat. Ezzel együtt meglátjuk a másikat is, a valódi őt.
A teljes cikket a további állomásokról, mint önmegvalósítás, újra együtt, ide kattintva a Tudaton Magazin oldalán találod.
