De mi is ez valójában, és mitől lehet sokaknak misztikus?
Misztikusnak addig tűnnek a dolgok, még nincsen róla saját tapasztalásunk. A spiritualitás, vagy a spirituális út sokak szemében hókusz-pókusz, mely csupán külsőségeken alapul. Más, a nagy belső élményekkel, esetleg a megvilágosodással azonosítja. És vannak természetesen olyanok is, akiket hidegen hagy, még csak nem is érdeklődnek a téma iránt.
A spiritualitás tehát valahol mindannyiunknak más jelent. Van aki fél vagy tart tőle, még más ebben látja az élet értelmét.
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk hozzá, nézzük meg a másik oldalról is:
Mi az, ami nem a spiritualitás?
A spiritualitás nem vallás.
Nem filozofikus irányzat.
Nincs egy meghatározott útja vagy rendszere.
Nem erősíti és ösztönzi a kizárólagosságot.
Nem támad. Nem ítél.
Nem az elméből jön.
Nem az érzések vagy a gondolatok határozzák meg.
Nem függ a testtől.
Még csak szigorú keretei sincsenek.
Mi tehát akkor a spiritualitás?
Az angol “ spirit” kifejezés az első két helyen azt jelenti: lélek, szellem.
Tehát valami olyan dologra utal, ami nem kézzelfogható, nem szemmel látható.
Amíg a dolgokat csak az intellektualitás szintjén nézzük, a spiritualitást nem valószínű, hogy igazán értelmezni tudjuk. Mélyebbről jön, az ember belső lelki bugyrából, túlmutatva az elme zaján, a szív fájdalmán, a lélek szétszabdaltságán. A spiritualitás egy olyan dolog, ami nagyobb megértést hoz életünkbe, ami az egységbe kapcsol, ami gyógyítja a sebeinket.
A spiritualitás tehát a belső, lelki út maga
Vagyis a lélekhez való kapcsolódás.
Közelebb kerülni Önmagunkhoz, megismerni a valódi lényünket, feltárni azt, hogy kik is vagyunk mi még mélyebben – mindez a spirituális út része.
A fókusz a spiritualitásban nem a külsőségeken van; a külső iránymutatásból vagy megfigyelésből az egyre inkább a belső világra és a mélységre helyeződik át. Mégsem teljes mértékben definiálható, hiszen mindenkinek mást jelent ez az út.
Kinek mit?
A jóga nyelvén a spirituális utat a bennünk lévő (lélek) mag, a lelkünk rezgése határozza meg. Ahhoz vonzódunk, ami leginkább azonos a saját rezgésünkkel.
Van, aki a vallásban, más a sámánizmusban, a jógában vagy a meditációban találja meg. De van, aki magát az önismeretet nevezi annak, megint más pedig azt, ha bejárta a lélek sötét oldalait.
Éppen ezért soha nem ítélendő el, hogy ki és mely időszakban mihez vonzódik, kinek melyik jógairányzat vagy szellemiség tartogatja éppen az aktuális tanítást.
A spiritualitás tehát a lélekkel való kapcsolódást jelenti, de mélyebb szinteken természetesen ennél többről is szólhat ez a fogalom, ahogyan a témát bevezető írásban is olvashattad tőlem. Jelentheti a bennünk lévő Végtelen felélesztését is, a bennünk lévő potenciálok kiaknázását, a tudatosságunk emelését – és ha igen hangzatosan szeretnénk fogalmazni, a bennünk lévő isteni (A Szellem) megnyilvánulását is.
De nem kell ennyire messze menni. Eleinte az önmegismerés útján kibontakozhat egyéni utunk, ezáltal közelebb kerülünk lelkünkhöz és mélyebb mivoltunkhoz. Ha pedig mindez megtörtént, engedjük, hogy felfedezzük eddig bennünk rejlett kincseinket!
A spiritualitás tehát lehet, hogy nehezen meghatározható, de sokunknak mégis fontos, hiszen nélküle az élet van, akinek unalmas, másnak sivár, de lehet egyhangú, vagy szimplán üres.
Vele együtt pedig egyre inkább teljesebb.
