fbpx

Miért nehéz új barátságokat kötni felnőttként?

Mikor felnőttként számot vetünk életünkről és a benne fontos helyet elfoglaló személyekről, sokan arra a következtetésre juthatunk, hogy barátságaink régre nyúlnak vissza. De vajon van hely mellettük új embereknek is? Egyáltalán akarjuk, hogy legyen?
HIRDETÉS
HIRDETÉS

A cikk témáján gondolkozva magam is végigvettem, hogy kit, mikor és hogyan ismertem meg magam körül. A barátaim körét egyértelműen két csoportra tudom osztani, melyből egyik a gyerekkorból, szülőkön keresztül vagy iskolában megismert barátokra tagolható, a másik pedig a felnőttkorban szerzett személyere. Viszont érdekes, hogy utóbbi ismeretségeim is inkább a húszas éveim elejéről, maximum közepéről származnak. Az azóta eltelt évekből 1-2 embert tudnék csak mondani, akit megismertem, és meg is maradtak mellettem barátként. Izgalmas végiggondolni, hogyan alakulnak ki ezek a kapcsolatok, és miért nyitunk nehezebben ahogyan elérjük a 30, majd a 40-es éveinket. Kíváncsi voltam a környezetemben élők hogyan élik ezt meg a mindennapjaikban. Mi az oka, hogy egy ponton túl már nem nagyon nyitunk az új barátságok felé, vagy ha igen, azok idővel gyakran elkopnak. Továbbá miért érezzük azt, hogy nehezebb felnőttként barátkozni? Körbekérdeztem, és a következő megállapításokra jutottunk a felnőtt barátságokkal kapcsolatban, amikkel talán te is tudsz majd azonosulni.

Az idő hiánya

A legtöbben az időre hivatkoztak, amivel magam is egyetértek, és úgy gondolom valószínűleg a legnyomósabb indok ez lehet. Ahogyan elkezd az ember önálló életet felépíteni, dolgozni a karrierjén, adott esetben a párkapcsolatán, úgy veszi át például a bulizás helyét más prioritás, és lesz egyre kevésbé fókuszban a baráti ismerkedés. Hiszen hétköznap 5-6 óráig dolgozunk, mellette fent kell tartani egy háztartást, és ebben a korban sokan már a családalapításon is gondolkoznak. Mindezek nem negatív dolgok, amik panaszra adnának okot, egész egyszerűen ebben az időszakban szinte  mindenkiben változik a fontossági sorrend, átalakul a fókusz. 

Többen említették azt is, hogy az életük korábbi szakaszában már melléjük szegődött annyi barát, hogy inkább ezeket a kapcsolatokat igyekeznek ápolni, és emiatt már nem adnak helyet újaknak. Az idő szűke miatt pedig tudatosan vagy tudat alatt már egyszerűen nem leszünk nyitottak az újdonságra, mert úgymond betelítődünk, és nem tudunk a régi barátságok ápolása mellett új ismerettségek szerzésére fókuszálni. De adott esetben persze ha ebből a körből kiesik valaki, akkor változhat az új emberekhez való hozzáállásunk.

Érdekes ezzel kapcsolatban az a megjegyzés, hogy az idő szempontjából talán a férfiak nyitottabbak, hiszen másként épülnek fel a mindennapjaik. Ezáltal némelyiküknek több ideje marad a barátkozásra. Ez természetesen nem feltétlenül általános jelenség, de ilyen tapasztalattal is találkozott valaki.

Elszeparáltság

Felmerült a kérdés kapcsán is a covid, illetve annak velejárói. Az elmúlt két-három év gyakran nagyon megnehezítette, hogy nyitni tudjunk egymás felé. Sok hely bezárt, nem voltak céges rendezvények, és még a munkakörnyezetünk is átalakult, egyre többen váltottak át home office-ra. Ezzel megszűntek a munkahelyi közös ebédek, programok, csapatépítők, amik elősegítették korábban a kapcsolatok elmélyítését, vagy hozzájárultak ahhoz, hogy egyáltalán csak egy kicsit is megismerjünk azokat, akikkel közel vagy távolabb, de együtt dolgozunk.

Különböző személyiségek és élethelyzetek

Felszínre került továbbá az is, hogy a barátkozás, mint minden az életben, egyén és személyiségfüggő is. Vannak akik szívesen lépnek oda másokhoz, és örömmel veszik a közeledést is, de olyanok is akik tartanak az ilyen helyzetektől. Nehezen nyitnak, mivel nem akarnak tolakodóak lenni a másikkal, még akkor sem, ha az szimpatikus. Ebben közrejátszhat azonban önbizalomhiány vagy zárkózottság is annak kapcsán,, hogy mit gondol majd másik ember, hogy csak úgy megszólítottuk a semmiből. Ezért lehet nehézkes az ismerkedés felnőttként, mert jobban tartunk a másik vélményétől mint mondjuk gyerekként.

Benne lehet ebben az is, hogy már kevésbé szeretnénk elmesélni az egész életünket egy új embernek. Egyszerűen komfortosabb azokkal lenni, akik ismernek már minket, minden hibánkkal együtt. Ehhez hozzátartozhat az is,hogy míg fiatalon sokan örülnek a népszerűségnek, hogy sokan veszik körbe őket, ezért könnyedebben barátkoznak, addig felnőttként már ez az érzés alábbhagyhat. A kor előrehaladtával már sokkal inkább a minőségre kerül a hangsúly. Beérjük kevesebb baráttal, de ők olyanok legyenek, akikre bármikor számíthatunk, és akikkel már sokat megéltünk, és kapcsolatunk szilárd alapokon áll.

Környezeti tényezők, és különböző élethelyzetek

Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy ebben a korban azok az új barátságok, amik például egy munkahelyen köttetnek, gyakran megszakadnak a munkahely váltásakor. Mert esetleg nem mélyültek el, vagy csak a közös sorsvállalás tartotta egyben őket. Így ezek a barátságok valójában nem állnak erős alapokon és könnyebben kikopnak életünkből.

A különböző élethelyzetek is megnehezíthetik a barátságok életbenmaradását, mint például az, ha egy társaságon belül csak egyvalaki vállal gyereket. Neki valószínűleg átkerül a fókusza, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy elveszíti a régi barátait, bár elfordul, hogy ilyenkor  többet kell tenni a barátság fennmaradásáért, mint korábban. Ugyanakkor ez is egy lehetőség arra, hogy új barátokat szerezzünk, akár ilyen tematikájú social média csoportok révén, vagy adott esetben a játszótéren. Mindez csak nyitottság, bátorság kérdése.

A pozitív ellenpélda

Mindezek ellenére vannak olyan tényezők is, amik miatt pont, hogy könnyebbnek érezhetjük a barátkozást felnőttkorban. Egy másik barátnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy a felsorolt indokok ellenére viszont  mennyit fejlődünk mire a 30-as éveinkbe érünk és ez pont, hogy megkönnyíti az új barátságok szerzését. Jó esetben eddigre már valamennyire tisztába kerülünk önmgaunkkal, az értékrendünkkel, ami mind hozzásegíthet ahhoz, hogy jobban tudjuk azt is, milyen barátokra van szükségünk. Ezáltal nyitottabbak leszünk az új emberekre, és talán könnyebben engedünk el régieket, akik úgy érezzük, már nem adnak annyit hozzá az életünkhöz. Röviden, ekkor már sokkal jobban tudjuk, mit akarunk, ami nagy segítség lehet a kapcsolataink szempontjából is. Illetve az is tény, hogy ez a generáció már nyitottabb az előzőhöz képest, így annak ellenére, hogy sokan félünk lépni, mégis nagyobb eséllyel járhatunk sikerrel ha próbálkozunk.

Pozitív lehet továbbá az is, ha van egy adott hobbink vagy elfoglaltságunk, ami összeköt minket új emberekkel. Egy ilyen helyen nagyobb eséllyel a közös érdeklődés összekovácsoló ereje hozzásegíthet minket új barátságok kialakulásához. Legyen az egy táncóra, egy könyvklub, esetleg jógatábor, vagy közös kurzus. Ezek azok a helyek ahol felnőttként is megtalálhatjuk új barátainkat. Az, hogy ezekből ténylegesen hosszan tartó, mély kapcsolatok születnek-e, az viszont már csakis azon múlik, mennyire szeretnénk, hogy ez megvalósuljon. 

Összességében az említett tapasztalatokból és gondolatokból jól látszik, hogy valójában nem feltétlenül az okoz nehézséget, hogy új barátokat szerezzünk, sokkal inkább azon múlik az egész, hogy egyáltalán szeretnénk-e új barátságokat kötni, és hajlandóak vagyunk-e erre időt, energiát áldozni. Látszólag a lehetőségeink megvannak, de nem biztos, hogy élni szeretnénk velük. Vagy ha mégis, akkor inkább a belső félelmeink tartanak vissza minket. 

Kapcsolódó cikkek