A sorozatba érkező fiatal párok közül a legtöbb esetben a nők adták az ultimátumot, kis százalékban csak a férfiak. A végeredmény pedig jóval több szakítás lett, mint esküvő. Bár utólag a résztvevők mindegyike pozitívan értékelte az ultimátum kimenetelét, ám annak sikeressége kétségbevonható, ha azt nézzük, hogy azok a személyek, akik adták, esküvőt szerettek volna párjukkal.
A Women’s Health Magazin három szakértőt kérdezett meg a témában. Mindegyikük PHD-s terapeuta, és egyöntetűleg arra jutottak, hogy az ultimátum sokkal inkább utal mély problémákra, melyek megoldásra várnak, mint egészséges hozzáállásra. Merüljünk el kicsit a témában!
Mi az az ultimátum?
Ultimátumnak nevezzük azt, mikor valaki egyértelműen kijelenti, hogy ha a másik nem tesz eleget az elvárásának, annak súlyos szankció lesz az eredménye. Párkapcsolatok esetében például – ahogy a sorozatban is elhangzott – ez a mondat a “vagy megházasodunk, vagy elhagylak” formában jelenhet meg. De lényegében bármilyen akarat érvényesítés válhat ultimátummá, ha hasonlóan van megfogalmazva.
Általában az, aki az ultimátumot adja, félelemből teszi, mert tart tőle, hogy nem tud másképp változást elérni. Maga az ultimátum azonban azoknak, akik kapják, többnyire inkább stresszt okoz, és nem feltétlenül jelent jó megoldást a kapcsolat jövőjét illetően.
Mi a gond az ultimátummal?
Alapvetően az, hogy ez egyfajta fenyegetésként csapódik le abban, aki kapja. Valamint ha adott vágyunkat csak ultimátummal tudjuk elérni, az nem egy őszinte, a másik saját döntéséből fakadó eredményt fog hozni. Ennélfogva pedig nagy eséllyel később megtöri majd fogadalmát az, akit ultimátum elé állítottak.
Továbbá ezáltal a másik fél elveszti a választás lehetőségét, a szabadságát, a fejlődésre való eshetőséget. Hiszen ezek az ultimátumok többségében rövid időhöz vannak kötve. A szakértők szerint éppen ezért hosszú távon nem megoldás az ultimátum. Hiszen kényszerből tesz meg miatta a másik valamit, nem azért mert ő azt az utat választotta. Az ilyen mértékű korlátozás pedig gyakran visszaüthet. Összességében az ultimátum mindezen okokból kifolyólag valójában nem fejleszti a kapcsolatot. És bár azt gondolhatja az egyik fél, hogy ha összeházasodtak, akkor szintet léptek, valójában nem előreléptek ezzel, hanem elmélyítették a problémáikat.
Mi a megoldás? Hogyan kerüljük el az ultimátumot?
A pszichológusok minden jellegű kapcsolatban az asszertív kommunikációt javasolják, illetve azt, hogy legyünk tisztában saját sztenderdjeinkkel és határainkkal. Ezek segíthetnek abban, hogy megfelelő partnert válasszunk, és egészséges viszonyokat tartsunk fenn.
Érdemes megismerni saját szükségleteinket, majd már az elején kifejezni a vágyainkat, beszélgetni arról, hogyan képzelünk el egy kapcsolatot, mik a terveink, és mindezekről a másik felet is megkérdezni. Így hamar, könnyedén kiderülhet, hogy hasonlóak-e az elképzeléseink hosszú távon, vagy egészen máshol tartunk az életben. Természetesen ez nem egy tökéletes recept ahhoz, hogy minden pontról pontra úgy alakuljon, ahogyan mi elképzeltük. Rengeteget számít az, hogy ha már két ember kapcsolatba kerül, annak milyen a dinamikája. De ez szintén múlik azon a két félen, akik benne vannak.
Amikor egy adott problémához érkezünk, akkor megoldásként ne az ultimátumot válasszuk! Fejezzük ki érthetően és tisztán, hogy milyen érzések keringenek bennünk, kérdezzük meg a másikat is ezzel kapcsolatban és legyünk nyitottak az ő érzéseire is. Könnyen lehet, hogy benne is félelmek, feloldatlan traumák sorakoznak, amiket ha megértünk, és azok feloldására biztatjuk partnerünket, akkor közösen is többet érhetünk el, mintha csupán egy kényelmetlen ultimátum elé állítjuk társunkat. Amikor ugyanis ultimátumot adunk, akkor valójában egy részről erőt fitogtatunk, manipulálunk, illetve a felelősséget áthárítjuk a másikra. Miközben mi nem érezzük magunkat biztonságban, vagy saját határaink sérültek.
Amennyiben pedig mi kapunk ultimátumot, érdemes akkor is elgondolkodni, hogy vajon miért ilyen fontos az a dolog a másiknak. Illetve magunkban is ássunk mélyre, hogy nekünk miért annyira nehéz ehhez idomulni. Mi a belső motivációnk nekünk, és a párunknak?
Fontos, hogy nézőpontot váltsunk és ha úgy érezzük számunkra teljesen ellentmondásos a másik működése, akkor ne őt hozzuk kellemetlen döntéshelyzetbe, hanem ismerjük fel, hogy szükségleteink nem egyeznek, hozzunk meg mi egy esetleges döntést, saját magunk érdekében. Ez egyáltalán nem könnyű, de ez az oka annak, hogy alapvetően a sorozatban résztvevők is pozitívan értékelték az ultimátumukat. Hiszen abban az esetben, amikor szakítás lett a vége, utána a felek magukra fókuszáltak, és megannyi változás jelent meg az életükben, némelyikük például olyan kapcsolatba került, amiben boldogabb volt. Képzeljük csak el, hogy ha ezek a párok nem szakítanak, hanem az ultimátum hatására összeházasodnak! Elesnek ezáltal a fejlődés, akár a boldogság lehetőségétől bizonyos formában.
A problémák, a nézeteltérések során tehát alapvetően nem megoldás az ultimátum. Azok gyökerének felkutatása, az esetleges rossz minták feloldása már sokkal inkább hoz gyümölcsöző végeredményt. Végső soron pedig saját magunk és szükségleteinek ismerete is kardinális, és ha ezzel nem összeegyeztethető semmilyen más módon a párunk gondolatvilága, akkor mindenki érdekében marad az elengedés.
