Májusban a párkapcsolatokra helyezzük a hangsúlyt. Ebben a hónapban ismét nemcsak a Kollektív Magazin szerkesztői, vendégszerzői járják körbe a témakört, hanem úgynevezett nagyköveteink is velünk tartanak. Ismerjétek meg őket, és azt, hogy mit jelent számukra a párkapcsolat, a szerelem.
Littai Fanni (Mezei Menyegző)
szertartásvezető
Az esküvők és ezáltal a szerelmes párok világába még 2010 környékén csöppentem bele a családunk esküvői helyszínként is üzemelő gyerektáborában. Az azóta eltelt években sok-sok pár legboldogabb „nagy napján” voltam jelen, segítettem széppé tenni a helyszínt dekorral, az élményt pedig meghitt szertartással. A Mezei Menyegző innen indult.
Szertartásvezetőként minden párnak igyekszem egyedi, róluk és még inkább nekik szóló szöveget írni. Hogy a beszédem igazán személyes lehessen, elsődleges, hogy megismerjem a házasuló pár kapcsolatának részleteit. A munkám során így rengeteg szerelmes pár sztorijába kapok betekintést. Tőlük tudom, hogy a szerelem nagyon sokféle lehet. Lehet lábremegtető, amikor összecsuklik a térded. Érezheted a pillangókat a hasadban, és azt is, hogy hevesebben dobog a szíved, összeszorul a tüdőd egy-egy lélegzetvételnél. Szerelem viszont az is, ha ezeket nem érzed, hanem azt érzed, hogy két lábbal, a lehető legstabilabban állsz a földön és biztonságban vagy. Hazaértél, otthon vagy másik mellett. Az is szerelem, ha őt jobban szereted magadnál is, de az is szerelem, ha végre magadat tudod mellette, általa igazán szeretni. A szerelem változik, szerintem egy-egy ember élete folyamán több verziót is megismer belőle. A fontos szerintem az, hogy az összes változatot tudjuk értékelni, és találjuk meg benne a boldogságunkat.
Jámbor Eszter (Szexsuli.hu)
a Szexsuli.hu ötletgazdája és készítője
Híradós riporterből lettem online újságíró, egy női magazin rovatvezetőjeként és magánemberként is szembesültem a problémával, hogy nagyon keveset tanulunk a szexről, felnőttkorunkban többnyire rosszul kommunikálunk róla, és egy csomó tévhit alapján akarunk „jól szexelni”. Közben meg nem tudunk jó és hiteles információkat találni a témáról magyarul, mert vagy nagyon bulvárosan vannak tálalva a szextémák a mainstream médiumokban vagy nagyon orvosi-fehérköpenyes az egész.
Így lett a szexsuli.hu. Egy olyan oldalt szerettem volna, ahol lehet úgy beszélgetni a szexről, a szexualitásról, mintha a barátaiddal dumálnál róla. A szexsuli.hu egy szexpozitív oldal, ami azt jelenti, hogy azt gondolom: a szex egy klassz dolog, amiről nem szégyen tanulni és élvezni, sőt.. Hiszek abban, hogy a szexualitás, a jó szex hozzátartozik az életünkhöz, a jó egészségünkhöz, és az Instán is szeretnék abban segíteni, hogy az emberek megtanulják, hogyan tudnának minél könnyebben, minél nyíltabban beszélni például a vágyaikról a partnerükkel, vagy megfelelően szégyenérzet nélkül felkészíteni rá a gyerekeiket.
Nálam a jó párkapcsolat és szerelem alapja, ha megvan a cinkosság a felek között. A cinkosság meg azt jelenti, hogy jókat szexelünk, bízunk egymásban, törődünk egymással, és nem „lustulunk el” egymás iránt.
Remélem, bízom benne, hogy ez a Szexsulin is látszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek jelentse ugyanazt a jó párkapcsolat, mint nekem. Inkább azt, hogy arra próbálom bíztatni a „szexsulisokat”, hogy kommunikáljanak, mindenképpen kommunikáljanak, akkor is, ha kellemetlen, ha ciki, mert nagyon szörnyű lehet évtizedeket eltölteni egymás mellett szeretet és szex nélkül.
Eged Enikő Katalin (Azzurro Velluto)
grafikus, illusztrátor
Budapesten élő grafikus és illusztrátor vagyok, és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzős hallgatója grafikusművész szakon. Nagyon szeretem az intuitív és absztrakt vizuális formanyelvet, ugyanakkor képregényeket is szeretek rajzolni, kicsit mindig attól függ, mihez van kedvem. Kedvenc témáim a csendéletek, állatok és a környezetünkben megjelenő különböző mintázatok. Több mint 4 éve dolgozom mintatervezőként, így a textilminták különösen foglalkoztatnak. Általában „fejben” rajzolok és képzelem el a kompozíciókat, színharmóniákat – néha hetekkel azelőtt találok ki valamit, hogy végre időm lenne rá, hogy meg is valósítsam, amit szeretnék. Egyszerre rengeteg ötletem van, aztán mikor végre van időm megrajzolni, a hangulatomat követem, hogy éppen melyiket is van kedvem elkészíteni. Többnyire digitálisan rajzolok, de nagyon szeretek festeni és olajpasztellal is dolgozni. Van egy művészeti projektem, melynek keretén belül a leszbikus szerelem és párkapcsolat közvetlen, sztereotípiáktól mentes ábrázolásán van a fő hangsúly, mivel ezek a kapcsolatok sokszor vannak szexualizálva a médiában és a pornóiparban – nem titkolt célom ezzel szembe menni, és egy egyenlő, nyitott koncepció mentén illusztrálni a nők közötti szerelmet.
Számomra a párkapcsolat és a szerelem elsősorban a kölcsönös bizalmat, biztonságot, egyenlőséget jelent, a társadalmi nemi szerepektől és elvárásoktól mentes kapcsolati dinamikát, nyílt és asszertív kommunikációt, lelki és testi kapcsolódást a másikhoz. Azt, hogy ismerem magamat annyira, hogy képes vagyok kommunikálni az igényeimet és a határaimat a párom felé, és ő is viszont. Hogy van egy közös kontextusunk, amit mi hozunk létre együtt, egy olyan közös mentális tér, ahol mindketten olyanok lehetünk amilyenek vagyunk, és nem a másik elvárásaihoz igazítjuk azt, amit csinálunk vagy ahogy gondolkozunk. A szerelem pedig – ugyanennek a sok jó dolognak az előérzete, mikor megérzed a másikban ezt a potenciált, hogy mi lehetünk >> ketten, együtt << egy család. A szerelem ennek az ígérete, aztán kettőnkön múlik, hogy közel engedjük egymást magunkhoz, hogy teszünk-e erőfeszítéseket azért, hogy jobban megismerjük magunkat a másik által – megismerés, szembenézés, traumafeldolgozás. A munkámban ez az érzés elég sokféle módon megjelenik – egyrészt a fentebb is említett oldalamon (Azzurro Velluto) ahol a leszbikus szerelem őszinte ábrázolása a fő tematika: kapcsolódás egymáshoz, hétköznapi szituációk, amikben otthonosan és biztonságban érzi magát az ember. Momentumokból, emlékekből szoktam építkezni, asszociatív módon. A kötődés és a biztonság (ami számomra a párkapcsolat alapja) azt gondolom úgy általában áthatja a képeim nagy részét – egyfajta otthonosság érzetét keltve.
Zaka Dóra (Relation-Ship)
tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár-és családterapeuta
Még mielőtt a pszichológusi hivatást választottam, azt hittem, gyerekekkel szeretnék és fogok dolgozni. Aztán egészen hamar rájöttem, hogy a velük való munka alapja a család. A család magja pedig a pár, a párkapcsolat. Hiszek benne, hogy mindkét fél akaratával, tudatos munkával és befektetett energiával, aktivitással a kapcsolatok jól működtethetők, és ezt szerencsére sok hozzám járó pár is visszaigazolja.
A munkanapjaim egy nagyobb hányadát töltöm azzal, hogy mások párkapcsolatával dolgozom. Mellette pedig aktívan jelen vagyok a sajátomban is, így mondhatni, hogy az életem jelentős része forog a téma körül. Az én szemléletemben egy párkapcsolat egy olyan biztos pont, amihez bármikor visszatérhetnek a felek, miközben egyébként kellő szabadság mellett tudják kibontakoztatni saját potenciáljukat is. Hiszek benne, hogy lehet egyszerre összetartozni és önmegvalósítani, a kettő – kellően nyílt kommunikáció és tisztázott szükségletek mellett – nem kell, hogy kizárja egymást. Gyakran épp ezeken dolgozunk párterápiában is, hogy a pár tagjaiban már megfogalmazódott igények bekerülhessenek a közös térbe és egy mindenki számára kielégítő, örömöt és biztonságot adó párkapcsolatot tudjanak fenntartani. Fontosnak tartom annak a gondolatnak a terjesztését is,hogy semelyik kapcsolat sem csak simán „jól működik”, hanem „jól működtetik” – vagyis mindannyian aktívan teszünk (vagy éppen nem teszünk) azért, hogy rendben legyen!
Hamarosan nagyköveteink tartalmait is olvashatjátok, kövess minket, hogy ne maradj le róluk!
