Mivel foglalkoztál, mielőtt önálló vállalkozásba kezdtél?
Online marketing fókuszú vállalkozásom indításához vezető út akkor kezdődött, mikor elhatároztam, hogy külföldön fogok tanulni és elhelyezkedni. Ez volt az egyik olyan meghatározó döntés az életemben, ami hozzájárult ahhoz, aki most vagyok és amit képviselek. Nem szeretném felnagyítani az élményt, hiszen rengetegen mennek külföldre szerencsét próbálni, viszont ez mindenkinek egy mérföldkő, úgy gondolom.
Ekkor vállaltam egy új életszakaszt tele lehetőséggel, kihívással, fejlődéssel, tanulással. Imádtam minden pillanatát, az impulzusokat, a lüktetést, azt hogy különböző helyzetekben próbálhattam ki magam. Ilyen volt a munka világa is. Minden egyes munkahelyem esélyt adott arra, hogy jobban megismerjem önmagamat, környezetemet, kettőnk kapcsolatát.
Tehát, amikor megkérdezik, hogy mivel foglalkoztam a vállalkozásom előtt, akkor nekem sose az jut eszembe, hogy egy igen jó marketing manager pozícióból léptem ki, hanem az, hogy egyetemistaként kitartóan szórólapoztam, majd molinót tartottam autók előtt piros lámpánál a legnagyobb hidegekben, ruhaboltokban hajtogattam és vizsgáltam, hogyan is működnek a belső folyamatok ruházati vállalatban, vendéglátás során kitanultam, hogyan is kell a másik féllel bánni. Ezek után jöhetett a szakmai gyakorlat egy reklámügynökségnél. Itt aztán belekóstolhattam a szakma minden finomságába. Innen az utam tovább vezetett egy céghez, ahol először rendezvényeket kellett menedzselnem és az egész marketing folyamatot koordinálnom. Majd magkaptam a marketing manager megnevezést, ekkor már szeretett csapatommal dolgozhattam együtt.
Miért döntöttél úgy, hogy hazaköltözöl Bécsből és itthon folytatod a munkát?
Egy ideje már érlelődött bennem a gondolat, mélyen elkezdett mocorogni valami. A végleges váltás elég hamar történt meg. Én is meglepődtem, hogy ilyen sebességgel, gond nélkül elintéztem kint mindent és pillanatok alatt Magyarországon voltam már. Ilyenkor az a bizonyos, megmagyarázhatatlan erő mozgat. Azt éreztem, amit kint célul tűztem ki, azt sikerült megvalósítanom, közben éreztem egy konstruktív elégedetlenséget azzal kapcsolatban, hogy én pici gyerkőcként nem teljesen ezt képzeltem el és az a vágy újra élni kezdett bennem. Igazából végig ott volt, de előbb tapasztalatot kellett gyűjtenem, hogy utána ezt a tudást használni tudjam és képes legyek az akkori körülményekhez képest magabiztosan mondani, hogy “Igen, ez lesz az én utam!” – és mivel sikeresen kipróbáltam magam alkalmazottként is, különböző pozíciókban, így nem maradt bennem az a bizonyos “mi lett volna, ha…“ érzés.
Hajtott a vágy, a segítségnyújtás, az értékadás gondolata, mások támogatása, az alkotás öröme, pont úgy, mint sok másik vállalkozót. Valamit létrehozni, amire igazán büszke lehetek. Ekkor már sejtettem, hogy amit én valójában szeretnék, ahhoz lépnem kell és a biztosat fel kell adnom a bizonytalanért egy kis időre. Az i-re a pontot egy pici történés tette fel, ami lehet másnak semmit se jelentene, de nekem nagyon sokat. Egyik munkatársam, Seldin, látta a kínlódásomat és ő mondta, hogy „Vivien, mi vesztenivalód van, itt mindig szeretettel várunk vissza, de próbáld meg.” Plusz, ezen a héten került elém az egyik kedvenc versem – Váci Mihály: Még nem elég – és ahogy a sorait olvastam elpityeredtem, egyszerűn éreztem a hívást.
Mi motivált abban, hogy saját vállalkozást indíts?
Motivációm az eddigi életutamból fakadt, a személyiségemből, a tapasztalataimból, a vágyaimból és a környezetemből. Mindig voltak jelek, hogy a szakmámmal, meglévő tudásommal más megközelítéssel tudok segíteni olyan embereknek, akikben ott a lehetőség, a tudás, az elhivatottság, a hajlandóság, de nincs meg a Hogyan, ezért elvesznek az információk közt, káosz uralkodik el és ez elnyeli őket, végül pedig lemondanak önmagukról, tehetségükről, álmaikról. Nekik szeretnék támogatást nyújtani a rend teremtésében. Tudtam azt, hogy több szeretnék lenni, mint egy marketinges… támogató barátnőként is igyekszem kísérni az ügyfeleim útját. Mert ez nem egyszerű, főleg, ha nem látjuk át a folyamatokat, nem tudjuk, hogy mit kellene csinálni… és ez volt a másik indokom. Számos alkalommal voltam úgy, hogy a rengeteg hasonló, de mégis picit más információ megzavart, hirtelen azt se tudtam mihez kezdjek és jó lett volna egy olyan ember, aki egyben látja a nagy képet, a lépéseket, a folyamatokat és aki támogatva vezet, figyel rám.
Láttam ismerősi körömben is a megvalósításban elakadásokat. Ott volt sok tehetséges, nagytudású ember, akik nem tudták eljuttatni az üzenetüket másokhoz és nem tudták összerakni a működő online rendszerüket. Nem volt jártasságuk a területen, így sokszor az is nehézség volt, hogy kihez forduljanak a kérdéseikkel.
Ezek hatására állt össze bennem a kép. Megálmodtam az ALL4U (mindent érted) rendszeremet, ami 4 pillérből áll: Gondolkodásmód, Márka, Marketing, Értékesítés. A folyamatok során a vállalkozók elsajátíthatják a megfelelő tudást, eszközöket, módszereket, amiket későbbiekben önállóan, magabiztosan is tudnak alkalmazni. Ezek azok az elengedhetetlen, egymásra épülő pillérek, amik biztosítják egy vállalkozás sikeres, eredményes online jelenlétét és ami által a vállalkozó fejlődni, tanulni tud, és képes lesz felszínre hozni a benne lévő potenciált. Együtt dolgozunk a sikerért, együtt alkotunk.
A siker szó hallatán mi jut eszedbe először?
Jelenleg a fejlődés és a felelősség. Eddigi utam során, ha csak a karrieremre gondolok, akkor értem el sikereket, mikor elegendő időt fordítottam önmagam fejlesztésére. Ahhoz, hogy fejlődni tudjak, többek között szükségem van őszinte önreflexióra. Így mondhatom, hogy folyamatosan fejlődő nő vagyok. Legjobb tudásom szerint igyekszem tanulni.
Úgy vélem, az apró lépések, amiket napi szinten megteszünk egy nagyobb vízió irányába, külön-külön is elkönyvelhetjük sikernek.
A siker számomra több formában is megjelenik:
Legyen az egy olyan nap, amikor az összes teendőmet kipipáltam, kellemesen töltöttem a hétvégét, tudtam nemet mondani, elkészítettem egy igazán finom ételt, elolvastam egy könyvet, eredményes együttműködést zártunk.
Szóval a siker, az örömteli pillanatok mellett számomra, a fejlődést, felelősséget, kudarcot, önismeretet, önreflexiót, kitartást, elköteleződést, megfelelő hozzáállást, haladó gondolkodásmódot, türelmet, bátorságot is jelent.
Mit gondolsz a személyes fejlődésről, mennyire tartod fontosnak, illetve a te életedben hogyan jelenik ez meg?
Talán az eddigi válaszok is jól mutatják, hogy a személyes fejlődésemnek igazán fontos szerepe van az életemben. Ehhez el kellett sajátítanom a fejlődő szemléletmódot. Mit is jelent? Fejlődésben gondolkodom, keresem a tudást, hajlandó vagyok tanulni, ami mélyebb megértéshez, nyugalomhoz, eredményekhez vezet. Úgy hiszem, ha bármilyen elakadásunk van vagy pozitív változásra vágyunk, akkor magunkkal kell kezdeni és azzal az életterületünkkel foglalkozni, ahol a legsürgetőbb a helyzet, aminek a javulása leginkább hat az aktuális állapotunkra és ezzel együtt az összes többi terület is elindul egy jobb irányba.
Azt érzem, hogy amikor magammal foglalkozom, de nem csak úgy felszínesen, hanem igazán, mélyen , őszintén, mikor dolgozom azokon a részeimen, amit szívesen a szőnyeg alá söpörnék, mikor valójában belenézek a tükörbe, akkor fejlődök igazán. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy hagyma, jól lehámozom a rétegeimet, hogy lássam mivel is van dolgom. Minden egyes ilyen alkalom után, egyre könnyebbé válok, felszabadít, egyre nagyobb megértéssel leszek önmagam és a világ felé, és jobban tudok reagálni helyzetekre.
Más-más eszközökkel, módszerekkel támogatom a fejlődésemet különböző területeken. Van egy nagy kedvencem, ami akkor segít, amikor elakadok. Egy számomra fontos hölgy adta ezt a tanácsot: “Amikor nem tudod, hogy mit kellene tenni, mi a következő lépés, mire lenne szükséged, akkor vegyél 2 széket, tedd egymással szembe és játszd el a benned zajló párbeszédet. Ülj az egyik székbe és kérdezz mentorként, majd ülj át a másikba és válaszolj mentoráltként.” Nagyon mókás tud lenni és olvasva, lehet hogy furán hangzik, de nekem bevált.
Jelenlegi tapasztalataimmal, tudásommal, megértésemmel ezeket gondolom a siker és fejlődés témakörről. Kíváncsian várom, hogy például 5 év múlva milyen választ fogok ezekre a kérdésekre adni.
Fényképeket készítette: Raveloson Judith
