Az Airbnb-t pörgetve tökéletes szállás után kutatva realizáltam magamban, mennyire ráfeszültem a témára. Esetemben mondjuk ez nem csak a szilveszterhez köthető, ha valamit a fejembe veszek, nehezen mondok le róla. Az év végével kapcsolatban pedig valahogy bennem volt, hogy csak valamit csináljunk, valahova menjünk, ne legyünk itthon. De számtalan nekifutás után, és többször több órányi keresgélést követőensem találtuk meg a minden szempontból megfelelő helyet. Végül arra jutottunk, lesz ami lesz, de ennyi pénzből inkább elmegyünk jövőre nyaralni, az jobban megéri.
Miért olyan fontos a szilveszter?
A pszichológusok szerint alapvető szükségletünk, hogy megéljük a dolgok befejezését, hogy meglegyen a lezárás érzése bennünk. Ha belegondolunk, szinte mindennek van egy végpontja az életünkben. Elballagunk, leérettségizünk, szakítunk, felmondunk, vagy éppen előléptetnek, és pontot teszünk a mondat végére. Valamilyen módon mindennek van egy kezdete és egy vége, ahogyan magának az életünknek is. Így nem meglepő talán, hogy zsigeri ösztön, és mintegy szükséglet, hogy az időnket is keretezzük és legyen benne egy év eleje és egy év vége.
Mindezekhez pedig rengeteg érzelem fűzödik. Ha rossz volt az adott év, akkor alig várjuk azt a bizonyos utolsó napot, mert hatalmas reményekkel gurítjuk le a pezsgőt, hogy a következő naptól majd minden más lesz. De a másik oldalon ugyanígy bizakodunk, ha az idei év jó volt akkor a következő is legalább ilyen jó legyen. Várjuk a végét, hogy számot vessünk, kiértékeljünk és elengedjünk.
Továbbá pedig maga az ünneplés rítusa évszázadok óta fontos részét képezi emberi létezésünknek. Támpontokat ad, olykor kapaszkodót, megnyugvást jelent. És bár az ünneplés módja, formája és háttere sokat változik, egy biztos: valami féle rituáléra, vagy mondhatjuk azt is, hogy rutinra szükségünk van. Egész egyszerűen mert ősidők óta belénk lett kódolva.
Biztos, hogy teljesen rá kell pörögnünk?
Az már egészen biztos, hogy ösztönös szükségünk van magára a lezárásra, az ünneplésre, az életünk egyes részeinek keretbe foglalására. De arra is, hogy ez mindenképpen adott formában történjen? Mi baj van azzal, ha csak otthon ülünk a szeretteinkkel és társasozunk?
Elárulom: semmi.
Lehet persze féktelenül bulizni, vagy százezreket elkölteni egy szuper szálláson, és ezzel nincs is semmi gond, egészen addig, amíg biztosan tudjuk, hogy ez az, ami boldoggá tesz minket. Viszont komolyabban belegondolva, ez mindösszesen csak egy nap, egy változás néhány számban. Ezzel nem a fontosságát szeretném kétségbevonni, csupán magamnak is jelezni, hogy nem dől össze a világ, ha egyáltalán semmi különös nem történik aznap. Vagy azt is mondhatnám, hogy úgy is különlegessé lehet tenni ezt az estét, ha nem utazunk hozzá 200 kilométert. Engedjük el, mit mondanak mások, vagy hogyan töltik ők ezt az estét. Figyeljünk kicsit befelé, és magunkat kérdezzük meg inkább, hogy mi mit szeretnénk csinálni aznap? Lehet, hogy a karácsonyi hajtás pont elég izgalommal jár, és szilveszterre már csak nyugalomra vágyunk. Adjuk meg ezt magunknak.
