A nemrég nyílt múzeum a belváros szívében található, az óriáskeréktől mindössze 3 perc sétára. Már az előtérben elkapja az embert a retro hangulat, vagy éppen a nosztalgia, kortól függően. A büfé asztalai mellett égszínkék trabi, a pultban kakas nyalóka, limó por és ischler, a lelki szemeim előtt pedig már meg is jelent a kép, hogyan fogyasztották mindezeket a szüleim tiniként.
Aztán beléptünk a retro csodaországba, ahol első körben a kommunizmus hozadékaival találkozhattunk, ami bevallom egy picit talán túl nagy hangsúlyt kapott, de azért érdekes volt. Meg a reprezentáció is. Panelházakra hajazó szekrények kis ajtajait nyitogathattuk, ha kíváncsiak voltunk egy-egy akkori használati tárgyra, miközben egyébként izgalmas kvízeket is kitölthettünk. Vicces volt látni a különböző korosztályok megjelenését. Ahogyan a 20 éves kishúgom az érettségire való tanulás emlékeiben kutatta a válaszokat, amíg anyumék meg a megélt tapasztalataikból keresgéltek.
Az igazán izgalmas részek pedig ezután következtek:oldschool autók és motorok, egy hajdani híradó stúdiója, majd egy szocreál panellakás belseje. Elképesztően interaktív volt minden, és azt hiszem ez a legnagyobb erőssége a kiállításnak. Hogy ott állsz a konyhában, amilyenben a mamád főzött évekig, és belenézhetsz lényegében a hűtőjébe. Az apró részletekig minden be van rendezve, szóval tényleg olyan mintha valamiféle időkapszulába csöppentél volna. A nappaliban ott van a teljes falat borító vízeséses fotó, amihez hasonló a nagyszüleimnél is volt. A kis csipketerítők, üveg és porcelán csecsebcsék és a flamingó virág, amik mind annyira tipikus elemei voltak az akkori lakásoknak.
Továbbá amitől egy picit személyes lehet a múzeumi túránk vége, hogy találunk régi telefonfülkéket is az alsó szinten, és itt vannak kihelyezve telefonkönyvek. Ezekben megtalálhatjuk rokonainkat, szeretteinket a múltból, ami egy pillanatra közel hozhatja őket újra. Mi ezért is szerettük volna elhozni anyunkat, mert ott van hajdani apukája az egyik könyvben, egykori telefonszámával együtt, és ez valahogy amolyan libabőrös kedves érzés.
Ezeken túl pedig láthatunk régi játékokat, és az űrkutatás akkori eredményeivel is találkozhatunk, valamint egy rendőrautót is kipróbálhatunk. Mindent persze nem árulhatok el, de azt megsúghatom, hogy még további érdekességek is várnak a három szintes múzeumban!
Ha mindezek pedig téged is felcsigáztak és szívesen belépnél ebbe a világba, akkor biztatlak rá, hogy lesd meg a Retro Élményközpontot, szerintem nem fogod megbánni!
