Kelemen Alíz írása
Lékai-Kiss Ramónával 365 napos vásárlásmentes kihívásáról, a nagypapája köntösét viselő Hajós Andrással pedig a ruhaadományozásról beszélgetett csatornáján.
A celebek mellett azonban elrettentő számokkal is találkozhatunk Anita blogján, miszerint csak az Egyesült Államokban 11 millió tonna textilt dobnak ki évente, ami nagyjából 33 kg, azaz 2 dugig pakolt zsák ruhát jelent fejenként.
A kezdetekről szeretnélek kérdezni először. Hogyan ismerkedtél meg magával a fenntartható divattal, mint fogalom? Mik voltak az első lépcsőfokai annak, hogy aztán ilyen szerves részét képezze mindennapjaidnak?
A MOME-n másoddiplomáztam 2017-ben design- és művészetmenedzsment szakon. Itt ismerkedtem meg a fogalommal, előtte különösképpen nem foglalkoztam vele. A televíziós munkáim során nem merült fel, de aztán a diplomamunkámat a felelősségteljes divat témájában írtam. Ekkor kezdtem el interjúkat készíteni magyar tervezőkkel, illetve kutatni a témában, akkor még főként nemzetközi szakirodalmak segítségével.
Mitől lesz valami fenntartható?
A fenntarthatóság alapvetően több összetevőből áll. Az alapanyagok mellett nagyon fontos az etikusság, vagyis a ruhák elkészítésének körülményei; másrészt pedig, hogy minél inkább helyben készüljenek a termékek.
Egyre többen kedvelik a second-hand ruhákat, sokan vásárolnak turkálókban. Milyen alternatív megoldásokat tudnál javasolni emellett? Hogyan lehet a ruhatárunk minél fenntarthatóbb?
Először is mindenkinek fontos megismerkednie azzal, hogy neki mi áll jól. A tudatosság az alapja a fenntartható ruhatárnak. Erre vannak különféle praktikák, el lehet menni színtanácsadásra, alkatelemzésre. Én is nemrég voltam színtanácsadáson és nagyon hasznos. Ha tisztában vagyunk vele, hogy mi áll jól, nem fogunk annyi felesleges ruhát beszerezni. Fontos, hogy jól kombinálható darabokat válasszunk és igyekezzünk hosszú távú befektetésként gondolni ruháinkra, hiszen egy drágább, minőségibb ruhadarab valószínűleg hosszabb ideig fog szolgálni. A legnagyobb probléma viszont általában szerintem a mennyiséggel van és ez az, amire a legegyszerűbben oda lehet figyelni. Ne vásároljunk meg valamit csak azért, mert le van árazva!
Az alapanyagok tekintetében mire érdemes odafigyelnünk?
Az ökotextilek manapság egyre elterjedtebbek, most már a fast fashion boltokban is sokszor próbálnak figyelni arra, hogy újrahasznosított legyen az anyag, vagy például biopamutból készüljön. Az anyagokat tekintve már ott elkezdődik a folyamat, ahogyan termesztik a növényt, például a gyapotot, ami aztán egy pamutpólóhoz kell. Fontos, hogy mennyi vizet, milyen vegyszereket használnak, illetve azoknak milyen hatása van a környezetre és mennyire fizetik meg azokat a dolgozókat, akik a gyapotföldeken dolgoznak. Persze nem elvárható egy hétköznapi embertől, hogy ennyire visszabontsa ezt az ellátási rendszert és a folyamatot, de vannak olyan minősítések, például a GOTS és az OEKO-TEX, amik a címkéken olvashatók. Ezek azt jelzik a fogyasztók számára, hogy egyel jobb döntést hoztak a vásárláskor.
Népszerű témának számít ma már a fenntarthatóság? Mennyire képezi részét a köztudatnak? Foglalkozunk vele eleget szerinted?
Szerintem az élelmiszerek tekintetében sokkal többet foglalkozunk vele, mint a divat kapcsán. Viszont egyre többeket érdekel a téma, ezt az én közösségemen is észreveszem. Sok visszajelzést kapok arra vonatkozóan, hogy mennyire megváltoztatta a gondolkodásukat akár az én oldalam, akár más ezzel a témával foglalkozó oldal. A divat a világ második legszennyezőbb iparága, úgyhogy ezzel gyakorlatilag muszáj foglalkozni.
Hogyan indult a Ruhastory? Kizárólag Youtube csatornában gondolkodtatok, vagy esetleg szóba jött a TV műsor lehetősége is?
A Youtube csatorna hobbiként indult, szerettem volna a MOME-n szerzett tudást átadni. Eleinte én finanszíroztam a videók gyártási költségét, de most már sikerült szponzorokat találni, akiket érdekel ez a téma. Egy TV műsor sajnos nagyon költséges lenne, de én hiszek abban, hogy online is el lehet érni szélesebb rétegeket. Nemrég töltöttem fel például az egyik Ruhastory epizód rövid trailerét a TikTok-ra és néhány nap alatt több tízezren nézték meg a videót. Éppen Lékai-Kiss Ramóna mesél benne egy kihívásról, aminek lényege, hogy egy évig nem vásárol új ruhákat. Ha a több ezer emberből csak párszáz elgondolkodik az ötleten, az már nagyon jó és már megérte ezt a felületet is használni.
Melyik volt számodra a legemlékezetesebb Ruhastory epizód?
Nagyon sok van, nehéz kiemelni egyet. Az elsők között forgattunk Hajós Andrással, aki szociológus is és a nagypapája köntösét viselve nagyon sok fontos dolgot mondott el a témában. A saját szórakoztató stílusában osztotta meg véleményét a ruhaadományozásról és a ruhajavításról is.
Téged mindig is a kommunikáció szempontjából foglalkoztatott a divat, vagy esetleg tervezői ambíciód is voltak/vannak?
Kislánykoromban divattervező szerettem volna lenni, de aztán úgy alakult, hogy inkább a kommunikáció és az újságírás felé haladtam. Úgy érzem viszont, hogy a Ruhastory csatornán, illetve blogon keresztül a gyermekkori álmomat összeköthetem azzal, amivel egyébként is foglalkozom.
Ha már ruhák és divat… van kedvenc ruhadarabod? Valami, ami nagyon közel áll a szívedhez?
Igen, sok van, de ha ki kellene emelni, a nagymamám egy-két ruhadarabját mondanám. Van egy kendője, amit az utóbbi időben többször hordtam. Szeretem beépíteni a ruhatáramba, mert ilyenkor rá gondolok és kedves emlékek fűznek hozzá. Illetve Tomcsányi Dórinak is vannak olyan munkái, amik gyermekkori emlékeket hoznak elő belőlem. Például az egyik kedvencem egy csíkos ruha, ami a nagyszüleim nyári konyhájában lévő színes szalagfüggönyre emlékeztet. Szerintem nagyon jó, ha a ruháknak van valami története, sztorija, éppen ez az alapvető kiindulási pont az oldalammal kapcsolatban is. Hiszen, ha a ruháinknak története van és emlékezünk valamire, ha rájuk nézünk, akkor biztosan megbecsüljük őket és sokkal jobban vigyázunk rájuk.
A cikk szerzője Kelemen Alíz, az ELTE BTK egyik tanulója. A Divatkommunikáció kurzus keretein belül Kudron Anna (Pinkponilo stúdió) csoportvezetővel a diákok a fenntartható divat témájával foglalkoztak a 2022 tavaszi szemeszterben. Cikksorozatunk során bemutatjuk nektek a munkáikat. A kurzus a Média Intézet által valósult meg.
