Hogy indult annak idején a Butterfly Effect Podcast?
Hanna: Két éve indítottuk a podcastet, most pedig már a harmadik évadnál tartunk. Azt mindig is éreztük, hogy szeretnénk valamit közösen alkotni. Ez egy ilyen mélyről jövő érzés volt. Fiatal korunk ellenére elmondhatjuk, hogy nagyjából 15 éve foglalkozunk az önfejlesztés területével. Akármennyire is furcsa 26 évesen ezt mondani, de tényleg rengeteg tapasztalat van a hátunk mögött. Úgy gondoltuk, hogy készek vagyunk ezt megosztani, és szeretnénk belőle adni másoknak is. Illetve egy olyan közösség megalkotására vágytunk, ahol mindenki önmaga lehet, és tud hozzá hasonló emberekhez kapcsolódni. Ehhez szerettünk volna egy csatornát nyújtani.
Először próbálkoztunk bloggal, meg vloggal is, kerestük az utunkat. Végül jött maga a podcast ötlete, úgy éreztük ez lesz az a csatorna, amin keresztül a leginkább át tudjuk adni, amit szerettünk volna. Aztán ki tudja, hova sodor még az élet, vannak terveink a jövőre nézve, de az biztos, hogy minden kiindulópontja a podcast.
A podcast hallgatójaként abszolút azt lehet érezni rajtatok testvérekként, hogy nagyon jó a kapcsolatotok egymással. Ez mindig így volt, gyerekkorotoktól kezdve?
Hanna: Alapvetően kiskorunkban nyilván köztünk is voltak konfliktusok, már csak a négy év korkülönbség miatt is. Viszont nagyon hamar elkezdtünk összenőni, ami a sportnak is köszönhető. Mindketten versenyszerűen ugróköteleztünk, ugyanaz volt a hobbink, illetve gyakorlatilag az életünk is, így sok mindenben tudtunk kapcsolódni. Egy csapatba is kerültünk végül, ezért már egészen hamar megtanultunk egy közös célért küzdeni. Illetve a sors úgy hozta, hogy alapvetően a személyiségünk is nagyon durván hasonló. Mindketten bakok vagyunk egyébként és szinte mintha ikertestvérek lennénk.
Testvérekként építetek egy “bizniszt”. Azt mondod a sport miatt hamar megtanultatok együtt dolgozni. De hogyan élitek meg a közös munka kihívásait a jelenben? Hisz sok testvér esetén ez nehezített pálya lenne, veszekedésekkel, akár rivalizálással tarkítva.
Flóra: Szerintem amiatt az életszemlélet miatt amivel rendelkezünk, -hogy mennyire fontos energiákban működni-, ezek miatt teljesen másképp tudunk ránézni ezekre a kihívásokra. Említed a rivalizálást, szerintem közöttünk ilyen például sosem volt, mert igyekszünk kívülről ránézni a problémákra, van egyfajta tudatosság bennünk. Tényleg próbálunk úgy élni, amiről a podcastben is beszélünk és abszolút szeretet energiában működni. Hisszük, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Illetve az őszinte kommunikációban is. Ha bármelyikünk érez egyfajta súrlódást vagy ilyesmit, akkor azt rögtön megbeszéljük. Nem szokott olyan lenni, hogy később derül csak ki, vagy elnyomjuk magunkban. Ez egy egyezség közöttünk, hogy mindig őszintén, tisztán fogunk kommunikálni.
Hanna: Abszolút. Én talán csak annyit tennék még hozzá, hogy ami ehhez nagy mértékben hozzájárul, vagy segít, az a tisztelet. Van egy nagyon mélyről jövő tisztelet szerintem mindkettőnkben a másik felé. Ezáltal az esetleges más véleményt – ami okozhat súrlódást – vagy más nézőpontot is tiszteljük, meg magát az embert is. Ennélfogva szerintem nagyon könnyedén tudunk megoldani problémákat, áthidalni kihívásokat.
Szerintetek az, hogy ti ennyire jó kapcsolatot ápoltok testvérekként, mennyire függ a szüleitektől, a neveléstől?
Hanna: Biztos, hogy ezt nagyon nagy százalékban otthonról hozzuk, illetve a szemléletmódunk gyökere is ez. Ami abból a szempontból is zseniális, hogy a szüleinkkel együtt fejlődünk. Mindent meg tudunk beszélni, ami nagyon jó. És én azt gondolom, hogy óriási mértékben hozzátesz a nevelés, neveltetés mindehhez. Mindemellett, én pont erről hallgattam egy podcast epizódot, amiben azt vitatták, hogy a mindset, azaz a gondolkodásmód, az privilégium-e avagy sem. A beszélgetésben végülis arra jutottak, hogy valószínűleg nem (csak), mert ez döntések, választások sorozatának eredménye is. És én is valahol ezt érzem. Hogy óriási szerepe van annak, hogy ki milyen neveltetésben részesül, milyen körülmények közül érkezik, vagy milyen megpróbáltatásokon megy keresztül. De én hiszek abban is, hogy az egyéni, saját választásaink és döntéseink eredménye is az, hogy például egy kapcsolatban hogyan tudunk létezni. Szóval, hogy valahol a kettőnek a kombinációjából jön ez létre.
Flóra: Abszolút egyet tudok ezzel érteni. A gyökere az itthonról jön és egyébként pedig döntések sorozata tényleg. Hozta ezt a sport, utána ahogyan hozzáálltunk a karrierhez, az élethez. Minden úgymond épült egymásra.
Egyénenként milyen a kapcsolatotok saját magatokkal most ebben a pillanatban?
Hanna: Én tökre azt érzem, hogy most egy nagy fejlődésen megyek keresztül és egészen közel érzem magamat önmagamhoz, és hogy ez még közelebb is lesz hamarosan. Jól vagyok, úton vagyok.
Flóra: Én is azt érzem, hogy úton vagyok, szerintem mind úton vagyunk, és hogy ha visszanézek mondjuk a három évvel ezelőtti önmagamra, akkor most sokkal nagyobb tiszteletet, szeretetet érzek saját magam iránt, mint akkor. Sokat fejlődtem abban, hogy mennyire látom az értékeimet és az erősségeimet és ezzel tudatosan foglalkozom. És azt érzem, hogy most éppen azon az úton vagyok, hogy a hitemet saját magamban és az erőmben egyre inkább erősítsem.
Mit tanácsolnátok az olvasóinknak, hogy javíthatnak azon, ahogy magukhoz állnak, hogy nekik is jobb kapcsolatuk legyen önmagukkal?
Flóra: Én elsőként azt mondanám, hogy alakíts ki egy énidő blokkot a hetedben vagy napodban, amikor leülsz magaddal beszélgetni. Gondold végig, hogy mi az, amit elhiszel magaddal kapcsolatban. Szerintem innen indul ki az önszeretet és a kapcsolat magunkkal. Tegyük fel a kérdést, hogy milyen az önképünk, milyennek látjuk a személyiségünket. Számomra nagyon hasznos, ha ezt le is írom, látom magam előtt, ezáltal szembesülök vele. Szóval írd le te is a negatívumokat, de a pozitívumokat is! Ha erre így rá tudunk nézni többször, akkor azt is látjuk majd, mi az amin változtatni szeretnénk. Amint elkezded figyelni magad, hogy hogyan fejezed ki a szeretetet vagy miként reagálsz szituációkra, úgy kerülsz egyre közelebb magadhoz. Legyél bátor és merj őszinte lenni magaddal. De ez ne egy kényszeres feladat legyen, hanem inkább afféle kíváncsiságtól vezérelt dolog, hogy ki vagyok én, mi a csomagom, és hova szeretnék eljutni.
Hanna: Én azt tenném hozzá ehhez, hogy fontos a tér és az idő megadása saját magunknak. Mert szerintem sokan ezt az utolsó helyre tesszük, és nem priorizáljuk eléggé magunkat. Van a munka, a kötelezettségek, a család, a barátok és csak mindezek után jövünk mi. Ez kezd mostanában változni, de még mindig nagyon általános jelenség. És amiket Flóra mondott, azokra tényleg akkor tudunk igazán fókuszálni, ha megteremtjük hozzá az időt, a lehetőséget.
Mert amikor folyamatos a pörgés, állandóan programok vannak, ezáltal impulzusok érnek, akkor sokkal lassabban tudnak fejlődési folyamatok megérkezni az életünkbe. Hisz nincsen időnk feldolgozni a történéseket, ha mindig jön a következő meg a következő. Ez összefügg a határhúzással is. Fontos tisztában lennünk a saját határainkkal, hogy igenis tudjuk azt mondani, hogy ezen a hétvégén most nem találkozom senkivel, hanem magammal leszek és pont. És itt jön be az a bizonyos bátorság, hogy egyáltalán merjünk magunkkal lenni. Mert az egyetlen ember, aki egész életedben biztos, hogy veled lesz, az te saját magad vagy. Tudd, hogy érdemes magadat megismerni és jó kapcsolatot kialakítani. Úgyhogy talán ez lenne a nulladik lépés. Hogy el tudjam dönteni, hogy magammal akarok lenni, és megadom az időt, hogy erre lehetőségem legyen.
Flóra: Még hozzátennék egy gondolatot. Én azt tapasztaltam mostanában, hogy tényleg egyre több szó esik arról, hogy mennyire jó az egyedüllét. Az, hogy énidőt tartsunk, és ezt mi is abszolút támogatjuk, mert nagyon fontos. Mindemellett viszont azt is megtapasztaltam, hogy a közösségnek szintén nagy ereje van abban, hogy te kapcsolódj magadhoz. Az önszeretet és az önmagadhoz való kapcsolódást nem feltétlenül csak úgy tudod elérni, hogy ha egyes-egyedül vagy egy szobában, hanem a jó emberek is hozzák.
Tapasztaltam, hogy mikor ilyen közegben vagyok – és mi is ezen vagyunk, hogy ilyen közeget építsünk – akkor is jönnek a felismerések és a gondolatok magammal kapcsolatban. Az ember nem véletlenül társas lény, és ha jó emberek között vagyunk akkor az is hozzá tud tenni ehhez a dologhoz. Viszont itt fontos azt is megemlíteni, hogy akkor tudsz emelni másokat és adni másoknak, hogy ha a te energiaszinted is meg tud maradni valahol, és nem kvázi táplálod a negatív energiát. Ezért lényeges, hogy milyen emberek vesznek körbe.
Hanna te Kolumbiában élsz, mesélsz picit arról, hogy külföldiként mennyire volt könnyű vagy nehéz kapcsolódni az emberekhez egy egészen más kultúrában?
Hanna: Ez egy nagyon aktuális kérdés, mert alapvetően azt érzem, hogy erre olyan fél év múlva tudnék igazából válaszolni. Másfél évet töltöttem itt egyhuzamban, majd hazamentem három hónapra és most jöttem vissza. Az az első másfél év viszont abszolút arról szólt, hogy én megtaláljam itt a helyemet. Hogy én kapcsolódjak saját magamhoz egy idegen helyen és rájöjjek arra, egyáltalán szeretek-e itt lenni, milyen szükségleteim vannak, és beilleszkedjek. Fontos volt, hogy hogy érzem magam, illetve, hogy jól legyek magammal egy idegen helyen. Ezekre fókuszáltam.
És most érkeztem el arra a pontra, hogy már szívesen nyitok mások felé. Most jött meg erre az igényem. Flórával mi hiszünk egyébként abban, hogy minden energia, és mi teremtjük meg a valóságunkat. A nyár folyamán sokszor feltették nekem ugyanezt a kérdést, és mindenkinek mondtam, hogy most állok készen arra, hogy megérkezzenek az emberi kapcsolatok itt is az életembe. Aztán két héttel ezelőtt visszajöttem és félelmetes mennyire megindult ez a dolog. Olyan embereket ismertem meg, olyan zseniális beszélgetések alakultak ki, a legváratlanabb módokon, hogy hihetetlen. Tényleg nagyon igaz az, hogy a szavaiddal teremtesz, most ezt tapasztalom. Megérkeznek az emberek az életembe.
Biztos vannak olyan kultúrák, ahol nehezebb kapcsolódni, de én hiszek abban, hogy mi vagyunk a mag. És ha te nyitottan és azzal a szándékkal állsz hozzá, hogy te szeretnél emberi kapcsolatokat kialakítani, szeretnél megismerni másokat, érdeklődő vagy, figyelmes és kíváncsi, akkor működni fog és kialakulnak ezek az emberi kapcsolatok.
Hanna te pedig januártól New Yorkban fogsz tanulni, igaz? Milyen gondolatok keringenek benned, hogyan viszonyulsz az új emberekkel való kapcsolódáshoz a te utadon?
Flóra: lyen szempontból is zseniális, hogy van egy nővérem, aki megtapasztalt már sok mindent, mert így abszolút nyugodtságot érzek. Hanna is került már, illetve éppen most is hasonló szituációban van, így ő egy példa előttem. Én meg kíváncsi vagyok és nyitott, valamint igyekszem elvárások nélkül elindulni ezen az úton. Nincsenek bennem elvárások. Inkább tényleg kíváncsian várom, hogy fogok ilyen helyzetben működni. Azért is mert abszolút tudatosan alkalmazom azt, hogy megfigyelő is vagyok az életemben, és figyelem magamat, hogyan kezelem az ilyen szituációkat. Úgyhogy érdeklődve várom, hogy az önszeretetem, a magammal való kapcsolatom hogy fog ott működni, miközben másokkal kapcsolódom. Szerintem ha az ember nyitott és derűsen várja azt, ami előtte áll, és nem pedig a félelmeket táplálja, akkor jó dolgok fognak történni és jó kapcsolódások.
Végül pedig arra lennék kíváncsi, hogy számotokra mi a legfontosabb dolog a másokkal való kapcsolódásban, kapcsolat kialakításban?
Flóra: Én a szándékot mondanám. Hogy milyen szándékkal állsz hozzá, és mit érzel a másik oldalon. Mivel ez is energia, így érezzük, hogy az milyen. Szóval én azt tartanám fontosnak, hogy azzal tisztában legyünk, hogy az jó legyen és tiszta.
Hanna: Akkor lehet egy ilyen kombó választ adunk erre, mert én is abszolút egyetértek ezzel, és ha ez megvan, akkor jön az őszinte kommunikáció. És ennek mindkét része nagyon fontos, maga az őszinteség és egyáltalán a kommunikáció megléte is. Ezt az édesanyukánktól tanultuk még bébi korunktól kezdve, hogy mindent meg lehet oldani, mindent el lehet intézni, mindent meg lehet beszélni, ha nyugodtan, higgadtan, őszintén kommunikálunk. És ha tiszta a szándékunk. Szóval ennek a háromnak az egysége, szándék-őszinteség-kommunikáció szerintem minden emberi kapcsolatot képes elképesztő stabillá tenni.
A Butterfly Effect Podcast Instagram oldala.
A Butterfly Effect Podcast legújabb része.
A fotókat a lányok édesapja, Dr. Bánhegyi Péter készítette.
