De segítség lehet a tudás, ha a lenti panaszok együtt és egy időben jelentkeznek, hogy még aznap házi vagy ügyeletes gyermekorvoshoz forduljunk. Nem várjuk meg a holnapi rendelési időt, főleg nem azt, míg mi a saját orvosunk visszatér a szabadságáról, vagy míg tudunk gondoskodni a másik gyermekünk felügyeletéről…
MIKOR KEZDJÜNK GYANAKODNI?
▼ SOKAT KEZD INNI
A kulcs abban rejlik, hogy a megszokottnál iszik többet óvodás vagy iskoláskorú gyermekünk. Akár naponta 3-4 liternyi folyadék is lecsúszik. Ahogyan leteszi a poharat, szinte azonnal újra szomjas. Csecsemőnknél is ezt tapasztaljuk: ha anyatejesen tápláljuk, „újra és újra kétségbe esetten követeli a szoptatást, bár én úgy látom, korábban ennyi szopott mennyiség után órákig béke volt.” Vagy éppen tápszerből, vízből, teából, gyümölcsléből nem tudjuk elégszer kínálni.
▼ SOKAT PISIL
Itt is az lehet segítségünkre a felismerésben, hogy szinte egyik napról a másikra változnak meg a gyermek szokásai. Az óvodás, iskolás napközben szinte állandóan vécére jár, foglalkozások, tanórák alatt szintén ki kell kéredzkednie. És egy olyan program, melyet korábban zökkenőmentesen tudtunk lebonyolítani, például bevásárlás, játszóterezés, edzés, most nehézség, hiszen a gyereknek nagyon hamar, ismét és ismét újra ki kell mennie a mosdóba. „A fiam éjszaka is felkelt pisilni, míg ez korábban nem volt jellemző, akkor sem, amikor elkezdett a biliről a vécére átszokni.” Már szobatiszta kisdedünk újra bepisil, vagy észrevesszük, napközben elcsöppen a vizelete. A kisbaba pelenkája elnehezül a nagy mennyiségű vizelettől, több fogy belőle a szokásosnál, rendre eláztatja a rugdalózót, a kiságy matracát, az autósülést, a babakocsit.
▼FARKASÉTVÁGY MELLETT FOGY
Mindig éhes. A nagyobb gyerekek többsége maga fogalmazza meg, ez az éhségérzet „oly parancsoló, hogy nem tudok másra figyelni, másra gondolni”, és nem tud várni a szünetig, a következő étkezésig, vagy amíg haza érünk, ennie kell. S miközben egyre több evéssel próbálja ezt a folyamatos, kínzó éhséget csillapítani, mégis fogyni kezd. Szülők számolnak be arról, hogy az érintett gyermekek tíz nap alatt akár 2-3 ruhamértet is fogytak. Hogy csecsemőjüknek nem tudtak annyi anyatejet, tápszert adni, hogy kellő ideig elegendő legyen, hogy szinte sohasem látták már azt a jóllakottságában ellazuló babát, melyet korábban igen – mindeközben a gyermek súlygörbéje átment zuhanórepülésbe.
▼ FÁRADT, ALUSZÉKONY – LÁTSZÓLAG MINDEN OK NÉLKÜL
Az örökmozgó kisgyermekünket, az energikus, még sportoló iskolásunkat is folyamatosan fáradtnak, kimerültnek látjuk. Ő maga is mondogatja, „olyan gyenge vagyok”. A legkisebb fizikai aktivitás, mely korábban meg sem kottyant neki, most annyira lemeríti, hogy akár le is kell feküdnie. A legváratlanabb vagy tőle teljesen szokatlan időpontokban, napszakokban elbóbiskol, elalszik. Az iskolai teljesítménye romlik. Csecsemőknél is megfigyelhető az aluszékonyság, s az a baba, aki már igényelte a foglalkozást, boldogan kommunikált, szinte csak szunyókál egész nap, túl csendessé válik.
Ha a tüneteket csupán önmagukban nézzük, az csapda is lehet, és elterelheti gyanúnkat. Különösen, ha racionálisan megmagyarázhatónak tartjuk azokat, „persze, hogy sokat iszik, hiszen kánikula van, én is több folyadékot fogyasztok, mint máskor.” „Naná, hogy állandóan pisilnie kell, hiszen egész nap iszik.” Vagy éppen felfázásra, húgyúti gyulladásra kezdünk el gyanakodni.
MIÉRT NEHEZEBB FELISMERNÜNK, MINT A TÖBBI BETEGSÉGET?
A gyermekkori cukorbetegség tünetei nem specifikusak, bár a fenti panaszok együtt, egy időben jelentkezése egyértelművé teheti, hogy lépnünk kell, azonnal, orvoshoz kell fordulnunk, azonnal. S az a tény szintén nem játszik a kezünkre a korai felismerésben, hogy információink többnyire a 2-es típusú, azaz a felnőttkori cukorbetegségről vannak, és ez szintén tévútra vihet, elaltathatja gyanakvásunkat: cukorbeteg a gyerek. Pedig a kettő nem azonos, így nagyon nem mindegy, hogy melyik típusú cukorbetegségről van szó: okai, tünetei, lefolyása nagyon eltérő a két fajtának.
▼ A 2-ES TÍPUSÚ, FELNŐTTKORI DIABÉTESZ
Idősebb korban alakul ki. Hajlamosító tényezői, rizikófaktorai az életmódban keresendők: a túlzott, a napi energiaigényt jóval meghaladó szénhidrátbevitel, a túlsúly és az ehhez csatlakozó mozgásszegény életvitel.
▼ AZ 1-ES TÍPUSÚ, GYERMEK- ÉS FIATALKORI DIABÁTESZ
Csecsemőkortól fiatal felnőttkorig kezdődhet. Semmilyen összefüggésben nincsen az érintett gyermek életmódjával! Tehát korszerűen táplálkozó, ideális testsúlyú, rendszeresen sportoló gyermekeknél is előfordulhat.
És még egy tévhit, melyet el kell oszlatnunk: ugyan az 1-es típusú cukorbetegségnél ismernek genetikai faktorokat, ennek ellenére többségükben olyan gyermekek válnak diabéteszessé, akiknek családjában, rokonságában korábban nem fordult elő a betegség.
Akkor mi okozza a gyermekkori cukorbetegséget?
Az 1-es típusú diabétesz bizonyítottan autoimmun-betegség. Védekező rendszerünk úgy van kódolva, hogy fő feladata megkülönböztetni a saját és az idegen, betolakodó sejteket, anyagokat. Ha kórokozó vagy idegentest kerül a szervezetünkbe, immunrendszerünk felismeri őket, hadrendbe áll, és olyan sejteket, anyagokat termel, melyek elpusztítják őket, óvva ezzel egészségünket. Autoimmun-betegségről akkor beszélünk, ha e felismerésben zavar támad: a védekező rendszer a saját szervezet sejtjei ellen kezd ellenanyagot termelni. A gyermekkori cukorbetegségben az immunrendszer a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit pusztítja el. Az inzulin – a szénhidrát-anyagcserénket szabályozó legfontosabb hormon – hiányában alakul ki a diabétesz.
DE MIÉRT EZ A NAGY SIETSÉG?
Ahogyan már beszéltünk róla, ha az 1-es típusú cukorbetegség tünetei együttesen jelentkeznek: a gyermek sokat iszik, sokat pisil, farkasétvágya ellenére fogy, és mindehhez még rendkívül fáradékony, nem várhatunk másnapig, még aznap orvoshoz kell fordulnunk. A megtévesztően ártalmatlannak és enyhének tűnő tünetek ugyanis csecsemőknél, kisdedeknél és óvodásoknál egy-két héten belül, az iskoláskorosztálynál pedig egy hónapon belül súlyos tünetekbe fordulnak. Ezek:
▼ hasfájás
▼ hányás
▼ gyakori, mély ki- és belégzés, úgy nevezett Kussmaul-légzés
▼ kiszáradás
▼ tudatzavar
▼ kóma
Szembe kell néznünk a ténnyel: a gyermekkori cukorbetegség azonnal kórházi terápia nélkül végzetes lehet!
Tehát késlekedésnek nincs helye!
Itt kell beszélnünk két további, korán jelentkező mérhető eltérésről, amely a panaszok kórtani hátterében áll. Arról, hogy cukorbetegségben megemelkedik a vércukorszint és vizeletben megjelenik a cukor. Ha van lehetőségünk ezeket tesztelni, hasznos lehet, de ha nincs, és a tünetek felkeltik a gyanút, nem szabad késlekedni, még aznap orvoshoz kell fordulni.
Vércukorszint mérése otthon
Ujjbegyes vércukormérővel mérhetjük a vércukrot reggel, éhgyomorra vagy étkezést követően 1,5-2 órával. Az eszközt gyógyszertárban vény nélkül megvásárolhatjuk. A mérés előtt szappanos, bő, meleg vízzel mossuk meg a gyermek kezét. A vércukorszintet millimol/liter (mmol/l) mértékegységben adják meg, az eszközök is ezt az értéket mutatják.
▼ éhgyomorra 6 mmol/l értéknél mért magasabb vércukorszint
▼ étkezés után 1,5-2 órával 10 mmol/l értéknél mért magasabb vércukorszint
esetén azonnal forduljunk orvoshoz.
Vizeletcukor vizsgálata otthon
Tesztcsík segítségével – mely szintén a patikákban, orvosi rendelvény nélkül kapható – állapíthatjuk meg, van-e cukor a vizeletben. Itt nincs szükség a pontos érték mérésére. Ugyanis élettani esetben nincsen cukor a vizeletben! Tehát ha a tesztcsík elszíneződik, nem késlekedhetünk!
MIÉRT KELL ERRŐL ÚJRA ÉS ÚJRA BESZÉLNÜNK?
Ahogyan már említettük, a 2-es típusú, felnőttkori cukorbetegséggel kapcsolatos edukáció sikeresnek mondható annyiban, hogy kockázati tényezőiről, tüneteiről, de még a kezelés lehetőségeiről is viszonylag tájékozottak vagyunk. Az 1-es típusú, gyermekkori cukorbetegséggel kapcsolatban sokkal rosszabbul állunk. Hiszen olykor még azt is tisztáznunk kell, csecsemő, gyermek, fiatal is lehet diabéteszes! Tehát a tünetei és a diagnózist követő terápia: élethosszig tartó inzulinpótlás sem ismert széles körben. Pedig az érintett 18 év alattiak száma évről évre növekszik.
Felmerülhet kérdésként, miért segíthetem a gyermekemet a cukorbetegség korai felismerésével, ha „úgyis” inzulinkezelésre szorul, amíg él.
Egyrészt, ahogyan arról már volt szó, a tünetek rövid idő alatt komolyabbá válhatnak, akár a kómáig súlyosbodhatnak.
Másrészt, a minél hamarabb elkezdett inzulinpótlás a gyermek még meglévő inzulintermelő sejtjeit védelmezi, így azok hosszabb időn át képesek még valamennyi hormontermelésére. A szakma ezt „mézesheteknek” nevezi, amikor a kívülről adagolt inzulin hatására normalizálódik a vércukorszint. A tartósan magas vércukorszint ugyanis blokkolja a még ép hasnyálmirigysejtek inzulintermelését is, míg a normális támogatja. Így a korábban elkezdett terápia hosszabb időn keresztül biztosíthat kisebb adagú inzulinpótlást, ami nagyban javíthatja a kis páciensek életminőségét. Tehát minden törekvés, amely a gyermekkori diabétesz korai tüneteinek felismerését támogatja, a súlyos szövődmények megelőzését szolgálja. S ezt nem csupán a józan paraszti ész diktálja, hanem vizsgálatok is alátámasztják. Egy kampány, mely ezt célozta, a számok tanúsága szerint 83 százalékról 12 százalékra csökkentette azoknak a cukorbeteg gyermekeknek az arányát, akik a súlyos anyagcserezavarra utaló, a fent említett komoly tünetekkel kerültek kórházba. Mindez azt is bizonyítja, hogy az ismeretterjesztés, az információk el kell, hogy jussanak a szülőkhöz, pedagógusokhoz, magukhoz a gyermekekhez, végső soron mindannyiunkhoz.
A cukorbetegség megismerése nem csak az érintett gyermeket támogathatja
▼ támogathatja a szülőt, akinek annak elfogadásával kell éppen megküzdenie: gyermeke egy élethosszig tartó betegségben szenved. Ha tudja, „én mindent megtettem, időben léptem”, segítség lehet korábbi életüket elgyászolni, és az újat okosan, lelkiismeret-furdalás nélkül felépíteni.
▼ szintén az érintett szülőt támogathatja, ha környezete tisztában van azzal, hogy nem az ő hibája a gyermeke betegsége. „Ő nem rontott el semmit azzal, hogy engedte túl sok cukrot enni, hogy nem vitte orvoshoz megelőzendő a betegséget…”
▼ támogathatja az érintett gyermek pedagógusát. Tudja, milyen panaszok esetén kell lépnie, a szülőt, iskolaorvost nyomban értesítenie. „Én nem tartok attól, hogy cukorbeteg gyermek járjon az osztályomba, egyszerűen tisztában vagyok azzal, mire kell figyelnem vele kapcsolatban.”
▼ támogathatja a gyermekközösséget. Nem kell egyedül megbirkózniuk félelmekkel, tévhitekkel a betegséggel és cukorbeteg társukkal kapcsolatban. Már gyermekként megtapasztalhatják, hogy egy krónikus betegséggel is lehet teljes életet élni, és hogy az érintett társuk – szinte – „ugyanolyan mint mi”.
Forrás Szurikáta Alapítvány
