A rising woman instagram oldal egyik videójában fejtegetik a témát, hogyan is alakult, hogy januárral indul az új esztendő. A rövid snittek az informálás mellett azért is készültek, hogy ne érezzük rosszul magunkat, ha még nem vagyunk készek az új esztendőre.
Ugyanis mai időszámításunk lényegében csak annak köszönhető, hogy a régi verziója nem volt összeegyeztethető a vallási ünnepek időpontjaival. Ezért hozta létre a Geregorián – vagy ahogy itthon hívjuk: Gergely – naptárt az 1500-as években a nevét adó Gergely pápa. Európa déli részein már akkor bevezették, azonban Anglia és néhány további ország csak később, a 18. században csatlakozott az új időszámításhoz. Míg az ortodox államok egészen a 20. század elejéig vártak vele.
Mi volt a Gergely-naptár előtt?
Mielőtt a vallási vezető megalkotta az új időszámítást, még a természeti jelenségeket vették alapul. Egyiptomban a legfényesebb csillag és a hold mozgását, Julius Ceaser idején pedig a nappalok és éjszakák hosszát, azaz a Nap keringését. Érdekes belegondolni, hogyan fordult el az ember évezredek alatt teljesen a természettől és vetett alá mindent saját akaratának. Hiszen míg az ókorban az ünnepeket és tradíciókat igazították a természeti jelenségeken alapuló időszámításhoz, úgy később a teljes időszámítást állította Gergely pápa a vallási szükségletek szolgálatába.
Pedig az emberi szervezet működése is a mai napig nagyban összefügg a nap mozgásával, az évszakok valós váltakozásával. Nézzük csak meg hormonrendszerünk működését, a melatonin termelésünket, vagy energiaszintünk ingadozásait. Teljes mértékben elképzelhető, hogy sokkal jobban járnánk, ha újra a környezetet vennénk alapul és márciusban indítanánk az új évet, ahogyan azt az ókori rómaiak is tették.
Gondoljunk bele, milyen lenne, ha márciusban kezdődne az új év!
Ki ne lenne motiváltabb, amikor elkezd melegedni a hőmérséklet, amikor maga az élővilág is ébredezik, rügyeket bontanak a fák, és felkel téli álmából a medve? A szilveszter lehetne a tavasz, az új, a remény, az élet ünnepe.
És hányan húznának nagyobb lelkesedéssel futócipőt, mert megfogadták, hogy idén többet tesznek az egészségükért? Valószínűleg jóval többen, mint ma, ezen a ködös, szürke, hűvös reggelen. Nem mondom, hogy nem lehet megtalálni a szépséget ebben is, de abban is biztos vagyok, hogy ma sokan legszívesebben visszafeküdtünk volna az ágyba és átaludtuk volna ezt a napot. Ahogyan az állatvilág egyes tagjai is teszik, teljesen jogosan.
A déli féltekén pedig éppen akkor érne véget a nyár. Nem lenne eszméletlen nyár záró party a szilveszter? Aztán jöhetne a lecsendesedés.
Nem beszélve arról, hogy talán a karácsonynak is egészen más hangulata lenne, hiszen tovább tarthatna. Persze nyilván sok múlik azon, hogy milyen munkahelyen dolgozunk, és mennyi időt szánhatunk amúgy is az ünnepekre, de mégis, úgy érzem kevésbé lenne rohanós ez az időszak, ha nem két nagy ünnep lenne egyetlen hétbe zsúfolva. Talán kicsit lelassulnánk benne. És egyébként is, micsoda őrület, hogy félbevágjuk a telet és egyik fele még ehhez az évhez tartozik, míg a másik fele már a következőhöz?! Ahogy egyre jobban elmélyülök ebben az elméletben úgy jön megannyi gondolat, melyek mindegyike azt sugallja, elképesztő balgaság ez a jelenlegi időszámítás.
Ha neked sincs még semmi kedved világmegváltó terveket összeállítani 2023-ra, ne érezd magad rosszul kicsit sem! Hiszen még maga Julius Caesar sem tett ilyet január elsején vagy másodikán! Hallgass egészen nyugodtan a testedre, vagy éppen a természetre.
