Sokat vitatott kérdés, hogy egy kisgyerek számára mi a legmegfelelőbb tematikájú mese, ami segíti a fejlődését. A Disney-féle hercegnős történetek például nagyon megosztóak, ezeket vesszük górcső alá mi is.
Az első alkotások is – mint a Hófehérke, ami 1937-es – legkorábban csak a ’80-as évek környékén jöhettek be Magyarországra. Igazán nagy divatja azonban inkább a ’90-es évek elejétől volt a Disney filmeknek hazánkban, ami azt jelenti, hogy durván a mostani 25-35 éves korosztály nagy része ezeken nőtt fel. Ami számukra problémás lehet, az a női-férfi szerepek bemutatása ezekben a mesékben. Néhány példában vezessük le ezeket!
Hófehérke
A lány, aki megszökik a gonosz mostohától, és kiköt a hét törpénél. Napjai abból állnak, hogy süt, főz, takarít, énekel a madarakkal. Önmagában semmi gond nincs is azzal, ha valaki háziasszony szeretne lenni, ami sokkal inkább elgondolkodtató, hogy Hófehérke mindeközben elfogad egy almát egy idegen nénitől. Miközben minden szülő arra próbálja gyermekét tanítani, hogy idegenektől ne fogadjanak el semmit.
Persze meg is van a böjtje, Hófehérke álomba merül, de vajon jó tanulság-e ez, ilyen drasztikus következménnyel riogatni a gyerekeket? Ebbe azonban most ne menjünk bele, inkább arra térek ki, hogy a főhősnőnk tehetetlenül fekszik a koporsóban és várja, hogy a hercege megmentse. Ha belegondolunk, akkor a legtöbb hercegnős Disney film lecsupaszítva erről szól. Adott egy védtelen nő, akit meg kell mentenie a hercegnek. Aztán persze jön a happy end, és minden jó, ha a vége jó.
Hamupipőke
Egy újabb mostoha, egy újabb szolga sorsú lány, aki egyszer nagyot mer és elugrik egy bálba, mert más izgalom nem nagyon teszi ki a mindennapjait. Rögtön bele is botlik a hercegbe, akitől azonban el kell válnia éjfélkor, és csak a cipőjét hagyja hátra emlékül. Hogy Molnár Lainey szavaival éljek : „a szolgasorba taszított Hamupipőkét az a jó képű trónörökös karolná fel, aki arra sem emlékszik, hogy nézett ki.” Azt hiszem ezzel mindent el is mondott a sztoriról, de a női- férfi szerepekről mindenképpen, hisz végül itt is a herceg a megoldás mindenre.
Csipkerózsika
Az alapja ennek a filmnek is hasonló, annyi különbséggel, hogy itt a lány nem törpékkel, hanem a három tündérrel van összezárva, és lényegében azon kívül semmit nem csinál, hogy az erdőben kirándulgat. Identitása tehát tulajdonképpen nulla. Természetesen itt is belép a képbe a csodás herceg, és mikor szükség van rá, jön és megmenti az alvó hercegnőt, az igaz szerelem csókjával. Mert igaz szerelemnek nevezhető ugyebár az, ha kétszer összefutottatok egy erdőben…
Ariel, a kishableány
Talán ez a történet a legkeményebb mind közül, hiszen Ariel teljes mértékben feladja önmagát a férfiért, aki mindeközben a hajóján, majd a palotájában hesszelget. A kishableány pedig egy találkozás után úgy dönt, hogy hátat fordít családjának, barátainak, mindennek, ami fontos volt előtte az életében, csak, hogy a férfi után menjen, akibe első látásra beleszeretett.
Mit közvetítenek ezek a mesék?
Talán sokan nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget ezeknek, de mai felnőtt szemmel nézve abszolút nem pozitív irányba formálják a gyerekek személyiségét. Hiszen mit lát például egy kislány? Dr. Tóth Dániel pszichológus egy videójában fejtegeti a témát és a lányokkal kapcsolatban kiemeli, hogy a kicsik közel kétharmada nem érzi jól magát a bőrében, mert nem tartja magát olyan szépnek, mint a Disney hercegnők.
Hiszen ha belegondolunk ők olyan nők, akiket az egész világ a legszebbnek tart, olyan karcsúak amilyen a világon nem létezik, néha akkora szemekkel, ami szintén elképzelhetetlen. Ezzel pedig teljesen torz világképet tükröznek, önértékelési problémákba űzve a gyerekeket. Nem beszélve arról, hogy a szépet ezek a mesék egyenlővé teszik a jóval, ebből pedig az következik, hogy jó ember csak az lehet, aki mindenki szerint szép.
Fiúk tekintetében sem túl jó a helyzet, hiszen nekik a boldoguláshoz jó képű hercegnek kell lenniük, és aztán jobb, ha ’beszereznek maguknak’ egy hercegnőt, hogy végül teljes legyen a boldogság. Ha ezt a való életbe ültetjük, egészen szép hasonlóságot találunk a mai férfi – aki vagyonra és hírnévre vágyik, ezért látástól vakulásig dolgozik- és a rajzfilmek üzenetei között.
Milyen életcélt közvetít Disney a lányok esetében? Nagyon lecsupaszítva a történeteket, azt láthatják a csajok, hogy adott egy hercegnő, aki a napjait az erdőben sétálgatva, énekelgetve tölti, vagy szolgasorba taszítva, és az egyetlen dolog, ami aktuális helyzetéből kimentheti az egy délceg herceg. Akit nem mellesleg alig néhányszor látott, tehát mondhatni azonnal feleségül megy az első szembejövő férfihez.
Mindenközben identitása nem nagyon alakult ki, se élete, se hobbijai nincsenek. Tudom, tudom, ez csak mese. Azonban tényleg fontos elgondolkodni rajta, mert a tudatalattink egy nagyon okos rendszer, ami tárol minden információt. Saját pszichológusomat is megkérdeztem ezzel kapcsolatban, véleménye szerint abszolút befolyásolják a gyerekeket ezek a történetek. Olyannyira, hogy készült is egy tanulmány, a 2011-ben hatalmasra nőtt a válások számával kapcsolatban.
Ezt a robbanást a szakmában ugyanis két dologhoz kötik, egyik a 2008-as válság, a másik pedig – akármilyen viccesnek is hangozhat – pont a Disney filmek. Ugyanis az első generációk, akik ezeken a meséken nőttek fel, azt tanulták belőlük, hogy nagyon fiatalon beleszeretsz az első emberbe, aki szembejön, és boldogan éltek, míg meg nem haltok. Ez pedig, főleg ha sok ilyen filmet lát az ember, akkor gyerekként igenis beépül a tudatalattiba és meghatározza az életünket valamilyen formában.
Hisz néhány évvel később ezek a párok ráeszméltek, hogy ez azért nem teljesen így működik. De ugyebár erről a Disney-filmek már nem szólnak, hogy hogyan ismerjük meg lassan egymást, hogyan tanuljunk meg együtt élni, vagy milyen nehézségek adódhatnak egy házasságban, amiket tudnunk kell majd okosan kezelni. Így sorra kijönnek a problémák. Mert szép dolog a szerelem, és talán a legszuperebb érzés a világon, de egy kapcsolat életben tartásához sajnos kevés.
Másrészt pedig, ha csak a Csipkerózsikát vesszük alapul, Auróra hercegnő 18 évesen zuhant álomba, a herceg nem sokkal később jött, hogy megmentse és feleségül vegye. Tehát még 20 éves sem volt. Az ember lánya ilyenkor követi el a legtöbb hibát, amikből saját kárán fog tanulni, és ezzel erősödik, fejlődik a személyisége. Ezután találjuk csak ki nagy átlagban, hogy kik vagyunk mi igazából, és mit szeretnénk az élettől.
A Disney-filmekben ez a rész teljesen kimarad a szereplők életéből, ők rettentő fiatalon csak ellovagolnak a naplementébe és ezzel vége is a mesének. A valóságban ennek az életszakasznak a kihagyása pedig többnyire inkább oda vezethet, hogy bizonytalanok leszünk, nem találjuk a helyünket, és nem tudjuk még kik vagyunk, de már házasságban élünk valakivel, aki valószínűleg szintén ezekkel a gondokkal küzd, hiszen még jóformán gyerek ő is.
Mindezeket végiggondolva, ha mégis meg szeretnénk mutatni nekik, milyen meséken nőttünk fel, akkor beszélgessünk velük a tartalmukról, és arról, hogy ennek mennyi köze van a valósághoz! Illetve szerencsére az elmúlt években már egyre több animációs film jelent meg, amiknél nem a szerelmi fonál a legfontosabb, hanem a személyiségfejlődés, mint például a Meridában. Érdemes ezeket a történeteket megmutatni a kicsiknek.
Valamint az is nagyon építő jellegű, ha mi magunk mesélünk a piciknek bátorságról, igazi szerelemről, emberi erényekről, boldogságról, az ő szintjükön. És ha kérdés merül fel bennük, akkor igyekezzünk a realitás talaján maradni, és őszintén válaszolni, szem előtt tartva hogyan hat az a lelkivilágukra.
