Életünk során rengeteg ismeretségre teszünk szert. Legyenek azok barátok, vagy párkapcsolatok, esetleg munkatársak. Vannak köztük, akik hosszú ideig kísérnek utunkon, mások pedig hamar lemorzsolódnak. De vajon ki, miért kerül a vonzáskörünkbe, és min múlik az, hogy meddig marad benne?
Ezek a kérdések merültek fel bennünk egyik nap, egy közös cikkírás közben. Ami nagyon érdekes volt, hogy már csak mi hárman mennyi féle képen közelítettük meg ezt a témát, aztán, hogy még hány további elméletet találtunk, mind spirituális, mind tanulmányok által bizonyított formában.
Az egyik vonal az volt, hogy ez is olyan, mint annak idején a Titok című könyvből tanult vonzás törvénye, miszerint a hasonló hasonlót vonz. Ez esetben ez úgy értendő, hogy olyan emberek fognak belépni az életünkbe, amilyenek mi magunk is vagyunk abban a szakaszban éppen. Másként megfogalmazva, amilyen energiákat kibocsájtunk, olyanokat vonzunk be.
Ezért érezhetjük néha azt, hogy eltávolodtunk egyes emberektől, vagy már nem tudunk azonosulni velük, mert esetleg mi abból a szakaszból, amiben megismertük őket, egy másik életszakaszba léptünk. Ez nem jelenti persze azt, hogy bármelyik út rossz vagy jó, csupán azt, hogy másmerre terelődött az életünk. És az is lehet, hogy később, mikor újra azonos mederben leszünk, akkor útjaink keresztezik megint egymást. Takács Solya a She magazin oldalán megjelent cikke alapján ezt nagyjából úgy látja, hogy minden ember olyan az életünkben, mint egy útitárs. Kísér, ameddig együtt kell, hogy haladjunk, de lehet, hogy lesz egy kis ösvény, ahol majd elbúcsúzik tőlünk, mert neki arra kell továbbmennie, és ezzel egyáltalán semmi gond nincsen.
Ehhez szorosan kapcsolódik szerintem egy másik vonal, miszerint mindenkivel, aki belecsöppen az életedbe, valamilyen feladatod van. Vannak például emberek, akikkel mindig jól érezzük magunkat, akiket a legpozitívabb személyeknek érzünk az életünkben. Tőlük valószínűleg azt kell megtanulnunk, hogy lehetünk mi is derűlátóbbak, vagy hogyan sugározhatunk hasonló energiákat. Aztán persze vannak negatív hatással bíró egyének is, de ők is mindig okkal jelennek meg az életünkben.
Gondold végig, hogy azok, akik esetleg már más utakon járnak, de egy ideig melletted voltak, tanítottak-e neked valamit. Vagy esetleg pont ők tanultak-e tőled. Az élet sokszor tesz elénk nem csak hasonló feladatokat, de ugyanígy akár embereket is. Érezted például már azt, hogy párkapcsolati szinten mindig ugyanolyan típusú társ kerül melléd? Vagy, hogy egy fajta mintát követsz és ezeknek a kapcsolatoknak mindig vége, mielőtt elkezdődnének?
Van egy rossz hírünk: nem biztos, hogy mindig velük van baj. Sőt, egyáltalán nem biztos, hogy baj volt valakivel, csupán az élet szeretne megtanítani neked valamit, és addig fogja ezeket a hasonló szituációkat és embereket melléd sodorni, amíg meg nem tanulod a leckét. Ez a lecke pedig lehet akár önszeretet, vagy egy pszichés probléma felismerése, ami miatt bizonyos viselkedési formát vettél fel, vagy csak annyi, hogy rossz helyen keresgélsz.
Ha visszaemlékszel, hogyan cselekedtél velük, vagy milyen helyzetekben találtad magad, és arra jutsz, hogy mindig nagyon hasonlóan történtek a dolgok, akkor érdemes kicsit monitorozni saját magadat és ezeket a helyzeteket! Gondold végig, hogy milyen események, konfliktusok merültek fel ezekben a kapcsolatokban, és hogyan reagáltál rájuk.
Fontos tisztában lenni saját magunkkal, önismeretet végezni és megfigyelni a viselkedésünket, akár beszélgetni erről egy szakemberrel. Mert magunknak teszünk jót vele, ha rájövünk ok-okozatokra és legyőzzük az esetleges nehézségeinket, vagy legalábbis dolgozunk rajtuk, megfelelő önkritikával. Ez segíthet benne, hogy minden kapcsolatunk pozitív fordulatot vegyen, vagy, hogy éveken át tartó berögzült minták alól szabaduljunk fel.
A lényeg tehát ebben az elméletben, hogy minden emberrel, aki valamilyen formában az életed része, azzal van valami feladatod. A legrosszabb kapcsolatokban is lehet általában találni valamit, amiért hasznosak voltak számunkra, ha másért nem, azért, mert az illető mondjuk megtanított rá, hogyan kell jó rizst főzni, haha…
Egy harmadik elmélet pedig Jim Rohn üzletember motivációs beszédében hangzott el, miszerint „Annak az öt embernek az átlaga vagy, akivel a legtöbb időt töltöd.” Kíváncsi lennék, hogy ha mindannyian végiggondolnánk ezt, akkor ki, mire jutna? Vajon tényleg ennyire befolyásol minket a környezetünk? Ez valójában az első elmélet egy másik szögből való vizsgálása.
Két professzor, Nicholas A. Christakis és James H. Fowler az emberek egymásra hatását az elhízás tekintetében vizsgálta. Azt vették észre, hogy egyre jobban elterjedt az egészséget már károsan érintő túlsúly problémája, és szerettek volna rájönni, ennek mi oka lehet. 32 éven keresztül folytatták a vizsgálataikat, melyek eredményeként kiderült, hogy azok az emberek, akiknek a közvetlen környezetében valaki az elhízás útjára lépett, 57%-kal nagyobb eséllyel híztak el maguk is, mint azok, akiknek nem volt ilyen személy a körükben.
Ez alapján tehát nagyon is számít az, hogy kikkel találkozunk a legtöbbet, hiszen valószínűleg más egyéb viselkedési formákat is felveszünk tőlük. Ha csak egy nagyon egyszerű példát veszünk: minden társaságban van egy móka mester, aki időnként előáll valami új, vicces szóval, megfogalmazással. Szinte teljesen biztos, hogy ezt a szót utána a társaság nagy része felveszi, és elkezdi használni, akár ezen a körön kívül is.
Valószínű, hogy ha egy ilyen apróságot leutánzunk, akkor egyéb jegyeket is magunkkal viszünk. És miért ne tennénk, hiszen gyerekként így tanultunk meg járni, és beszélni, hogy a szüleinket utánoztuk, tehát ez nagyon mélyen belénk van kódolva. Ugyanígy, ha a környezetedben az emberek nagy része folyton panaszkodik, vagy negatív energiák vesznek körbe, akkor nagy valószínűséggel te ugyanezt fogod közvetíteni máshol.
Ez abban az esetben nehézkes, ha számodra elkezd terhes lenni a körülötted levők viselkedése, vagy ha úgy érzed, hogy te másmilyen szeretnél lenni, vagy legbelül igazából már más is vagy és ezért zavar. Nagyon fontos, hogy ilyenkor gondold végig nyugodt állapotban, hogy az adott emberek mit tettek vagy tesznek hozzá az életedhez, mennyire fontosak számodra, tudsz-e ettől függetlenül azonosulni velük.
Sosem szabad bántani a másikat azért, mert más úton halad, vagy másmilyen tempóban, hiszen ez egy nagyon érzékeny dolog, és teljesen egyénfüggő. Valamint egyik út sem nevezhető jobbnak vagy felsőrendűbbnek a másiknál. Addig pedig ne is vágj el fontos kötelékeket, amíg fontosak számodra, és értékeket képviselnek az életedben. Viszont ha többször érzed valaki mellett azt, hogy nem visz előre a társasága, vagy egyszerűen nem tudsz vele azonosulni, más értékeitek lettek, vagy ha a közös időtöltés után úgy érzed, mintha elvettek volna belőled, vagy minden energiádat elszívták volna, akkor ideje, hogy továbblépj.
Mert akármilyen önzően is hangzik, az életedben a legfontosabb személynek önmagadnak kell lennie. Egyszer valaki azt mondta nekem „Dóri, hogy kezdődik minden egyes nyelvben a személyes névmások listája? Úgy, hogy ÉN. Sokatmondó, igaz?” Ebből pedig arra jutottam, hogy azon bármikor változtathatok, hogy ÉN milyen akarok lenni. Hogy mások milyenek, esetleg azon is megpróbálhatok, példamutatással. De hogy ennek eredményeképpen változnak is-e, az már nem rajtam múlik. A döntést pedig nekem, neked, nekünk kell meghozni, hogy ilyenformán vállalunk e közösséget adott emberekkel, vagy egy kis időre, netán örökre más útra lépünk, magunk érdekében.
