Futótűzként terjed a Netflix új dokumentum filmjének, a Social dilemma-nak a híre, ami kicsit sem meglepő, hiszen hátborzongató, amit bemutat. Olyasmit, amit legbelül mind tudtunk eddig is, de ennyire azért nem szerettünk volna belemélyedni. Viszont az emberiség van annyira kíváncsi, hogy igenis megnézi, és milyen jól teszi.
Miről szól a film? Bemutatja, valójában hogy is működik a social média. Az arcunkba tolja, milyen szinten manipulál minket, hogyan monitorozza minden egyes kattintásunkat, mondatunkat, és dobálja e szerint elénk az információkat.
Két elkülöníthető része van a filmnek. Az egyik, mikor szakemberek beszélnek erről az egész jelenségről, olyanok is, akik pont ezeknél a cégeknél dolgoznak, mint a Facebook, az Instagram, a Twitter, a Google és még sorolhatnánk. A másik része pedig egy fikció, amin keresztül bemutatják, az algoritmusok hogyan mérnek minket és tesznek a méréseik alapján elénk információkat, amik megfelelő reakciót váltanak ki belőlünk minden alkalommal, mikor a telefonunkhoz nyúlunk. Illetve ugyebár az értesítések miatt még csak hozzá se kell, hogy nyúljunk a készülékhez ahhoz, hogy elvonja a figyelmünket.
Beszélnek róla, hogyan kerül elénk pont annak a cipőmárkának a reklámja, de arról is, hogy miért pont adott beszélgetések vagy cikkek jelennek meg a kezdőlapunkon. Nem beszélve a politikai befolyásról, az emberek egymás ellen uszításáról. Az egész egy megállíthatatlan manipulációs szervezet, egy kereskedelem, amiben az áru a mi figyelmünk. Amit mi szépen el is adunk jó pénzért ezeknek a cégeknek. Csak éppen azt a pénzt nem mi kapjuk meg, hanem további cégek. Mi viszont elvesztünk közben két nagyon fontos dolgot, amit senki nem pótolhat vissza, ez pedig az időnk és önmagunk.
Mit tehetünk ez ellen?
Írtunk már arról korábban, hogyan csökkentsd a telefonodon töltött órákat. Erre több módszer is van, ilyen például az időkorlát beállítása. Nincs is annál elrettentőbb, mikor meglátja az ember hány órát töltött aznap a telefonja nyomkodásával. Komolyan képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet az ekkora szám. Ha ezt az időt az ember például nyelvtanulással töltené minden egyes nap, akkor pár év alatt nemhogy egy, de legalább három nyelven beszélne folyékonyan. Érdemes ezért beállítani a különböző applikációkra időkorlátot, hogy azon túl ne engedje használni a telefon. Persze ne állítsunk fel drasztikus elvárásokat magunk felé, mert azt valószínűleg nem fogjuk tudni teljesíteni. Ezért, ha az adott applikációval egy nap átlagosan 6 órát szoktunk tölteni, akkor állítsuk be korlátnak mondjuk az 5 órát. Ez nyilván még mindig soknak tűnik, de sajnos ez is egy fajta függőség, és mint minden szerről, erről is könnyebb lejönni, ha lassan csökkentjük az adagot, hiszen a szervezetünk könnyebben alkalmazkodik a kisebb változáshoz.
Ami számomra az egyik leginkább megdöbbentő dolog volt a filmben, hogy még azok is, akik ezeknek a cégeknek dolgoznak, és pontosan tudják, hogy mi történik a háttérben, még őket is behúzzák a közösségi oldalak. Még rájuk is hatással van, és ők sem tudják mindig letenni. Éppen ezért nagyon érdekes, hogy például a gyerekeiknek milyen szabályokat szabnak a telefonhasználattal kapcsolatban.
A Social dilemma végén egy kisebb blokkban tanácsokat adnak nekünk is. Az egyik ilyen, hogy kapcsoljuk ki az összes értesítést az alkalmazásainkon. Én ezt nagyjából két évvel ezelőtt megtettem, mert egész egyszerűen borzasztóan zavart, hogy ha valakivel találkoztam, és kint volt az asztalon a telefonunk, akkor két percenként felvillant, vagy rezgett, vagy valamilyen módon jelzett, hogy rá figyeljünk. Nagyjából képtelenség belemerülni egy mély beszélgetésbe, ha folyamatosan megzavarnak benne. Illetve, lehet, hogy konzervatív vagyok, de azt gondolom ez tiszteletlenség is a másikkal szemben, aki lelkesen mesél valamiről.
Én azt gondolom, életem egyik legjobb döntése volt kikapcsolni ezeket a telefonomon, sokkal nyugodtabb vagyok azóta, és szerintem semmi fontosról nem maradtam le. Általában a hangok is ki vannak kapcsolva, de hívásról és sms-ről meghagytam az értesítés jelzést, mert egyedül ezekről gondolom azt, hogy ha valaki életbevágóan fontos információt akar közölni, akkor ezeken teszi meg. Őszintén javaslom, hogy ezt ti is lépjétek meg.
Ezen túl pedig érdemes mindent megkérdőjelezni, ami szembejön ezeken a platformokon. Beszélgetést kezdeményezni olyanokkal, akikkel nem értünk egyet. Nyitottnak maradni, és több helyről informálódni, nem mindig csak ugyanonnan. Hiszen azt is el kell azért mondani, hogy a social média rengeteg pozitív dolgot is hozott az életünkbe. Olyan embereket és dolgokat ismerhetünk meg általa, akiket és amiket nélküle talán sosem ismernénk meg. Ezért nem állíthatjuk, hogy az egész egy ördögtől való dolog, viszont kezelhetjük sokkal tudatosabban.
Talán az egyik legnagyobb kihívás, nem elvakultan ragaszkodni valamihez, amiben hiszünk. Számomra is nehéz, és ezzel talán mind így vagyunk. De muszáj kicsit nyitottabbnak lenni, és megtanulni uralkodni magunkon, mert sokszor felsőbb hatalmaknak pont az a célja, hogy egymásnak ugorjunk. Régóta alkalmazott politika az oszd meg és uralkodj. Ez a mai napig így van. Nem hiába voltak mindig is népszerűek a szélsőséges mozgalmak. Mert minden érzelmekre hat, és tökéletesen manipulálja azokat a legmélyebb szintekig. Erre pedig remek eszköz a social média. Távolodjunk hát el tőle, és törekedjünk az életünk minden terén a középútra, és mások megértésére.
Én a film után egyébként azt éreztem, hogy legszívesebben kidobnám minden eszközömet, és elköltöznék egy lakatlan szigetre, ahol se TV, se Internet se semmi. Csak én és a természet. De ez megint csak egy nagyon drasztikus, szélsőséges lépés lenne, aminek valószínűleg nem sok értelme lenne, ahogy ezt az előbb is írtam. Így átgondolva a látottakat és feldolgozva ezt az egészet arra jutottam, hogy inkább inkább csak okulok a Social dilemmából, és meghozok néhány döntést. Használom ezeket a platformokat csakis arra, amire tényleg szükséges, tudatosan. Emellett pedig gyakrabban teszem le a telefonomat, és kimegyek inkább a természetbe, találkozom emberekkel és megvitatom velük személyesen, mit gondolnak az életről. Akkor is, ha nem értünk egyet. Mert a végén lehet, hogy kiderül, hogy vannak közös pontjaink, csupán mindkettőnket befolyásolt, elvakított a média. De még mindig választhatunk, hogy hagyjuk, hogy tovább manipuláljon, vagy fogunk egy jó könyvet, majd kezdeményezünk egy higgadt párbeszédet az ittben és mostban a nem virtuális valóságban.
