fbpx

Neogrády-Kiss Barnabás a Capa-nagydíj 2020 nyertese

Capa-nagydíjat minden évben olyan, a fotográfia bármely ágában dolgozó alkotó kaphatja, aki szakmailag megalapozott múlttal rendelkezik és korábban kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot. A Capa Központ az ösztöndíjak és a díj odaítélésével is hangsúlyozni szeretné elkötelezettségét a társadalmat gazdagító kreatív művek elkészülése mellett. Az ösztöndíjak és a díj az alkotók további fejlődését és jövőbeni kísérletezésének előmozdítását szolgálja. A Capa-nagydíj 2020 nyertese Neogrády-Kiss Barnabás.

Neogrády-Kiss Barnabás: Kettős kötés

Látásom leírhatatlan, megjeleníthetetlen. Csak az tudja, érti, aki átéli. Amire mutatok, az feleződik, ha a felére nézek, akkor az feleződik, ha a felének a felére nézek, akkor az feleződik, ha a felének a felének a felére nézek, akkor meg az feleződik. Megpróbáltam tanulmányként felfogni a fotózást, de rá kellett döbbenjek, ezt a sorozatot nem a látásom illusztrációjaként szeretném bemutatni. Egy kicsit mélyebbre akartam menni, hogy ez mivel is jár, milyen gondolatok, kapcsolódások jönnek létre a fejemben. Megpróbáltam leegyszerűsíteni ezt az egészen komplex dolgot: a képek közötti kommunikációt, mint mikor egy jelenetből kiszűrjük azokat a dolgokat, amik számunkra érdekesek, és abból viszünk tovább gondolatokat. Élmények, észlelések, értelmezések, félgondolatok, fél képek, a fejben összeálló egészek. Te a kerek „O” alakú neonzöld úszógumit látod, én a „C” alakú fél neonzöld úszógumit. E kettőt továbbgondolva teljesen máshová lyukadunk ki, én egy „C” betűhöz, te egy „O” betűhöz, te az UFO-hoz, én meg egy bumeránghoz.

Kocsiban ülök az anyósülésen.

A sofőr:

– Akkor te mit látsz ebből a plakátból?

– Milyen plakátból?

Az én világomban az a plakát akkor nem létezett. Ezáltal az jutott eszembe, hogy minden, amit nem látunk, ugyanúgy hozzátesz az életünkhöz.

Érdekel bárkit is, hogy mi lehet a hegy mögött, a kéz mögött, a víz alatt, a hátunk mögött?

Egyszerre látni mindent, ami előttem van, az már csak egy emlék. Így a tér, amit látok, csak a fejemben egy-egy időeltolódással, mozaikként összerakott kép. Képekben emlékezik mindenki? Egészként emlékezem?

A második műtét után fekszem anyumék franciaágyán és nézem a tévét. Megy a film, benne egy jelenet, ahol két szereplő sétál és beszélget, snitt, és csak egy emberarcot látok közelről, figyel, de azt hallom, hogy mond valamit, mesél. Mi az isten ez a film, pont azt mutatják, aki nem beszél? Miért beszél, ha nincs a képen? Fáradtan az ajtófélfára néztem, az jobbra volt a tévétől, és akkor a bal perifériában észleltem, hogy a filmben két ember beszélget, majd visszanéztem a filmre, és megint csak egy embert láttam. Mi a fasz? Nem tudtam, mi történik velem. Megijedtem, tanulmányoztam, mostanra elfogadtam.

A sorozatot az alábbi linkre kattintva nézhető meg:https://blog.capacenter.hu/2020/10/21/a-capa-nagydij-2020-nyertese-neogrady-kiss-barnabas/

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek